adozona.hu
BH 1998.9.450
BH 1998.9.450
Ha a munkavállaló a munkáltatóval kötött - jogszabály tiltó rendelkezésébe egyébként nem ütköző - megállapodását pszichikai kényszerrel létrehozott megállapodásnak tekinti, azt a kényszer megszűnését követő harminc napon belül támadhatja meg a bíróságnál [Mt. 7. § (3) bek., 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1961 óta állt az alperes alkalmazásában, legutóbb humánpolitikai főmunkatárs munkakört látott el.
Az alperes 1995. március 2. napján megállapodást akart kötni a felperessel, hogy a munkaviszonya korengedményes nyugdíjazással megszűnik.
A felperes a megállapodás-tervezetet nem írta alá, mert aszerint a korengedményes nyugdíjazást ő kérte.
Ezt követően az alperes 150 nap felmondási idővel, 1995. szeptember 3. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes a felmondási...
BH 1998.9.450 Ha a munkavállaló a munkáltatóval kötött - jogszabály tiltó rendelkezésébe egyébként nem ütköző - megállapodását pszichikai kényszerrel létrehozott megállapodásnak tekinti, azt a kényszer megszűnését követő harminc napon belül támadhatja meg a bíróságnál [Mt. 7. § (3) bek., 8. §].
A felperes 1961 óta állt az alperes alkalmazásában, legutóbb humánpolitikai főmunkatárs munkakört látott el.Az alperes 1995. március 2. napján megállapodást akart kötni a felperessel, hogy a munkaviszonya korengedményes nyugdíjazással megszűnik.
A felperes a megállapodás-tervezetet nem írta alá, mert aszerint a korengedményes nyugdíjazást ő kérte.
Ezt követően az alperes 150 nap felmondási idővel, 1995. szeptember 3. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes a felmondási idő teljes tartamára felmentette a felperest a munkavégzés alól, és 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést állapított meg a részére. Az alperes a humánpolitikai főmunkatárs munkakör megszüntetésével indokolta az intézkedését.
A jogorvoslati határidőn belül a felek megállapodást kötöttek, eszerint az alperes a rendes felmondást visszavonja, és a felperes munkaviszonyát 1996. április 9. napjával megszünteti, vállalva a korengedményes nyugdíjazás jogszabályban meghatározott terheit. A felperes lemond a rendes felmondás visszavonásával szemben a jogorvoslati jogáról, a végkielégítésre nem tart igényt. A visszavonás feltétele az is, hogy a felperes a rendes felmondással szemben sem kezdeményez jogvitát. Ha a felperes jogvitát kezdeményez, illetőleg az érdek-képviseleti szerv a megállapodással nem ért egyet, a rendes felmondás hatályban marad.
A megállapodást a szakszervezet záradékolta, a felperes részére 1995. április 10. napjától kezdve a társadalombiztosítási szerv korengedményes öregségi nyugdíjat állapított meg.
A felperes a megállapodás érvénytelenítését és 3.050.000,-Ft kártérítés megfizetését kérte az alperestől, majd a sikertelen egyeztetést követően keresetet indított. A kárigényét 2.912.300,-Ft-ban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert a megállapodás nem sérti az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A megállapodás ellenére a felperes élhetett volna a jogorvoslati jogával, ebben az esetben azonban a rendes felmondás hatályban marad. A felperes a korengedményes nyugdíjazást abban a téves feltevésben fogadta el, hogy újsághírek szerint az akkori megszorító intézkedések következtében megszűnik az előnyugdíj lehetősége. A felperes tévedésének nincs jogi jelentősége, ezen a címen a törvényes határidőn belül sem támadhatta volna meg eredményesen a megállapodást.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és a keresetének megfelelően kérte az alperes marasztalását.
A megyei bíróság az ítéletével, lényegében annak indokaival egyezően, helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes marasztalása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A kérelem szerint a felperes pszichikai kényszer hatására írta alá a megállapodást, az indokolatlan felmondás szégyenétől való menekülés érdekében. A megállapodást megelőzően a felmondás kilátásba helyezésével, az igazságnak meg nem felelő megállapodás-tervezettel, a felperes védettségét figyelembe nem vevő rendes felmondással és a felperes akaratának meg nem felelő megállapodás aláíratásával az alperes pszichikai kényszert alkalmazott a felperessel szemben. Ezen túlmenően a megállapodás sérti az Mt. 8. §-ában foglaltakat, mert a korengedményes nyugdíjazás következtében lényegesen csökkent a jövedelme ahhoz képest, amit felmondás hiányában, illetőleg annak megtámadása esetén elérhetett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes az általa hivatkozott pszichikai kényszerre tekintettel a megállapodást az Mt. 7. §-ának (3) bekezdése szerint a kényszer megszűnését követő 30 napon belül támadhatta volna meg. Ezzel szemben a megállapodás megsemmisítését 1996. decemberében kérte az alperestől, és nem is ilyen indokkal. A felperes a keresetét nem erre a jogcímre alapította, a perben erre nem hivatkozott, ezért ezen a címen nem nyújtható be eredményesen felülvizsgálati kérelem.
Az Mt. 8. §-a szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik. A munkavállaló a munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól előre nem mondhat le, sem előzetesen olyan megállapodást nem köthet, amely e jogokat az ő hátrányára csorbítja. A felek megállapodása sem munkaviszonyra vonatkozó szabályba, sem jogszabályba nem ütközött. A felperes a jogorvoslati jogáról előre nem mondott le, hanem a korengedményes nyugdíjazása ellenében elfogadta a rendes felmondás visszavonását. A lemondás csak akkor ütközött volna az említett tilalomba, ha azt anélkül vállalja, hogy ismerte volna a konkrét, az őt érintő intézkedést. Nincs azonban akadálya annak, hogy a munkavállaló a konkrét intézkedés ismeretében mondjon le a jogorvoslati jogáról.
A periratokból megállapítható, hogy a megállapodás megkötésére a felperes feleségének közbenjárására került sor, tehát e körben sem állapítható meg az alperes részéről olyan magatartás, amivel a felperest el kívánta volna zárni a jogai gyakorlásától. A lemondás egyébként is feltételes volt, ugyanis annak teljesítését a felperes megakadályozhatta volna, ha jogorvoslattal él.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes perköltség megállapítását nem kérte, ezért arról nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.720/1997. sz.)