adozona.hu
BH 1998.6.304
BH 1998.6.304
A pedagógus szabadságát - a 16 évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével - elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a pedagógus szabadsága a nyári szünetben nem adható ki, azt a tavaszi vagy téli szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, a nevelési év többi részében kell kiadni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 56. § b) pont, 57. § (3) bek., 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél pedagógusként állt alkalmazásban. A közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az 1995. április 28-án kelt felmentéssel 1995. december 29-i hatállyal megszüntette. A felmentési idejét 8 hónapban határozta meg és ezen belül a kötelező 4 hónap időtartamra, - a felperes által megjelölt időponttól, 1995. augusztus 29-től - mentesítette a munkavégzés kötelezettsége alól.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az 1995. évre járó 46 nap szabadságának pénzbeli...
BH 1998.6.304 A pedagógus szabadságát - a 16 évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével - elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a pedagógus szabadsága a nyári szünetben nem adható ki, azt a tavaszi vagy téli szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, a nevelési év többi részében kell kiadni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 56. § b) pont, 57. § (3) bek., 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 11. § (1)-(2) bek.].
A felperes az alperesnél pedagógusként állt alkalmazásban. A közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az 1995. április 28-án kelt felmentéssel 1995. december 29-i hatállyal megszüntette. A felmentési idejét 8 hónapban határozta meg és ezen belül a kötelező 4 hónap időtartamra, - a felperes által megjelölt időponttól, 1995. augusztus 29-től - mentesítette a munkavégzés kötelezettsége alól.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az 1995. évre járó 46 nap szabadságának pénzbeli megváltására és az összeg törvényes kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a tanév végét követően nem végzett munkát, ezért csak az augusztus 29-e után történt elszámolásakor tudta meg, hogy 1995. június 19. és augusztus 21. között szabadságon volt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolásában megállapította, hogy a felperes szabadságát az alperes a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, a nyári szünidőben adta ki, és ez alatt az időszak alatt a felperes nem végzett munkát. A felmentése idején, a kötelező időtartamban, mentesítették a munkavégzés kötelezettsége alól, a felmentési idő többi részével azonban a munkáltató rendelkezhetett. A felperesnek nem maradt ki nem adott szabadsága, ezért nincs lehetőség annak az Mt. 130. §-a szerint meghatározott pénzbeli megváltására.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett annak megváltoztatása és a keresetének megfelelő döntés hozatala iránt.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 57.182,-Ft-ot és annak 1996. augusztus 29-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
A munkaügyi bíróság által helytállóan megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta. Jogi álláspontja szerint tévedett azonban a munkaügyi bíróság, mert az alperes nem adhatta ki a felperes szabadságát a felmentés idejének abban a részében, amikor fennállt a munkavégzési kötelezettsége. A közalkalmazotti jogviszony megszűnésére tekintettel kötelezte az alperest a szabadság megváltására.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint téves döntést hozott a másodfokú bíróság. Hivatkozott a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendeletre, amely a pedagógusok szabadságának kiadásáról rendelkezik. A felperes a nyári hónapokban nem dolgozott, az illetményét megkapta, a szabadságát kiadták, ezért a szabadságmegváltás esetén ugyanarra az időszakra kétszeres illetményben részesülne.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállás alapján téves jogi következtetésre jutott.
A felperest az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 56. §-ának b) pontja és az 57. §-ának (3) bekezdése alapján 46 munkanap szabadság illette meg. A Kjt.-nek a közoktatási intézményekben történő végrehajtásáról szóló 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 11. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a szabadság kiadásának módjáról. Az iskolákban a speciális szabályozást az iskolák működési rendje indokolja. Eszerint a pedagógus szabadságát - a 16 évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével - elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a pedagógus szabadsága a nyári szünetben nem adható ki, azt a tavaszi vagy téli szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, a nevelési év többi részében kell kiadni. Ennek oka az, hogy a pedagógusoknak az iskolában a téli és tavaszi szünet napjai tanítás nélküli munkanapok [138/1992. (X. 8.) Korm. rend. 11. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy a tanítás nélküli munkanapok csak akkor vehetők szabadságként igénybe, ha a szabadság kiadására a nyári szünidőben nincs lehetőség.
A Kjt. 57. §-ának (3) bekezdése alapján az oktatás keretében oktató és nevelő munkát végző közalkalmazottak évi 25 munkanap pótszabadságából legfeljebb 15 napot a munkáltató oktató, nevelő vagy ezekkel összefüggő munkára igénybe vehet.
A felperes a tanév végéig munkát végzett. Az alperes a pedagógusok szabadságát az iskolákban szokásos módon és a reájuk vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, június elején kiírta. Az iskolákban a nyári szünidő alatt csak azoknak a pedagógusoknak kell a tanintézetben tartózkodniuk, illetve munkát végezniük, akiket erre a munkáltató az igénybe vehető 15 nap terhére beoszt. A munkáltató ugyanis köteles a feladatok ellátását a nyári szünidőben is biztosítani, a pedagógus pedig csak a munkáltató döntésétől függően kötelezett a nyári munkavégzésre.
A felperest a tanítás befejezte után nem osztották be ilyen munkára, ezért alaptalanul hivatkozott a perben arra, hogy nyáron is jelentkezett munkára, de azt az alperes nem vette igénybe. Az a körülmény pedig, hogy a felperes a szabadságkiírás aláírását megtagadta, nem teszi semmissé a szabadság kiadását. A felperes mind a szabadság időpontjával, mind a kiadása módjával tisztában volt, a kiadott szabadság alatt nem végzett munkát˛ és megkapta az illetményét.
A felperest a közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése kapcsán a munkavégzés alóli mentesítés kezdetéig, augusztus 29-ig, a felmentési idő többi része alatt egyébként munkavégzési kötelezettség terhelte volna. Tekintettel azonban arra, hogy ez az időszak az iskolai nyári szünidővel esett egybe, ami a pedagógusok szabadságának időszaka is, jogszerűen adták ki ebben az időszakban a szabadságát. Nincs ugyanis olyan rendelkezés, amely megtiltaná a szabadság kiadását a felmentés ideje alatt. Nem helytálló ezért a másodfokú bíróság erre történő hivatkozása és az erre alapozott döntése, amelyet jogszabállyal sem támasztott alá. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben helytállóan foglalt állást az ügyben, ezért a Legfelsőbb Bíróság - a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével - a munkaügyi bíróság ítéletét hagyta helyben.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg és a felperest a Pp. 78. §-a alapján kötelezte az alperes perköltségének és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
Az ítélet ellen a további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv.II.10.357/1997. sz.)