adozona.hu
BH 1998.6.303
BH 1998.6.303
Pedagógusnak a tanulókkal szemben tanúsított önérzetromboló, méltóságsértő, a nevelés jogszabályban is megfogalmazott elveivel ellentétes magatartása fegyelmi felelősségre vonás alapját képezi [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1965. augusztus 1. óta állt tanárként az alperes alkalmazásában. Több osztályban tanított matematikát és fizikát, így a 3/D osztályban is, amelynek egyben az első osztálytól kezdve az osztályfőnöke is volt. A 3/D osztály 25 tanulójából 19 tanuló 1994. december 1-jén írásban, 26 pontban felsorolva benyújtotta az igazgatóhoz mindazt a sérelmét, kifogását és problémáját, amelyek miatt kérték, hogy a felperes és az osztály között minden kapcsolat szűnjön meg.
A bejelentés alapján a fe...
BH 1998.6.303 Pedagógusnak a tanulókkal szemben tanúsított önérzetromboló, méltóságsértő, a nevelés jogszabályban is megfogalmazott elveivel ellentétes magatartása fegyelmi felelősségre vonás alapját képezi [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (2) bek. b) pont].
A felperes 1965. augusztus 1. óta állt tanárként az alperes alkalmazásában. Több osztályban tanított matematikát és fizikát, így a 3/D osztályban is, amelynek egyben az első osztálytól kezdve az osztályfőnöke is volt. A 3/D osztály 25 tanulójából 19 tanuló 1994. december 1-jén írásban, 26 pontban felsorolva benyújtotta az igazgatóhoz mindazt a sérelmét, kifogását és problémáját, amelyek miatt kérték, hogy a felperes és az osztály között minden kapcsolat szűnjön meg.A bejelentés alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója 1994. december 6-án fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben. Az 1995. január 6-án kelt fegyelmi határozattal a felperest "az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása" fegyelmi büntetéssel sújtotta [1992. évi XXXIII. tv. 45. § (2) bek. b) pont]. A határozat indokolása szerint a felperes a terhére rótt és 26 pontban rögzített sérelemből kettőt ismert el, a többit részben tagadta, részben másként fogta fel; a felperes és az osztálya között a konfliktus csak úgy szüntethető meg, ha a felperestől az osztályt elveszik. A felperes vétkes kötelezettségszegését alátámasztó bizonyítékokat abban jelölte meg, hogy a gyerekeket dolgozatírás közben zavarja, különbséget tesz köztük, előnyök ajánlásával más véleményre akarja őket bírni, valamint testi közelsége kifejezetten zavarja a gyerekeket. Magatartása etikátlan, a levél megírását felnőttnek tulajdonítja, a saját hibáját erényként próbálja feltüntetni.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozat hatálytalanítását, mert abból nem világos a számára, hogy az alperes miért sújtotta fegyelmi büntetéssel. Joggal való visszaélésre is utalt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Megállapította, hogy a felperes terhére róttak mindegyike olyan volt, ami a harmadik osztály tanévének kezdetétől, 1994 szeptemberétől november végéig folyamatosan ismétlődött; a fegyelmi határozat indokolásában foglaltak részét képezték a 26 pontos sérelemnek is. A fegyelmi tanács tagjainak a per során tett tanúvallomásait - amelyek nem terjedtek túl a fegyelmi határozat indokolásának keretein - a bíróság annak pontosításául vette figyelembe, hogy a fegyelmi határozat összefoglaló indokolásának alapját mi képezte. Kiemelte a fegyelmi határozat indokolásának azt a részét, ami nem bizonyosodott be.
Az elsőfokú bíróság a felperes vétkes kötelezettségszegését az általa használt kifejezések emberi méltóságot sértő mivolta miatt állapította meg. A kiszabott fegyelmi büntetést a fegyelmi vétséggel arányban állónak találta, azt is figyelembe véve, hogy a felperes kapcsolata a többi osztállyal problémamentes volt. A felperesnek a joggal való visszaélésre vonatkozó állítását pedig részben bizonyítatlannak, részben a perhez nem tartozónak minősítette.
Az ítélet megváltoztatása és a keresetének történő helyt adás iránt a felperes fellebbezett. Hivatkozott az ítélet megalapozatlanságára.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság az általa megfelelően megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott. Kiemelte, hogy a fegyelmi büntetés alapját képező kifejezések használatát a felperes sem vitatta, és az sem volt vitás, hogy a felperes azokat rendszeresen és folyamatosan használta. A cselekmény súlyát mérlegelve rámutatott a tanár-diák alárendeltségi viszonyra, az érintett diákok életkorára (17 évesek), a nyilvánosság előttiség sértő, megbélyegző voltára. Nem látott ezért okot a munkaügyi bíróságétól eltérő mérlegelésre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását. Álláspontja szerint azért jogszabálysértő az ítélet, mert az eljárt bíróságok nem vizsgálták a fegyelmi vétségek elévülési idejét, a terhére róttak részben bizonyítatlanok, a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos. Az elsőfokú ítélet nem tartalmaz tényállást, indokolást és mérlegelést, ennek ellenére azt a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Tény, hogy a panaszt tevő osztály tanulói esetenként már a korábbi években is panaszkodtak az igazgatónak a felperes magatartására, a konkrétan megfogalmazott és intézkedést kérő bejelentésük azonban csak 1994. december 1-jén jutott a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására. A felperes terhére rótt fegyelmi vétségek pedig folyamatosak voltak, ezért elévülésről sem objektív, sem szubjektív értelemben nem lehet szó. Mindezt vizsgálták az eljárt bíróságok, és az elévülés kizárását megfelelően indokolták.
Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott széles körű bizonyítás eredményeképpen figyelmen kívül hagyta mindazokat a panaszpontokban foglalt kétségeket, amelyek nem bizonyosodtak be, vagy a per körén kívül esnek. A felperes vétkes kötelezettségszegését lényegében csak az általa használt kifejezések tekintetében állapította meg, amely kifejezések folyamatos használatát a felperes is elismerte (patkány, tégla, besúgó, hülye stb.).
A fegyelmi vétség súlyának megállapítása vonatkozásában nincs jelentősége, hogy a felperes azt miként ítéli meg, nem tekinti vétségnek. Ezek sértő, megalázó jellege és hatása ugyanis az érintett tanulóknál jelentkezik. Bár szubjektív megítélés kérdése, hogy ki mit tart sérelmesnek, a felperesnek a tanulókkal szembeni szóhasználata azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint objektív mércével mérve is megengedhetetlen. Ez a fajta pedagógus magatartás önérzetromboló, méltóságsértő, a nevelés jogszabályban is megfogalmazott elveivel ellentétes, és mint ilyen, önmagában is fegyelmi felelősségre vonás alapját képezheti.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével vizsgálta felül a kiszabott fegyelmi büntetést, amely a fegyelmi vétséggel arányban áll. Ilyen körülmények közt a másodfokú bíróságnak a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésén alapuló határozata is jogszerű, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
A további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv.II.10.354/1996. sz.)