adozona.hu
BH 1998.6.302
BH 1998.6.302
A rendkívüli felmondást kellő időben közöltnek kell tekinteni, ha az annak indokolásában megjelölt tények a gazdálkodás során csak későbbi időpontban váltak bizonyossá, és a munkáltató ehhez az időponthoz képest gyakorolta a jogszabályban meghatározott szubjektív határidőben a felmondás jogát [Mt. 96. § (3) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes a külkereskedelmi iroda igazgatójaként, a II. rendű felperes mérnök üzletkötőként állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1992. november 13-án kelt rendkívüli felmondásokkal a felperesek munkaviszonyát megszüntette. Mindkét rendkívüli felmondás indokolása - lényegében azonosan - a felperesek kötelezettségszegéseként az 1992. június 2-án kiadott jordán tenderre vonatkozó ajánlatra hivatkozott, amelyben az alperesre hátrányos, szakszerűtlen - a felmondás indokolásában r...
BH 1998.6.302 A rendkívüli felmondást kellő időben közöltnek kell tekinteni, ha az annak indokolásában megjelölt tények a gazdálkodás során csak későbbi időpontban váltak bizonyossá, és a munkáltató ehhez az időponthoz képest gyakorolta a jogszabályban meghatározott szubjektív határidőben a felmondás jogát [Mt. 96. § (3) bek.*].
Az I. rendű felperes a külkereskedelmi iroda igazgatójaként, a II. rendű felperes mérnök üzletkötőként állt az alperes alkalmazásában.Az alperes 1992. november 13-án kelt rendkívüli felmondásokkal a felperesek munkaviszonyát megszüntette. Mindkét rendkívüli felmondás indokolása - lényegében azonosan - a felperesek kötelezettségszegéseként az 1992. június 2-án kiadott jordán tenderre vonatkozó ajánlatra hivatkozott, amelyben az alperesre hátrányos, szakszerűtlen - a felmondás indokolásában részletezett - feltételeket rögzítettek. Súlyosbító körülményként egy egyiptomi és thaiföldi szerződéskötéssel kapcsolatos szabálytalanságokra is utalt.
A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetükben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a felperesek munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét, és az alperest az I. rendű felperes részére 4.474.871 forint elmaradt munkabér és kamatai, 2.700.455 forint végkielégítés, valamint 110.019 forint felmentési időre járó átlagkereset, a II. rendű felperes javára pedig 1.183.320 forint elmaradt munkabér és kamatai, 714.096 forint végkielégítés, továbbá 19.836 forint felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1992. június 10-i értekezleten szerzett tudomást a felperesek terhére rótt ajánlati feltételekről, ezért a 3 napos szubjektív határidőt elmulasztotta. A bíróság álláspontja szerint az alperes által szakszerűtlennek tekintett feltételek a tender kiírásában szerepeltek, attól eltérni nem lehetett: ilyen volt a kifogásolt finanszírozási ajánlat is.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezett, a felperesek pedig az időmúlásra tekintettel felemelték a keresetüket az elmaradt munkabér tekintetében (az I. rendű felperes 7.232.223 forintot, a II. rendű felperes pedig 1.192.769 forintot igényelt).
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatta, és elutasította a felperesek keresetét. A kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az alperes vezérigazgatója 1992. november 13-án szerzett teljes bizonyosságot arról, hogy az ajánlat jordán dinárban való megadása lehetetlenné teszi a fizetés USD-ben történő utalását egy olyan gazdasági környezetben, ahol a jordán dinár nem vagy aránytalan hátránnyal konvertálható. Ehhez képest, erre a magatartásra alapítva a rendkívüli felmondással a törvényes szubjektív és objektív határidőn belül élt a munkáltató. A másodfokú bíróság szerint - szemben az elsőfokú bírósággal - önmagában a vezérigazgatói utasítással ellentétes, jordán dinárban kikötött ajánlati feltétel olyan fokú munkaköri kötelezettségszegést valósít meg súlyos gondatlansággal, amely megalapozta a rendkívüli felmondást.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben - törvénysértésre hivatkozással - a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a felemelt keresetüknek helyt adó határozat hozatalát és az alperesnek a másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeik megfizetésére kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság olyan okra alapítva állapította meg a rendkívüli felmondás jogszerűségét, amelyet az alperes intézkedése nem tartalmazott. A felülvizsgálati kérelemben is fenntartották azt a perbeli álláspontjukat: az igazgató 1992. június 10-ei értekezleten már tudott arról, hogy az ajánlatot jordán dinárban tették, és a jordán dinár nem konvertibilis; ezért azt az időpontot kell a tudomásszerzés időpontjának tekinteni. Támadták továbbá a másodfokú bíróság által megállapított tényállást, mert megítélésük szerint a másodfokú bíróság nem tett különbséget az ajánlat jordán dinárban, a fizetési feltételeknek USD-ben való kikötése között, és tévesen tulajdonított jelentőséget Z. úr 1992. november 13-i nyilatkozatának. A felülvizsgálati kérelem szerint az 1992. november 13-án megtartott tárgyaláson semmilyen új tény nem jutott az alperes igazgatójának tudomására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A rendkívüli felmondások indokolásai a felperesek által aláírt, illetve jóváhagyott jordán tenderre vonatkozó ajánlatnak az alperesre hátrányos, szakszerűtlen feltételei között elsőként jelölik meg, hogy az ajánlat "kb. 6,5 millió USD-nek megfelelő jordán dinárban vállalt szállítást, ...". Ez az ajánlati feltétel - amint a jogerős ítélet is megállapította - a jordán tenderrel kapcsolatos alperesi álláspontot tartalmazó, az I. rendű felperesnek címzett vezérigazgatói levélben foglaltakkal ellentétes, mert aszerint "az ajánlatot USD-ben kell elkészíteni". A peres iratoknak megfelelően állapította meg azt is a másodfokú bíróság, hogy az ajánlatban jordán dinárban lett valamennyi fizetési kötelezettség megjelölve. Továbbá a per adatai - így különösen a csatolt tárgyalási jelentések - azt is alátámasztják, hogy a jordán dinárban rögzített fizetési kötelezettség az alperes számára valóban rendkívül hátrányos volt, mert az nem vagy csak aránytalan hátránnyal konvertálható. Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet helytállóan értékelte a rendkívüli felmondást megalapozó okként a jordán dinárban vállalt szállítást - a felperesek állításával szemben - a tender kiírásban is lehetővé tett más fizetőeszköznek a tenderajánlatban való kikötése és részletezése nélkül. A felülvizsgálati kérelem tehát tévesen támadta a jogerős ítéletet a rendkívüli felmondásban nem szereplő felmondási okra hivatkozással.
A másodfokú bíróság a per adatai alapján okszerű ténybeli és helytálló jogi következtetéssel állapította meg a tudomásszerzés időpontját, az ezzel összefüggő felülvizsgálati érvelés azt sikertelenül vitatta. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes vezérigazgatója előtt 1992. június 10-én ismertté vált az ajánlat jordán dinárban való elkészítése, a felmondási okról való tudomásszerzésnek nem tekinthető, mivel ennek az alperesre hátrányos volta csak utóbb, az 1992. november 13-i tárgyalás során vált bizonyossá. E tárgyaláson ugyanis a konzorcium jordán résztvevője - Z. úr - a jordán viszonyokról hiteles információkat szolgáltatott ("a jordán törvény szerint a leszállított anyag 80%-át helyszínre érkezéskor JD-ben kifizetik. A devizára való konvertálás az eladó feladata ... a teljes fizetés JD-ben történik"). A per adatai szerint ilyen konkrét információkkal a munkáltatói jogkör gyakorlója korábban nem rendelkezett, és ezek a fizetési feltételek egyértelműen az alperes számára igen kedvezőtlenek voltak. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemnek a fizetési feltételek USD-ben való kikötésére, illetve Z. úr nyilatkozatának figyelembevételére és az új tények hiányára vonatkozó érvelését a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel sikertelenül támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban nem kellet határozni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.I.10.254/1997. sz.)