adozona.hu
BH 1998.6.273
BH 1998.6.273
A szerencseelemeket is tartalmazó gondozási szerződés általában nem támadható meg feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással [Ptk. 201. § (2) bek., 11/1972. (VI. 30.) EüM r. 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek jogelődje az akkor 84 éves dr. S. F., valamint az alperes között 1994. augusztus 5-én létrejött megállapodás szerint az alperes egyösszegű 800.000 forint, továbbá a havi nyugdíj 80%-ának ellenében vállalta, hogy az általa működtetett szeretetotthonban haláláig biztosít dr. S. F. részére egy egyszemélyes szobát, étkezést, gondozást, orvosi ellátást, betegápolást. A szerződés 9. pontjában a felek kikötötték, hogy sem a fizetett összeg, sem pedig a biztosított férőhely nem képezi ör...
BH 1998.6.273 A szerencseelemeket is tartalmazó gondozási szerződés általában nem támadható meg feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással [Ptk. 201. § (2) bek., 11/1972. (VI. 30.) EüM r. 18. §].
A felperesek jogelődje az akkor 84 éves dr. S. F., valamint az alperes között 1994. augusztus 5-én létrejött megállapodás szerint az alperes egyösszegű 800.000 forint, továbbá a havi nyugdíj 80%-ának ellenében vállalta, hogy az általa működtetett szeretetotthonban haláláig biztosít dr. S. F. részére egy egyszemélyes szobát, étkezést, gondozást, orvosi ellátást, betegápolást. A szerződés 9. pontjában a felek kikötötték, hogy sem a fizetett összeg, sem pedig a biztosított férőhely nem képezi örökség tárgyát. dr. S. F. nem sokkal az otthonba való beköltözése után 1994. október 16-án bélelzáródásban elhunyt, törvényes örökösei a felperesek.A felperesek keresetükben 640.000 forint visszafizetésére kérték az alperes kötelezését, hivatkozva a szerződés érvénytelenségére. A felperesek feltűnő értékaránytalanság és megtévesztés címén támadták a szerződést, valamint jogszabályba és jó erkölcsbe ütközés címén kérték megállapítani annak semmisségét.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt az ítéleti döntést. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között gondozási szerződés jött létre, amelynek tartalmában fontos szerepet játszik az a kockázati (szerencse) elem, hogy a gondozott halálának időpontja bizonytalan. Ezért a tartási szerződéshez hasonlóan a gondozási szerződés feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadására sincs általában lehetőség. A konkrét esetben pedig az alperes nem számíthatott alappal a gondozott közeli halálára, így a gondozást a szokásos kockázati tényezők mellett vállalta. Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperesek semmisségre való hivatkozását is azon az alapon, hogy az alperes betéti társaság egyik tagja orvos, a másik pedig a házastársa. Az alperes orvos tagja, dr. N. A. ugyanis a szerződéskötést megelőzően nem kezelte a felperesek jogelődjét, akinek egészségügyi állapotáról a szerződéskötéskor is csak azért tájékozódott, hogy megfelelően tudja ellátni a gyógykezelést.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontjuk szerint a bíróságok tévesen minősítették a szerződést tartási szerződésnek. A perbeli szerződés olyan atipikus szerződés, amelynél szerencseelem nem érvényesül, mert az eltartó semmit sem kockáztat, hiszen költségeit az eltartott befizetése fedezi. Tévesen ítélték meg a bíróságok a szerződés semmisségét is, mert dr. N. A.-nak mint orvosnak módja volt azt megítélni, hogy az eltartott egészségügyi állapotára tekintettel az alperes bt. szempontjából gazdaságilag kifizetődő-e a szerződés megkötése.
Az alperesek ellenkérelme s jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Tévesen állítják felülvizsgálati kérelmükben a felperesek azt, hogy a másodfokú bíróság tartási szerződésnek minősítette volna a perbeli szerződést. A másodfokú bíróság a szerződést helyesen gondozási szerződésnek minősítette, amely a Ptk.-ban nem nevesített, olyan atipikus szerződés, amelynek tartalmához szintén hozzátartozik egy bizonyos kockázati (szerencse) elem, amely általában nem teszi lehetővé az ilyen szerződések feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadását [Ptk. 201. § (2) bek.]. A perbeli szerződés is tartalmazott ilyen szerencseelemet, mert az eltartott halálának előre nem látható időpontjától függött az, hogy a 800.000 forint ellenében biztosított férőhely meddig lesz lekötve. A bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1)bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a szokásos kockázat mellett vállalta el a szerződést, mert a felperesek jogelődjének betegségei nem valószínűsítették korai halálát, mint ahogy a halál tényleges okaként nem is ezek a betegségek szolgáltak. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a szerződés nem ütközött sem a jó erkölcsbe, sem pedig a 11/1972. (VI. 30.) EüM sz. rendelet 18. §-ába. Iratellenesen állítják a felperesek, hogy dr. N. A. korábban kezelte volna a jogelődjüket. Dr. N. A. nem volt a felperesek jogelődjének a kezelőorvosa, és a szerződést sem ő, hanem az alperes társaság kötötte meg vele. A felperesek jogelődje a szerződéskötéskor korának megfelelő egészségügyi állapotban volt, korai halála még hozzáértő orvosok számára is előre nem látható, váratlanul jelentkező betegség következménye volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.VI.20.393/1997. sz.)