adozona.hu
BH 1998.5.252
BH 1998.5.252
Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a halál a határőrség politikai indíttatású önkénye miatt következett be [1992. évi XXII. tv. 2. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1992. november 22-én kelt adatlapon személyi kárpótlási igénnyel élt az alperesnél arra alapítottan, hogy édesanyja, M. Gáborné 1957. január 3-án magyar hatóság szándékos közreműködése folytán életét vesztette. A halál beálltának körülményeit illetően előadta, hogy 1957. január 3-án magyar menekültek egy csoportjával Andaunál hagyták el Magyarország területét, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül a határőrök a csoportra rálőttek. Ennek során édesanyját súlyos fej- és ...
BH 1998.5.252 Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a halál a határőrség politikai indíttatású önkénye miatt következett be [1992. évi XXII. tv. 2. § (1) bek. c) pont].
A felperes az 1992. november 22-én kelt adatlapon személyi kárpótlási igénnyel élt az alperesnél arra alapítottan, hogy édesanyja, M. Gáborné 1957. január 3-án magyar hatóság szándékos közreműködése folytán életét vesztette. A halál beálltának körülményeit illetően előadta, hogy 1957. január 3-án magyar menekültek egy csoportjával Andaunál hagyták el Magyarország területét, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül a határőrök a csoportra rálőttek. Ennek során édesanyját súlyos fej- és haslövések érték, emiatt a határon történt átvitele után elhalálozott. Az andaui temetőben temették el. A halotti anyakönyvi kivonatot a felperes csatolta.Az alperes az 1994. október 10-én kelt határozatával a felperes által hozzátartozója életének elvesztése miatt benyújtott kárpótlási igényt elutasította, mert úgy találta, hogy néhai M. Gáborné nem az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 2.§-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt körülmények között vesztette életét, így a kérelem nem tartozik a törvény hatálya alá.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és az igényének helyt adó határozat hozatalát kérte. Állította, hogy édesanyja büntetőeljárás során vesztette életét, amikor is a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt, mivel a lövést leadó határőrök a tiltott határátlépés miatt büntetőeljárás keretében intézkedtek, és nyitottak tüzet a menekülő csoportra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltak szerint a Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja magyar hatóság szándékos közreműködését a büntetőeljáráshoz vagy a büntetőítélet végrehajtásához kapcsolja. Mivel pedig a megállapított tényállás szerint a felperes édesanyja nem a jogszabályban írt körülmények között vesztette életét, így a felperesi igény tekintetében hiányoznak a kárpótlásra való jogosultság megállapításához szükséges, a törvényben meghatározott feltételek. A felperes édesanyja nem büntetőeljárás vagy büntetőítélet végrehajtása során vesztette életét, az alperes határozata tehát megfelel a jogszabály rendelkezéseinek, így az annak felülvizsgálata iránt előterjesztett kereset alaptalan.
Az elsőfokú ítélet ellen felperes nyújtott be fellebbezést, mely tartalma szerint annak megváltoztatására és az igényének helyt adó határozat hozatalára irányult. Kérte figyelembe venni, hogy 1957 januárjában a magyar határőrség a határt megközelítő egyének ellen köteles volt büntetőeljárást is lefolytatni. Édesanyjának halálát tehát a hatóságként eljáró magyar határőrség büntetőeljárás során tanúsított szándékos közreműködése okozta.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A Kpt.-nek az alperesi határozat hozatalakor érvényben lévő rendelkezései valóban csak az esetben biztosítottak lehetőséget egyösszegű kárpótlásra az élet elvesztése esetén, ha a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt [Kpt. 2. § (1) bekezdés b) pont].
Ezen törvényi rendelkezéssel összefüggésben a Kpt. 14. §-ának c) pontja kimondta azt is, hogy ha a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem bekövetkezésének a körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az iratokat a további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg; a bíróság a Be. 356. §-ában foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt, a bírósági eljárás jogerős befejezéséig az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az eljárást felfüggeszti.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényt azonban az 1997. évi XXIX. törvény módosította azzal, hogy a törvény a kihirdetését követő 30. napon (1997. június 7-én) lép hatályba, de rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A módosított Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint pedig egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért akkor is, ha a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesi igény esetében a Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt törvényi feltételek fennállnak, mert a felperes édesanyjának halála a hatósági feladatokat ellátó magyar határőrség, illetőleg annak tagja politikai indíttatású önkénye miatt következett be. A halál okát a felperes által csatolt okiratok kellően igazolták.
A módosított Kpt. 2. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint pedig a kárpótlásra a sérelmet elszenvedő élő gyermeke is jogosult.
A felperesi fellebbezés elbírálásakor hatályban lévő módosított törvényi rendelkezés tehát lehetővé teszi a felperes, mint a sérelmet elszenvedett élő gyermeke részére a kárpótlás megállapítását. A kérelmet azonban első fokon - az 1997. évi XXIX. törvény 7. §-ának (2) bekezdése szerint - az alperesnek kell elbírálnia. A felperes részére fizetendő kárpótlás összegszerűségéről az alperesnek ugyancsak az új eljárás során kell határoznia, a később meghozandó, törvényben foglalt rendelkezések betartásával [Kpt. 2. § (2) bek.].
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, egyben az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte, melyben az alperesnek a módosított Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján kell eljárnia.
(Legf. Bír. Kf.II.28.616/1996. sz.)