adozona.hu
BH 1998.3.151
BH 1998.3.151
Ha a megszűnő költségvetési szerv közalkalmazottja nem kíván a jogutód közhasznú társasággal munkaviszonyt létesíteni, a közalkalmazotti jogviszonyát - a végkielégítése szempontjából - a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének szabályai szerint kell elbírálni. A megszűnésnek ez a módja nem azt jelenti, hogy a munkáltató szűnt meg jogutód nélkül, hanem azt, hogy a közalkalmazott jogviszonya szűnik meg a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének módja szerint [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 25. § (1) bek. c) po
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1971. július 1-jétől dolgozott munkaviszonyban a közúti igazgatóságnál, a jogviszonya 1992. július 1-jétől közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át.
Az igazgató 1996. január 30-án értesítette a felperest; a Közúti Igazgatóság költségvetési intézmény 1996. március 31. napjával megszűnik, és felhívta, hogy nyilatkozzon, kíván-e munkaviszonyban az igazgatóság feladatait átvevő közhasznú társaságnál továbbdolgozni.
A felperes 1996. február 12-én hozzájárult a közhasznú társaságnál tör...
BH 1998.3.151 Ha a megszűnő költségvetési szerv közalkalmazottja nem kíván a jogutód közhasznú társasággal munkaviszonyt létesíteni, a közalkalmazotti jogviszonyát - a végkielégítése szempontjából - a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének szabályai szerint kell elbírálni. A megszűnésnek ez a módja nem azt jelenti, hogy a munkáltató szűnt meg jogutód nélkül, hanem azt, hogy a közalkalmazott jogviszonya szűnik meg a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének módja szerint [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 25. § (1) bek. c) pont, 25/A. § (1) bek., 37. § (1) bek. c) pont].
A felperes 1971. július 1-jétől dolgozott munkaviszonyban a közúti igazgatóságnál, a jogviszonya 1992. július 1-jétől közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át.Az igazgató 1996. január 30-án értesítette a felperest; a Közúti Igazgatóság költségvetési intézmény 1996. március 31. napjával megszűnik, és felhívta, hogy nyilatkozzon, kíván-e munkaviszonyban az igazgatóság feladatait átvevő közhasznú társaságnál továbbdolgozni.
A felperes 1996. február 12-én hozzájárult a közhasznú társaságnál történő továbbfoglalkoztatásához. A szervezeti változás azonban csak 1996. június 1. napjával jött létre, ezért a felperes 1996. május 31-én visszavonta a már említett, a továbbfoglalkoztatására vonatkozó nyilatkozatát.
A közúti igazgatóság ekkor igazolást adott a részére a közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján történő megszűnéséről. Az igazgató arról értesítette, hogy a továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos hozzájárulásának visszavonását a közalkalmazotti jogviszonyról történt lemondásnak tekinti, és kéthavi lemondási időt, a munkavégzés alóli felmentést és kéthavi illetményének kifizetését biztosítja a számára.
A felperes egyeztetést kezdeményezett, és kérte a végkielégítés megállapítását. Ennek eredménytelensége után keresetlevelet terjesztett elő, és arra tekintettel kérte nyolchavi végkielégítésének a megállapítását, hogy a közalkalmazotti jogviszonya a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére tekintettel szűnt meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy hathavi végkielégítés címén fizessen meg a felperesnek 689.258,-Ft-ot, valamint ennek kamatait, továbbá az állam javára 40.800,-Ft eljárási illetéket.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 6. §-a értelmében a közúti igazgatóságok alkalmazottainak a jogutód szervezetnél történő továbbfoglalkoztatására a Kjt. 25/A. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. Ez a rendelkezés a fenntartói jog átadását a jogutód nélküli megszűnéssel tekinti azonosnak, tehát a továbbfoglalkoztatáshoz hozzá nem járulók vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszony a Kjt. 25. §-ának c) pontja szerint jogutód nélküli megszűnéssel szűnik meg, ami a végkielégítés megfizetésének kötelezettségét vonja maga után.
Az adott esetben a felek 1996. március 31-ig voltak a továbbfoglalkoztatási hozzájáruló nyilatkozathoz kötve, minthogy a megszűnés 1996. május 31-én következett be, a felperes elállása a továbbfoglalkoztatási nyilatkozattól azt eredményezi, hogy a jogviszonya jogutód nélküli megszűnéssel szűnt meg, és a végkielégítés megilleti.
A Kjt. 37. §-a (5) bekezdésének f) pontja értelmében a felperest megillető nyolchavi végkielégítés helyett - az Alkotmánybíróság 55/1995. (IX. 15.) AB határozata alapján - hathavi végkielégítést állapított meg.
Az alperes a fellebbezésében vitatta, hogy jogutódja lenne a megszűnt költségvetési szervnek, illetve a jogutód nélküli megszűnésre tekintettel nem lehet a végkielégítés megfizetése vonatkozásában marasztalni.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét.
A 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 4. §-ában, illetve a 2. és 3. §-okban megjelölt feladatok alapján megállapította, hogy a közhasznú társaság a közúti igazgatóság jogutódja. Az alperes azonban nem egyetemleges, általános jogutódja a felperes korábbi munkáltatójának, csak a feladatait vette át, tehát alperesként nem perelhető. Nem következett be különös munkajogi jogutódlás sem, mert a felperes a továbbfoglalkoztatására vonatkozó nyilatkozatát visszavonta, közöttük nem jött létre munkaviszony, a felperes követelése 1996. június 1-jét - az alperes megalakulását - megelőzően jött létre, tehát nem érvényesítheti az igényét az alperessel szemben. Minthogy a költségvetési szerv közúti igazgatóság jogutód nélkül megszűnt, az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 90. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperes a követelését a Közúti Igazgatóság alapítójával szemben érvényesítheti.
A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen az általa sérelmezett jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.
Kifejtette, hogy tévedett a megyei bíróság, mert a 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 4. §-a értelmében a közhasznú társaság jogutódja a közúti igazgatóságnak. A jogutódlás egységes egész. A polgári és a munkajogi jogutódlás nem különül el egymástól. A közhasznú társaság általános jogutódja a közúti igazgatóságnak.
A bíróságok elmulasztották a Pp. 3. §-ában foglalt kötelezettségüket, amikor a jogi képviselő nélkül eljáró felet nem tájékoztatták, hogy az alapító szervet kell perelnie. A másodfokú bíróság tévedett, amikor elutasító ítéletet hozott, és nem figyelmeztette a ténylegesen teljesítésre kötelezett perbe hívására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Előadta, hogy a közúti igazgatóságot az alapító miniszter a 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 1. §-ában foglaltakkal 1996. június 1. napjával jogutód nélkül megszüntette. Ezért a dolgozók közalkalmazotti jogviszonyának megszűnése tekintetében a Kjt. 25/A. §-ának (1) és 25. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni. A jogutód nélküli megszűnésre utal az is, hogy a 25/A. § (2) bekezdése szerint az új munkáltató dönti el, hogy vállalja-e a közalkalmazott továbbfoglalkoztatását, és ha a dolgozó is hozzájárul, vele munkaszerződést köt. A felmondási idő és végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött időt az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani.
A 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 4. §-a és 3. §-ának a) pontja a közúthálózat kezelésével összefüggő feladatok ellátása tekintetében mondja csak ki a jogutódlást.
Főbb kérdésekben - a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében - a két jogviszony nem vonható össze. Munkajogi jogutódlásról tehát nem lehet szó. Sem az MK 154. számú, sem az MK 95. számú állásfoglalás szerint nem állapítható meg a jogutódlás. A jogutód nélkül megszűnt költségvetési szervvel szemben fennálló vagyoni követelésekért az 1992. évi XXVIII. tv. 90. §-ának (3) bekezdése alapján az alapító szerv, a KHVM tartozik helytállni. Utalt a felperesnek az 1996. június 28-án és 1996. október 17-én felvett jegyzőkönyvekben tett nyilatkozataira, amelyek szerint a munkaügyi bíróság tájékoztatta őt az alapító szerv perbe hívhatóságáról. Alaptalan tehát a felperesnek a Pp. 3. §-ának és 146. §-ának megsértésére alapított felülvizsgálati érvelése is.
A felperes a saját akaratából vált munkanélkülivé, mert kötelezte magát, hogy továbbdolgozik a kht.-nél, majd ezt a nyilatkozatát 1996. május 31-én visszavonta. Ezt követően júniusban ugyancsak a közhasznú társaságnál helyezkedett el. A felperes végkielégítésre irányuló igénye mind formailag, mind érdemben alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben eljárt bíróságoknak egyrészt azt kellett eldönteniük, hogy a felperes végkielégítés megfizetésére irányuló igénye tekintetében mely szerv a per alperese, minthogy a munkáltató 1996. május 31. napjával megszűnt, és a feladatait az 1996. június 1-jével létrejött közhasznú társaság vette át. Másrészt azt is meg kellett állapítaniuk, hogy a felperest a Kjt. 25/A. §-ának tartalmára tekintettel megilleti-e a Kjt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a végkielégítés.
Tévedett a megyei bíróság, amikor ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közúti igazgatóság 1996. május 31-ével jogutód nélkül szűnt meg, és erre tekintettel nem lehet az alperes a felperes követelése tekintetében a per alperese.
A közútkezelői rendszer átalakításáról szóló 15/1996. (V. 7.) KHVM rendelet 2. és 3. §-aiban megjelölt feladatok - az országos közúthálózat kezelésével összefüggő feladatok - tekintetében a 2. számú mellékletben számmal megjelölt közútkezelő közhasznú társaság az 1. számú mellékletben azonos szám alatt említett közúti igazgatóság jogutódja.
A jogszabály ugyanis a felperes volt munkáltatóját, az 1. számú melléklet 11. pontjában feltüntetett közúti igazgatóságot, a 2. számú melléklet 11. pontjában a megyei állami közútkezelő közhasznú társaságként jelöli meg.
Mindezekre tekintettel a felperes a jogviszonyának megszűnése következtében őt megillető járandóságok iránt helytállóan indított pert a volt munkáltató jogutódja ellen.
Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a felperes igényét a jogutódlás hiányára hivatkozással utasította el. A téves álláspontjához képest is helytelen döntést hozott, mert ebben az esetben a pert - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára - a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.
Minthogy a költségvetési szerv közúti igazgatóság fenntartója nem állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak adta át a fenntartói jogot, a közalkalmazott felperes jogviszonya - mert nem kívánt munkaszerződést létrehozni a jogutóddal - az átadás időpontjában a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak, vagyis a munkáltató jogutód nélküli megszűnése szerint szűnt meg.
A megszűnésnek ez a módja nem azt jelenti, hogy a munkáltató szűnt meg jogutód nélkül, hanem azt, hogy a közalkalmazott jogviszonya szűnik meg a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének módja szerint.
Minthogy az alperes a jogutód, a felperest a Kjt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a végkielégítés a kifejtettek szerint megilleti.
A perben eljárt munkaügyi bíróság a tényállást megfelelően állapította meg, és a jogszabályokból megfelelő következtetésre jutott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta arra is figyelemmel, hogy a felperes az abban megállapított összegszerűséget nem vitatta.
A perköltség viselése a pervesztesség következménye.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.020/1997. sz.)