adozona.hu
BH 1998.3.150
BH 1998.3.150
Az anyagbeszerzőt a részére átadott és általa kezelt pénz tekintetében teljes anyagi felelősség terheli. A munkavállaló az utcán tárolt saját gépkocsija ülésén elhelyezett és akár átmenetileg is őrizetlenül hagyott pénz más által történt eltulajdonítása esetén nem hivatkozhat a felelőssége alól való mentesítése érdekében arra, hogy a pénz eltűnését elháríthatatlan külső ok idézte elő [Mt. 169. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1994. január 20-tól 1994. június 30-ig állt a felperes alkalmazásában. Az egyéb munkaköri feladatai mellett az anyagbeszerzés is a feladata volt.
Az alperes 1994. május 31-én anyagvásárlás céljából B.-re utazott. A felperestől a vásárláshoz biztosított 350.000,-Ft-ot a felperes egyik dolgozója vette fel, akitől a pénzt az alperes a munkatársainak közvetítésével kapta meg.
Az alperes - mint utóbb igazolta - 219.500,-Ft értékben vásárolt, majd a felperes tulajdonát képező gépkocsiv...
BH 1998.3.150 Az anyagbeszerzőt a részére átadott és általa kezelt pénz tekintetében teljes anyagi felelősség terheli. A munkavállaló az utcán tárolt saját gépkocsija ülésén elhelyezett és akár átmenetileg is őrizetlenül hagyott pénz más által történt eltulajdonítása esetén nem hivatkozhat a felelőssége alól való mentesítése érdekében arra, hogy a pénz eltűnését elháríthatatlan külső ok idézte elő [Mt. 169. § (2) és (3) bek.].
Az alperes 1994. január 20-tól 1994. június 30-ig állt a felperes alkalmazásában. Az egyéb munkaköri feladatai mellett az anyagbeszerzés is a feladata volt.Az alperes 1994. május 31-én anyagvásárlás céljából B.-re utazott. A felperestől a vásárláshoz biztosított 350.000,-Ft-ot a felperes egyik dolgozója vette fel, akitől a pénzt az alperes a munkatársainak közvetítésével kapta meg.
Az alperes - mint utóbb igazolta - 219.500,-Ft értékben vásárolt, majd a felperes tulajdonát képező gépkocsival a felperes telephelyére visszaérkezve a gépkocsit a telephelyen hagyta. A vásárlásból megmaradt 135.500,-Ft összegét tárcástul a saját gépkocsijának ülésén helyezte el, amelyet hazaérve a lakása előtti parkolóban hagyott. Háromnegyed óra múlva a gépkocsijához ment, és ekkor észlelte, hogy a gépkocsit feltörték, és a pénz a tárcával együtt eltűnt. Az alperes bejelentése alapján ismeretlen tettes ellen indult nyomozást a rendőrkapitányság megszüntette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
A felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és az Mt. 169. §-ának (3) bekezdése alapján kérte az alperest a hiányzó 135.500,-Ft és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezni.
Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy szerinte a pénznek a zárt gépkocsiban hagyása biztonságosnak tekinthető, az a lakásban sem lett volna nagyobb biztonságban, és az őrzést a felperes nem biztosította.
A munkaügyi bíróság ítéletével 47.500,-Ft és kamatainak megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét, és illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperest a Mt. 169. §-ának (1) bekezdése alapján az anyagvásárlásból visszajáró pénz tekintetében teljes anyagi felelősséggel tartozik. Rámutatott arra is, hogy a felperes nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, azonban az alperes sem tett meg mindent a pénz megőrzése érdekében. A keresetet 50%-ban tartotta megalapozottnak, és kármegosztást alkalmazott.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes felelőssége az Mt. 169. §-ának (3) bekezdése alapján fennáll, mivel a pénz kezelése a munkakörét képezte. A felelőssége az általa átvett pénzösszegben bekövetkezett hiányért objektív, ezért nem jöhet szóba sem a mentesítése, sem a kármegosztás.
Az alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Szerinte kizárólag az Mt. 169. §-ának (1) bekezdése az irányadó, a vétkesség és a kármegosztás szabályai nem alkalmazhatók. A munkáltató nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, ezért a munkavállaló mentesül a felelősség alól.
A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az alperest terhelő marasztalás összegét 135.500,-Ft-ra felemelte. Mellőzte a felperes illetékfizetésre kötelezését. Az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta, és az alperest az első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes fellebbezése megalapozott, az alperesé alaptalan. Az elsőfokú bíróság az általa helytállóan megállapított tényállás alapján, a jogszabály téves értelmezése miatt, helytelen jogi következtetés levonásával döntött.
Kifejtette, hogy az anyagbeszerző alperes a keresetlevélben meghatározott összeget nem vitatottan átvette, egyértelmű a kár bekövetkezése és annak összege.
Az alperest - mivel rá pénzkezelést bíztak - az Mt. 169.§-ának (3) bekezdésében foglalt felelősség terheli, ezért a vétkességére tekintet nélkül, a teljes hiányért köteles helytállni. Az Mt. 169. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, az alperes felelősség alóli mentesülését eredményező körülmény pedig nem állapítható meg. A felperesnek az alperes által kezelt pénz biztonságos őrzése feltételeiről nem kellett gondoskodnia. Az alperes nem járt el kellő gondossággal, nem a megfelelő őrzési módot választotta. A munkáltató közrehatása nem állapítható meg. A hiány elhárítható lett volna, ha a pénzt az alperes a lakásába magával viszi.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával - a kereset elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérelmének indokolásában kifogásolta a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a munkáltatónak nem kellett az őrzés feltételeit biztosítania, valamint azt, hogy a kimentési ok vizsgálatát a bíróság mellőzte. A biztonságos őrzési feltételek biztosításának követelménye a megnövekedett bűnözés miatt változott. Az alperesnek nincs lehetősége a munkaideje után a nála lévő pénz biztonságos elhelyezésére. A felperes nem nyitott széfet, és nem biztosított bankkártyát, ehhez képest nem biztosította a kor technikai színvonalának és a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetnek megfelelő őrzést.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállás alapján helytálló jogi következtetést vont le, az ítélete megfelel az anyagi és eljárási jogszabályoknak és az ítélkezési gyakorlatnak.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság okszerű indokolásán túl csupán arra kíván rámutatni, hogy a társadalmi és gazdasági élet változásaihoz nemcsak a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak is alkalmazkodnia kell. Az adott esetben az alperes által átvett és kezelt pénz az átvétel folytán a felperes őrzési köréből kikerült, az átmeneti őrzés biztonságos módjáról - a pénz visszafizetéséig - az alperesnek kellett döntenie. Az alperes azonban azáltal, hogy a tömegében nem nagy pénzösszeget a tulajdonát képező, biztonsági jelzővel nem rendelkező, utcán tárolt személygépkocsi ülésén helyezte el ahelyett, hogy azt a lakásába magával vitte volna - a kialakult közbiztonsági helyzetre figyelemmel -, az őrzés módjának kiválasztása tekintetében a legbizonytalanabbat választotta. Ezáltal felhagyott a pénz számára kötelező őrizetben tartásával, ami lehetővé tette annak ellopását. A felelősség alól mentesítő külső ok ezért nem volt elháríthatatlan, azt a pénztárcának a gépkocsiban látható helyen hagyásával maga az alperes idézte elő. Az őrzési feltételeknek az alperes által előadott módon való biztosítása pedig gyakorlatiatlan, a mindennapi munkavégzés során megvalósíthatatlan.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 78. §-a alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
Az illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
A további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv.II.10.969/1996. sz.)