adozona.hu
BH 1998.3.149
BH 1998.3.149
A folyamatos működésű munkáltatónál a munkavállaló a munkaszüneti napon a rendes munkaidő keretében is foglalkoztatható. Emiatt a munkaszüneti napon munkát végző nem végez túlmunkát. A túlmunka díjazására akkor kerülhet sor, ha a munkaszüneti napon történt munkavégzés az egyébként előírt napi munkaidő tartamát meghaladja [Mt. 127. § (2) bek., 129. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a munkaszüneti napon végzett munka elszámolása, annak díjazása és a munkaidőkeret meghatározása miatt. Az egyeztetésen a kérelmező akként pontosította a kifogását, hogy a kérelmezettnek a munkaszüneti napra, szabadidő biztosítása esetén ötvenszázalékos, ennek hiányában százszázalékos pótlékot kellene az Mt. 126. §-ának (2) bekezdése szerint fizetnie, mert a munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.
Az egyeztetés sikertelen...
BH 1998.3.149 A folyamatos működésű munkáltatónál a munkavállaló a munkaszüneti napon a rendes munkaidő keretében is foglalkoztatható. Emiatt a munkaszüneti napon munkát végző nem végez túlmunkát. A túlmunka díjazására akkor kerülhet sor, ha a munkaszüneti napon történt munkavégzés az egyébként előírt napi munkaidő tartamát meghaladja [Mt. 127. § (2) bek., 129. § (2) bek.].
A kérelmező szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a munkaszüneti napon végzett munka elszámolása, annak díjazása és a munkaidőkeret meghatározása miatt. Az egyeztetésen a kérelmező akként pontosította a kifogását, hogy a kérelmezettnek a munkaszüneti napra, szabadidő biztosítása esetén ötvenszázalékos, ennek hiányában százszázalékos pótlékot kellene az Mt. 126. §-ának (2) bekezdése szerint fizetnie, mert a munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.Az egyeztetés sikertelen volt, ezért a kérelmező a munkaügyi bírósághoz fordult.
A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett jogszabálysértést követ el, mert a munkaszüneti napon végzett munkáért a túlmunkapótlékot és a távolléti díjat nem együttesen számfejti.
A végzés ellen a kérelmezett fellebbezett.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező szakszervezeti kifogását elutasította.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a kérelmezett funkcionális igazgatóságainál folytonos munkarendben foglalkoztatottak a munkaszüneti napon munkavégzésre beoszthatók. Ez a beosztás az esetükben nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha ezáltal a havi munkaidőkeretet nem lépik túl. A munkaszüneti napon végzett munkáért az Mt. 148. §-ának (2) bekezdése szerint az aznapi munkáért járó bér és távolléti díj jár. Az aznapra járó munkabéren a rendes munkabért kell érteni, ami a munkavállalót a rendes munkaidőben végzett munkáért illetné meg. A kérelmezett ennek megfelelően járt el, ezért a kifogás alaptalan volt.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése iránt a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a folyamatos üzemelés miatt a munkaszüneti napon munkát végző túlmunkát teljesít, ezért alkalmazni kell az Mt. 127. §-ának (2) bekezdésében és a 129. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 127. §-ának (2) bekezdése szerint az elrendelés szempontjából a túlmunkával esik egy tekintet alá a pihenő- vagy a munkaszüneti napon végzett munka. Ez a szabály helytálló értelme szerint azt jelenti, hogy a munkaszüneti napra rendkívüli munkavégzés csak a túlmunka elrendelésére vonatkozó feltételek, korlátozások és tilalmak megtartásával lehetséges. Ezért kivételes esetben el lehet rendelni, nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, a nőnek terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig, valamint a fiatalkorúnak, egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatottnak nem rendelhető el, a gyermekét egyedül nevelő munkavállalónak gyermeke négyéves koráig csak beleegyezésével stb. Mindezek azonban arra az esetre vonatkoznak és kizárólag az elrendelés szempontjából, amikor a munkaszüneti napon végzett munka rendkívüli munkavégzésnek minősül.
Ezzel szemben a folyamatos működésű munkáltatónál a munkavállaló a munkaszüneti napon a rendes munkaidő keretében is foglalkoztatható. A kérelmezett ennek megfelelően határozta meg a folyamatos munkarendben foglalkoztatottak havi munkaidőkeretét, emiatt a munkaszüneti napon munkát végző nem végez túlmunkát. A túlmunka díjazására akkor kerülhet sor, ha a munkaszüneti napon történt munkavégzés az egyébként előírt napi munkaidő tartamát meghaladja.
Az Mt. 129. §-ának (2) bekezdése szerint a napi túlmunkára meghatározott korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon (pihenőidőben) és a munkaszüneti napon végzett munkára. Ez a rendelkezés - kapcsolódva a 000. §-ának (1) bekezdéséhez, illetőleg a 127. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz - a napi túlmunka mértéke alól ad felmentést a munkaszüneti napon végzett rendkívüli munka esetében, vagyis a munkaszüneti napon nemcsak nyolc órában lehet a munkavállalót foglalkoztatni. Ez a rendelkezés is csak a munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkavégzésnél irányadó, nem pedig a rendes munkaidőben történő foglalkoztatásnál.
Az említett rendelkezésekből egyébként sem következik, hogy a kérelmezettnek a rendes munkaidőként, de a munkaszüneti napon végzett munkáért az egynapi béren és a kollektív szerződésben meghatározott egynapi átlagkereseten felül még ötven-, illetőleg százszázalékos pótlékot kellene fizetnie. A munkaszüneti napra elrendelt munkavégzés díjazása ugyanis nem a túlmunkára megállapított szabályok szerint, hanem az Mt. 148. §-ának megfelelően történik, akár rendkívüli munkavégzésnek minősül, akár nem. A túlmunka díjazása csak akkor kerülhet szóba, ha a munkaszüneti napon végzett munka tartama a napi rendes munkaidőnek megfelelő tartamot meghaladja, de csak az előírt tartamot meghaladó részében.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta, mert jogszabálysértés nélkül utasította el a kérelmező kifogását.
A kérelmező perköltségre kötelezése a pervesztesség következménye. (Legf. Bír. Mfv.II.10.100/1997. sz.)