adozona.hu
BH 1998.2.101
BH 1998.2.101
Közalkalmazott esetében e jogviszony tartamának megállapításánál nem vehető figyelembe a nappali tagozatos felsőfokú képzés ideje, mert az nem minősül munkaviszonyban töltött időnek. A rendkívüli lemondásnak ezt sérelmező indoka alaptalan [1992. évi XXXIII. tv. 29. § (1) bek. a) pont, 87. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest 1994. július 16-ai hatállyal a Magyar Honvédség állományából határőr századossá minősítették át, és az alperes állományába nevezték ki főelőadónak. A felperes által ellátott beosztást a belügyminiszter közalkalmazotti munkakörré minősítette át, a felperes azonban engedélyt kapott a beosztásának hivatásos állományban való ellátására. A felperes ezt követően kérte a hivatásos állományból való elbocsátását, mert nem sikerült kedvező képet nyernie a tiszti pályafutásról. Ennek megfele...
BH 1998.2.101 Közalkalmazott esetében e jogviszony tartamának megállapításánál nem vehető figyelembe a nappali tagozatos felsőfokú képzés ideje, mert az nem minősül munkaviszonyban töltött időnek. A rendkívüli lemondásnak ezt sérelmező indoka alaptalan [1992. évi XXXIII. tv. 29. § (1) bek. a) pont, 87. § (2) bek.].
A felperest 1994. július 16-ai hatállyal a Magyar Honvédség állományából határőr századossá minősítették át, és az alperes állományába nevezték ki főelőadónak. A felperes által ellátott beosztást a belügyminiszter közalkalmazotti munkakörré minősítette át, a felperes azonban engedélyt kapott a beosztásának hivatásos állományban való ellátására. A felperes ezt követően kérte a hivatásos állományból való elbocsátását, mert nem sikerült kedvező képet nyernie a tiszti pályafutásról. Ennek megfelelően 1995. augusztus 31. napjával a szolgálatból elbocsátották, de ugyanarra a munkakörre szeptember 1. napjával közalkalmazotti kinevezést kapott. Az alperes a felperest szociális-szervező főelőadóként a D fizetési osztály 4. fizetési fokozatába sorolta 46.000 forint illetménnyel, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejének kezdő időpontját 1986. augusztus 20. napjában állapította meg. A felperes ezt sérelmezte. Az alperes igazgatója 1995. október 9. napján a kinevezését módosítva, a jogviszony kezdő időpontját 1986. május 1. napjában határozta meg. A felperes ezt követően az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát.Az alperes a rendkívüli lemondás jogalapját vitatta, ezért a felperes a sikertelen egyeztetést követően keresetet indított a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és az ahhoz kapcsolódó juttatások megfizetése iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli lemondás jogszerű, az alperest 166.776 forint felmentési időre járó átlagkereset és 555.920 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint a felperes jogszerűen gyakorolta a rendkívüli lemondás jogát, mert az alperes tévesen állapította meg a fizetési osztályát és a jogviszonya időtartamát.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság szerint a rendkívüli lemondásban felhozottak egy része a felperes hivatásos állományú szolgálati viszonyára vonatkozik, ami nem függhet össze a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével. Sem a felperes besorolása, sem jogviszonya kezdő időpontjának megállapítása nem olyan súlyú munkáltatói magatartás, ami a jogviszony fenntartását lehetetlenné tette.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Vitatta, hogy külön lehetne választani a hivatásos állományú szolgálati idejét a közalkalmazotti jogviszonyától, mivel mindkettőben ugyanott és ugyanazt a feladatot kellett ellátnia. Az alperes sorozatos intézkedései következtében a helyzete ellehetetlenült.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes 1995. szeptember 1. napját megelőzően, majd azt követően az alperesnél ugyanazokat a feladatokat látta el, noha más - először szolgálati, majd közalkalmazotti - jogviszonyban. Az alperesnek a megelőző jogviszonyban tanúsított magatartása ezért - ha annak egyéb feltételei fennálltak - a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésénél is értékelhető lenne. Az alperes korábbi magatartását, illetőleg kötelezettségszegését azonban arra tekintettel kell figyelmen kívül hagyni, hogy a felperest a kérelmére nevezték ki közalkalmazotti jogviszonyba, ugyanoda és ugyanarra a munkakörre. Ha a felperest a szolgálati viszonya alatt sérelmek érték, ami miatt nem várható el a jogviszonyának fenntartása az alperesnél, feltehetően nem kérte volna ugyanoda a kinevezését.
A felperes a rendkívüli lemondásában kizárólag a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejének megállapítását sérelmezte. Ez kötelezettségszegésnek minősül, tehát a felperes rendkívüli lemondása jogszerűségének elbírálásánál nem a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, hanem annak a) pontjában foglaltakat kell figyelembe venni. A Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a közalkalmazott a jogviszonyát rendkívüli lemondással akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató a jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Azon túl, hogy a jogviszony tartamába beszámítható idők meghatározása még akkor sem tekinthető ilyen oknak, ha a beszámítás valóban téves volt, a felperes esetében a téves megállapítás nem bizonyosodott be. Az alperes ugyanis azért állapított meg a felperesnek rövidebb jogviszonyban töltött időt, mint a szolgálati viszonyában, mert a közalkalmazotti jogviszonynál nem lehet a nappali tagozatos felsőfokú képzés idejét figyelembe venni, az ugyanis nem minősül munkaviszonyban töltött időnek.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A§-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.063/1997. sz.)