adozona.hu
BH 1998.2.100
BH 1998.2.100
A bírónak az idegennyelv-ismereti pótlékra jogosultságánál azt kell vizsgálni, hogy azt az idegen nyelvet, illetőleg azokat a nyelveket, amelyekből nyelvvizsgát tett, a munkakörének ellátása során ténylegesen és rendszeresen használja-e [1972. évi IV.tv (Bsz.) 62/B. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes idegennyelv-ismereti pótlék megállapítását kérte, amit az alperes először fedezet hiányra hivatkozással, később amiatt utasított el, hogy a felperes nem felel meg a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 62/B. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, mert a munkakörének ellátásához nem szükséges idegen nyelv ismerete, illetőleg a nyelvismeretét nem az alperes érdekében hasznosította.
A felperes a keresetében 1993. november 4. napjától kezdődően a francia nyelv...
BH 1998.2.100 A bírónak az idegennyelv-ismereti pótlékra jogosultságánál azt kell vizsgálni, hogy azt az idegen nyelvet, illetőleg azokat a nyelveket, amelyekből nyelvvizsgát tett, a munkakörének ellátása során ténylegesen és rendszeresen használja-e [1972. évi IV.tv (Bsz.) 62/B. § (1) bek.].
A felperes idegennyelv-ismereti pótlék megállapítását kérte, amit az alperes először fedezet hiányra hivatkozással, később amiatt utasított el, hogy a felperes nem felel meg a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 62/B. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, mert a munkakörének ellátásához nem szükséges idegen nyelv ismerete, illetőleg a nyelvismeretét nem az alperes érdekében hasznosította.A felperes a keresetében 1993. november 4. napjától kezdődően a francia nyelvből tett felsőfokú és a német nyelvből tett középfokú nyelvvizsgája alapján a mindenkori alapfizetése 23%-ának megfelelő pótlék megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a végrehajtói szervezet átalakítása során hivatalos külföldi útjain a nyelvismeretét hasznosította. A végrehajtói kamara tiszteletbeli elnöki tisztségének betöltésével társadalmi tevékenységként, de a végrehajtói szervezet átalakítása érdekében a nemzetközi kapcsolatokban hasznosítja a nyelvtudását.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1993. november 4. napjától kezdődően fizesse meg a felperesnek a mindenkori havi alapbére 23%-át idegennyelv-ismereti pótlék jogcímén, valamint a már lejárt pótlék ellenértékének megfelelő 832.811,-Ft-ot és annak a középarányos időponttól számított évi 20%-os kamatát, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Kifejtette, hogy a felperes kijelölés alapján vett részt a végrehajtási jogszabály előkészítésében, ezzel kapcsolatban többször járt külföldön, idegen nyelvű szakszöveget, folyóiratot olvasott, fordított, külföldieket kalauzolt. A kodifikációs munka során az idegennyelv-tudása útján szerzett ismereteit hasznosította, és jelenleg is hasznosítja, nem kizárólag az alperes, hanem az egész igazságügyi szervezet javára. A felperes esetében ugyanolyan esély van a nyelvismeret hasznosítására, mint más, az alperes által pótlékban részesített bírák esetében. Összegszerűen a ténylegesen kifizetett alapbér alapján számította ki a felperest megillető és már lejárt pótlékot.
Az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes fellebbezett. Előadta, hogy a felperes 1993. november 4. napját követően a kodifikációs munkával összefüggésben egy alkalommal volt külföldön, a francia bírósági végrehajtási szervezet képviselői szintén egy alkalommal tartózkodtak Magyarországon. A felperes állította, de nem bizonyította francia szakszövegek fordítását, a német nyelv használatával pedig a munkaügyi bíróság nem is foglalkozott.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert az alkalmazandó jogszabály nem csupán tényleges használatot, hanem általában hasznosságot jelöl meg. A hasznosságot nem lehet a napi munkavégzés során történő fordításra vagy tolmácsolásra leszűkíteni. Esély van rá, hogy a felperes a napi munkája során a nyelvtudását felhasználja.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte a Bsz. 62. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Ha nem lenne szükség a nyelvtudás hasznosítására a pótlék megállapításához, azt önmagában a nyelvvizsga megléte megalapozná. A felperes az utazással együtt mindössze háromnapos külföldi kiküldetést teljesített, ezzel nem áll arányban a marasztalás összege és a jövőre nézve az alapbér 23%-át kitevő pótlék.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Bsz.-nek az 1993. évi XCI. törvény 10. §-ával megállapított 62/B. §-ának (1) bekezdése szerint a bíró idegennyelv-ismereti pótlékra jogosult, ha a munkakörének ellátásához a nyelvismeret hasznos, és az adott nyelvből állami nyelvvizsga letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezik. A (2) bekezdés szerint a pótlék minden idegen nyelv után külön-külön jár. A pótlék mértéke középfokú nyelvvizsga esetén a bíró egyhavi alapbérének a nyolc, felsőfokú nyelvvizsga esetén a tizenöt százaléka.
A felperes egy közép- és egy felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, ezért a perben azt kellett eldönteni, hogy a további feltételeknek megfelel-e.
A Bsz. hivatkozott rendelkezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azt kell vizsgálni, hogy a felperes azt az idegen nyelvet, illetőleg azokat a nyelveket ténylegesen és rendszeresen használja-e a munkakörének ellátásához, amelyekből nyelvvizsgát tett. A hasznosság csak ebben az összefüggésben adhat alapot a pótlék megállapítására, mert a nyelvismeret hasznossága önmagában nézve, függetlenül annak alkalmazásától, vitathatatlan. Ha nem kellene a tényleges használatot vizsgálni, minden munkakörnél meg lehetne a nyelvismeret hasznosságát állapítani, akár úgy is, miként arra a megyei bíróság az ítéletében utalt: mindenkinek esélye van rá, hogy valamikor a nyelvismeretét hasznosítsa.
A különböző pótlékok megállapításának és folyósításának azonban mindig valamilyen különleges, az átlagostól eltérő munkavégzési körülmény, feltétel fennállása képezi az alapját, amit nem lehet feltételezéssel bizonyítottnak tekinteni. Az idegennyelv-ismereti pótléknak ebből eredően az az alapja, hogy valaki az igazolt nyelvtudását a munkakörével összefüggésben ténylegesen hasznosítja. A munkaköri feladatot valóban nem lehet a napi munkavégzésre leszűkíteni, mert a bírói munka jellegéből eredően más feladatok ellátása is szóba jöhet. Ilyen lehet a kodifikációban való részvételnél a külföldi tapasztalatok összegyűjtése és feldolgozása, szakmai cikkek írása stb. Mindezeknél azonban feltétel a bizonyos rendszeresség is, ha a pótlékot állandó jelleggel állapítják meg.
A periratokból megállapítható, hogy a felperes ezeket a feltételeket nem bizonyította, illetőleg az eseti külföldi kiküldetése nem alapozza meg mind a kereset benyújtását megelőző, mind az azt követő időre az idegennyelv-ismereti pótlékra való jogosultságát. A felperes a német nyelv használatára csak általánosságban utalt, ezzel kapcsolatban a szakirodalom tanulmányozására hivatkozott, mint ami a számára hasznos. A társadalmi tisztségével kapcsolatos idegennyelv-használat a pótlék szempontjából nem értékelhető, mert az nem a munkakörével függ össze.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.086/1997. sz.)