adozona.hu
BH 1998.2.99
BH 1998.2.99
A nem vagyoni kártérítés feltételeinek fennállása, a személyiségi jogsértés súlyossága és komolysága kérdésében, az egyedi tényállások elbírálása során a bíróságnak kell állást foglalnia. Objektív mérce hiányában a bíróság mérlegelésén alapul a kár nagyságának megállapítása [Mt. 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980-tól 1994. november 25-ig hibafelvevő és portás munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az 1994. augusztus 22-i éjszakai műszakban 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett.
A felperes vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.
Az alperes elismerte az üzemi baleset tényét, a kártérítési felelősségét, továbbá a felperesnek az átlagkereset és táppénz különbözetére irányuló követelését.
A munkaügyi bíróság ítéletével ...
BH 1998.2.99 A nem vagyoni kártérítés feltételeinek fennállása, a személyiségi jogsértés súlyossága és komolysága kérdésében, az egyedi tényállások elbírálása során a bíróságnak kell állást foglalnia. Objektív mérce hiányában a bíróság mérlegelésén alapul a kár nagyságának megállapítása [Mt. 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A felperes 1980-tól 1994. november 25-ig hibafelvevő és portás munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az 1994. augusztus 22-i éjszakai műszakban 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett.A felperes vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.
Az alperes elismerte az üzemi baleset tényét, a kártérítési felelősségét, továbbá a felperesnek az átlagkereset és táppénz különbözetére irányuló követelését.
A munkaügyi bíróság ítéletével átlagkereset és táppénzkülönbözet (303 forint), gondozási díj (37.100 forint), élelemfeljavítási költség (57.370 forint), gyógyszerköltség (5.482 forint), továbbá nem vagyoni kártérítés (600.000 forint) címén marasztalta az alperest.
Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Rendelkezett a járulékos kérdésekről (perköltség, kamat, illeték).
Ítélete indokolásának lényege szerint az alperest az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §-ának (1) bekezdése alapján teljes mértékű kártérítési felelősség terheli a felperesnek az üzemi balesettel okozati összefüggésben keletkezett káraiért.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett nem vagyoni kár körében az elsőfokú bíróság a döntését a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékével, a kiegészítő jövedelem megszerzése lehetőségének elvesztésével, a felperesnek az édesanyjával kötött tartási szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének ellehetetlenülésével, a felperesnél keletkezett súlyos ideggyengeséggel indokolta.
Az ítélet ellen a vagyoni kártérítés felemelése iránt a felperes, a nem vagyoni kártérítés 300.000 forintra történő leszállítása iránt pedig az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. Az alperest másodfokú részperköltség és másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A nem vagyoni kártérítés tekintetében kifejtette, hogy a baleset bekövetkezésekor fennállott értékviszonyokhoz képest nem eltúlzott az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összege. Ezért nem kerülhet sor annak leszállítására.
A másodfokú bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítésről hozott döntése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Törvénysértőnek találta a nem vagyoni kártérítés összegével kapcsolatos bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányát. Ellentmondásosnak jelölte meg a nem vagyoni kártérítést megalapozó egyes tények (mezőgazdasági tevékenység és a tartási szerződés teljesítése) egyidejű figyelembevételét. Mindezek miatt az 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ába ütköző törvénysértés miatt a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "megváltoztatását" és a nem vagyoni kártérítés 300.000 forintra történő leszállítását kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Alkotmánybíróság a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatában - egyebek mellett - kifejtette, hogy a nem vagyoni kártérítés jogintézménye az általános személyiségvédelem eszköze. E jogintézmény alkalmazásánál, eltérően a vagyoni kártérítéstől, ahol a teljes kártérítésről is szó lehet - objektív mérce hiányában -, a bíróság mérlegelésén alapul a kár nagyságának megállapítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat 4.2 pontja]. Az Alkotmánybíróság a szóban lévő határozatában azt is megállapította, hogy a nem vagyoni kártérítés feltételeinek fennállása, a személyiségi jogsértés súlyossága és komolysága kérdésében, az egyedi tényállások elbírálása során a bíróságnak kell állást foglalnia. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemnek a nem vagyoni kártérítés összegével kapcsolatos jogi álláspontja nem felel meg az Alkotmánybíróság említett határozata alapján kialakult ítélkezési gyakorlatnak, tehát téves.
A másodfokú bíróság által helytállónak talált elsőfokú ítéletben a munkaügyi bíróság részletesen, meggyőzően és a bizonyítási eljárás eredményének megfelelően indokolta a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos álláspontját. Ebben a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ellentmondást a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt. Az általános élettapasztalattal sem áll ellentétben az ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes az édesanyjával megkötött tartási szerződés teljesítése mellett - esetenként és nyilvánvalóan az időjárás függvényében - mezőgazdasági munkát is végezhetett volna, ha nem éri baleset, és ezáltal nem válik mozgáskorlátozottá. Ezt a megállapítást nem cáfolja, hogy esetenként az édesanyját el kell kísérnie, és az sem, hogy a felperes édesanyjának a járása korlátozott. A Pp. 270. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újabb egybevetésének és értékelésének (felülmérlegelés tilalma). A kirívóan okszerűtlen mérlegelés esetét kivéve - amely az adott esetben nem állapítható meg - a felülvizsgálati kérelemnek a bíróság mérlegelését támadó indoka tehát nem felel meg a Pp. 270. §-ának, ezért alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A§-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles megfizetni.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.951/1996. sz.)