adozona.hu
BH 1998.2.98
BH 1998.2.98
Ha a munkavállaló a rendkívüli felmondását a munkáltató jelentős mértékű szándékos vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésére alapítja, ez azonban a per során nem bizonyosodik be, nem tarthat igényt a jogszerű rendkívüli felmondás esetére meghatározott átlagkeresetre és végkielégítésre [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, 102. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1968-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában. Az utolsó munkaköre üzemvezető volt. A felperes 1993 augusztusától 1995. november 29-ig betegállományban volt. Ezen a napon az alperesnél munkára jelentkezett, az alperes azonban nem az eredeti munkakörében állította munkába. 1995. november 30-án a felperes írásban felszólította az alperest az eredeti munkakörében történő foglalkoztatásra, majd ennek eredménytelensége után, 1995. december 4-én, a munkaviszonyát - az ered...
BH 1998.2.98 Ha a munkavállaló a rendkívüli felmondását a munkáltató jelentős mértékű szándékos vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésére alapítja, ez azonban a per során nem bizonyosodik be, nem tarthat igényt a jogszerű rendkívüli felmondás esetére meghatározott átlagkeresetre és végkielégítésre [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, 102. § (1)-(2) bek.].
A felperes 1968-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában. Az utolsó munkaköre üzemvezető volt. A felperes 1993 augusztusától 1995. november 29-ig betegállományban volt. Ezen a napon az alperesnél munkára jelentkezett, az alperes azonban nem az eredeti munkakörében állította munkába. 1995. november 30-án a felperes írásban felszólította az alperest az eredeti munkakörében történő foglalkoztatásra, majd ennek eredménytelensége után, 1995. december 4-én, a munkaviszonyát - az eredeti munkakörében való foglalkoztatás elmaradása miatt - rendkívüli felmondással megszüntette.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogszerűségének kimondását, a felmondási időre járó átlagkeresetet és végkielégítést kért.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes rendkívüli felmondását helybenhagyta. Az alperest 31.500 forint, és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a magatartását, amellyel a felperes munkakörét és munkabérét egyoldalúan kívánta módosítani, az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 82. §-ának (1) bekezdésébe ütközőnek, ezért a felperes rendkívüli felmondását jogszerűnek találta. Emiatt az alperest az Mt. 96. §-ának (6) bekezdése szerint marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes pedig csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A másodfokú bíróság a tényállás körében kifejtette, hogy a felperes azelőtt, hogy az alperest az eredeti munkakörében való foglalkoztatásra írásban felhívta, 1995. november 15-én rokkantsági nyugdíj iránt igénybejelentéssel élt. Ennek eredményeképpen 1995. augusztus 13-tól a II. csoportú rokkantságát állapították meg, és 1995. december 5-től rokkantsági nyugdíjban részesül.
Az alperes 1995. november 27-e után két munkanapon át "más munka" végzésével foglalkoztatta, ezután a munkaszerződés módosítására irányuló ajánlat visszautasítását követően egy hétig a felperes naponta bejárt a munkahelyére, munkát azonban nem végzett.
A megyei bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes munkára képtelen állapotban jelentkezett munkára, továbbá a magatartásával "azt a látszatot kívánta kelteni", hogy az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét megszegte. A felperesnek ezt a magatartását a megyei bíróság az Mt. 4. §-ába ütközőként értékelte. Ezért a felperes rendkívüli felmondását nem találta jogszerűnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Alaptalannak találta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a táppénzes állományának lejárta után nem volt munkaképes. Az alperes a felperes munkakörét más személlyel töltötte be, ezért nem is tudta volna a felperest az eredeti munkakörében foglalkoztatni. Ezért a rendkívüli felmondása az alperesnek az Mt. 102. §-ába ütköző magatartása miatt megfelelt a törvénynek. Kérte a jogerős ítélet "megváltoztatását", a rendkívüli felmondás "helybenhagyását", az alperesnek 360.000 forintban és kamataiban való marasztalását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §-a értelmében felülvizsgálati kérelemnek jogszabálysértés esetén van helye. Jogszabálysértést - egyebek mellett - a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése alapozhat meg. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újabb egybevetésének és értékelésének, azok felülmérlegelésének. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést megalapozó mérlegelést nem állapított meg.
A felperes a rendkívüli felmondását az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapította. Ennek jogszerű alkalmazása akkor állapítható meg, ha a másik fél - az adott esetben az alperes munkáltató - kötelezettségszegése szándékos vagy súlyosan gondatlan, továbbá lényeges és jelentős mértékű (együttes feltételek). A megyei bíróság a bizonyítékok törvénynek megfelelő [Pp. 206. §-ának (1) bekezdése] mérlegelésével állapította meg, hogy az alperesnek az Mt. 102. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kötelezettségszegése sem szándékos, sem súlyosan gondatlan nem volt, továbbá nem érte el a törvényben előírt jelentős mértéket sem.
A felperes sem vitatta, hogy a hosszú (több mint két évig tartó) betegállománya alatt az alperesnél a körülmények jelentősen megváltoztak (840%-os létszámcsökkenés, termelés visszaesése, többszöri tulajdonosváltozás). Emiatt a betegállományból visszatért, de nem teljesen egészséges felperes esetében az alperesnek az Mt. 102. §-ának (1) bekezdése ütköző kötelezettségszegése, tehát az, hogy nem az eredeti munkakörében foglalkoztatta néhány napon keresztül, nem alapozza meg az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjának jogszerű alkalmazását. A kötelezettségszegés ugyanis nem minősül jelentős mértékűnek, továbbá az alperes - többek között - a felperes kijelentése miatt törekedett a felperesnek az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatására; a felperes nem vitatta az alperesnek azt az előadását, hogy az egészségi állapota miatt nem tudja ellátni a korábbi munkakörét [Mt. 102. §-ának (2) bekezdése]. Ilyen körülmények között - a megfelelő munkakör biztosításának elősegítése érdekében - a felperestől is nagyobb megértés és együttműködési készség volt elvárható.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.898/1996. sz.)