adozona.hu
BH 1998.2.97
BH 1998.2.97
Amennyiben a munkáltató a végkielégítést a munkavállalókra a törvényesnél kedvezőbb módon rendező kollektív megállapodást az érvénye lejártát követően is alkalmazza, és annak módosítása csak későbbi időpontban történik meg, a korábbi kollektív szerződés előírásai a módosítás időpontjáig kötik a munkáltatót [Mt. 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes szobafestő-mázoló és tapétázó, a II. rendű felperes festő, a III. rendű felperes pedig asztalosirányító munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes az 1996. január 29., illetve az 1996. február 5. napján kelt intézkedéseivel a felperesek munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással rendes felmondással megszüntette.
A felperesek az intézkedések jogosságát nem vitatták, a végkielégítés megállapított mértékével azonban nem értettek egyet. Arra hivatkoztak, hogy az...
BH 1998.2.97 Amennyiben a munkáltató a végkielégítést a munkavállalókra a törvényesnél kedvezőbb módon rendező kollektív megállapodást az érvénye lejártát követően is alkalmazza, és annak módosítása csak későbbi időpontban történik meg, a korábbi kollektív szerződés előírásai a módosítás időpontjáig kötik a munkáltatót [Mt. 13. § (3) bek.].
Az I. rendű felperes szobafestő-mázoló és tapétázó, a II. rendű felperes festő, a III. rendű felperes pedig asztalosirányító munkakörben állt az alperes alkalmazásában.Az alperes az 1996. január 29., illetve az 1996. február 5. napján kelt intézkedéseivel a felperesek munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással rendes felmondással megszüntette.
A felperesek az intézkedések jogosságát nem vitatták, a végkielégítés megállapított mértékével azonban nem értettek egyet. Arra hivatkoztak, hogy az 1992. április 30. napján aláírt "Kollektív szerződés módosítása és kiegészítése" alapján részükre járó magasabb mértékű végkielégítés megfizetésére lett volna köteles az alperes.
Az 1996. február 16. napján megtartott egyeztető tárgyaláson az alperes továbbra is a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 95. §-ának (4) bekezdésében meghatározott mértékű végkielégítés megfizetését vállalta. Az alperes álláspontja szerint a módosító rendelkezéseket azért nem lehetett alkalmazni, mert a kollektív szerződés 1990-ben lejárt, így azt 1992-ben nem lehetett kiegészíteni, módosítani.
Az eredménytelen egyeztetést követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a hivatkozott módosítás alapján az I. rendű felperes nyolchavi, a II. rendű felperes tizenöt havi, a III. rendű felperes pedig négyhavi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a perek egyesítését rendelte el.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek nyolchavi végkielégítés címén 178.816 forintot, a II. rendű felperesnek tizenöt havi végkielégítés címén 335.280 forintot, a III. rendű felperesnek négyhavi végkielégítés címén 48.576 forintot. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeképpen megállapította, hogy az 1990. december 31. napjáig érvényes kollektív szerződést és annak módosításait a felmondó intézkedések időpontjáig alkalmazták az alperesnél. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a szerződést kötő felek hatályában fenntartották a kollektív szerződést azzal, hogy azt az érvényességi idő eltelte után is alkalmazták. A felperesek ennek megfelelően nem az Mt. 95.§-ának (4) bekezdése szerinti, hanem a kollektív szerződésben, illetve annak az 1992. április 30. napján kelt módosításában meghatározott magasabb mértékű végkielégítésre voltak jogosultak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a felperesek keresetének a törvényes mértékű végkielégítésen felüli részében történő elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott részét helybenhagyta. A megyei bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megfelelően állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy a kollektív szerződést a felek a lejárati időpontot követően is hatályban tartották azzal, hogy azt ténylegesen alkalmazták.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolását a megyei bíróság azzal egészítette ki, hogy egy olyan határozatlan idejű kollektív megállapodás, amely a végkielégítést a munkavállalókra az Mt.-nél kedvezőbb módon rendezi, attól függetlenül köti a munkáltatót, hogy a korábban megkötött kollektív szerződés érvényes-e.
Az alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében mindkét fokú ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a felperesek és az alperes között érvényes kollektív szerződés a felperesek munkaviszonyának megszüntetésekor nem volt, ezért a felpereseket az Mt. 95. §-ának (4) és (5) bekezdése szerint számított végkielégítés illeti meg. Kérelmet terjesztett elő továbbá mindkét fokú ítélet perköltség viselésére kötelező rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése iránt is. Az alperes álláspontja szerint a kollektív szerződés 1990. december 31-én lejárt, ezért téves az a következtetés, hogy az 1992. április 30-án megkötött módosításra figyelemmel az továbbra is érvényben van. Az 1991. január 1-je után megmaradt kedvezmények biztosítására a munkáltató kétoldalú megállapodás hiányában is jogosult volt, és ez nem jelentette azt, hogy a munkáltató a korábbi Munka Törvénykönyve szerint megkötött kollektív szerződést mintegy meg akarta hosszabbítani. Az alperes álláspontja szerint ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a lejárt kollektív szerződés a jelenleg hatályos Mt-vel ellentétes rendelkezést tartalmazott. A fagyszabadság idejére a kollektív szerződés szerint a munkavállalók csak a munkabérük 10%-ára tarthattak igényt, az Mt. ilyen esetre már átlagkereset megfizetésére kötelezi a munkáltatót.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A periratoknál fénymásolatban található, az 1992. április 30-án kelt, az igazgató és a szakszervezeti bizottsági titkár által aláírt "Kollektív szerződés módosítása és kiegészítése" címet viselő okirat, amely tartalmazza, hogy az alperes vállalat mint munkáltató és a vállalat szakszervezeti Bizottsága mint a dolgozók képviseleti és érdek-képviseleti szerve, továbbá a nem szakszervezeti tag dolgozók képviselője - a dolgozókkal történt megvitatás után - a vállalat kollektív szerződését több pontban módosították, illetve kiegészítették. Az okirat felsorolja a kollektív szerződést kiegészítő és módosító rendelkezéseket - ezek között a végkielégítésre és annak mértékére vonatkozó szabályokat is. A záró rendelkezés értelmében ez a kollektív- szerződés-módosítás 1992. április 30. napjától lépett hatályba, rendelkezéseit ettől az időponttól kezdve kellett alkalmazni. Az idézett okiratban foglalt megállapodás létrejötte mind az alakszerűségek, mind a megkötés módja tekintetében megfelelt a kollektív szerződés létrehozására vonatkozó jogszabályoknak. Tartalma pedig a megkötő feleknek azt az egyező akaratát is félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy a korábban hatályban volt és 1990. december 31. napjával lejárt kollektív szerződésüket a leírt kiegészítésekkel és módosításokkal együtt újból hatályba léptették. A felek fenti egyező akaratát csak megerősítette, hogy a munkáltató a megállapított tényállás szerint az 1990. december 31-én lejárt kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeinek e határidő után is mindvégig eleget tett.
Ezért nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor kimondta, hogy a végkielégítést a munkavállalókra a törvényesnél kedvezőbb módon rendező határozatlan idejű kollektív megállapodás attól függetlenül kötötte a munkáltatót, hogy a korábban megkötött kollektív szerződés érvényes volt-e.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéletét az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - az indokolás módosítása mellett - hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási költség viselésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéketaz alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megfizetni.
(Legf. Bír. Mfv.I.11.045/1996. sz.)