adozona.hu
BH 1998.2.69
BH 1998.2.69
A kárpótlás iránti kérelemmel kapcsolatos különleges eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére az elhunyt terhelt hozzátartozója - mint kérelmező - nem kötelezhető akkor sem, ha a kérelmét elutasították; ilyen esetben a bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 217. §, 218. §, 356. § (1) és (2) bek. i) pont, 1992. évi XXII. tv. 14. § c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság végzésével nem állapította meg, hogy a kérelmező édesapja, néhai Gy. I. halála bekövetkezésének a kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közreműködése volt. Egyben úgy rendelkezett, hogy a kárpótlási kérelem lefolytatásával kapcsolatos különleges eljárás során felmerült 6780 forint bűnügyi költség az államot terheli. A megyei bíróság az eljárás során az alábbi tényállást állapította meg.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlá...
BH 1998.2.69 A kárpótlás iránti kérelemmel kapcsolatos különleges eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére az elhunyt terhelt hozzátartozója - mint kérelmező - nem kötelezhető akkor sem, ha a kérelmét elutasították; ilyen esetben a bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 217. §, 218. §, 356. § (1) és (2) bek. i) pont, 1992. évi XXII. tv. 14. § c) pont].
A megyei bíróság végzésével nem állapította meg, hogy a kérelmező édesapja, néhai Gy. I. halála bekövetkezésének a kétséget kizáró oka a magyar hatóság szándékos közreműködése volt. Egyben úgy rendelkezett, hogy a kárpótlási kérelem lefolytatásával kapcsolatos különleges eljárás során felmerült 6780 forint bűnügyi költség az államot terheli. A megyei bíróság az eljárás során az alábbi tényállást állapította meg.Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényre hivatkozva a kérelmező kárpótlási kérelmet terjesztett elő. Kérelme arra irányult, hogy mint az elhalt személy gyermeke, az élet elvesztéséért járó kárpótlást az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal állapítsa meg, ugyanis az édesapja a magyar hatóságok szándékos közreműködése következtében veszítette életét. Tekintettel arra, hogy állítását a kérelmező okiratokkal kétséget kizáróan nem tudta igazolni, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a kérelmező kérelmét a vonatkozó iratokkal együtt az 1992. évi XXXII. törvény 14. §-ának c) pontjára hivatkozva a megyei bíróságnak küldte meg.
A megyei bíróság az ügyben bizonyítást folytatott le. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az alábbiak kerültek megállapításra:
B. községben 1944. december 7-én került sor a helyi rendőrség felállítására. Ekkor a Munkások és Parasztok Falutanácsának ülésén 7. napirendi pontként került sor a munkásőrség és a fizetéses rendőrök ügyének rendezésével kapcsolatos napirend tárgyalására. Az említett napirendi ponttal kapcsolatosan a Munkások és Parasztok Falutanácsa egyhangú határozattal B. G.-t a rendőrkapitánynak választotta. A B. G. vezetésével létrehozott rendőrség tényleges karhatalmi feladatokat látott el, részt vett büntetőeljárások indításában, azok lefolytatásában, figyelemmel az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1690/1945. és 1700/1945. M. E. rendeletében foglaltakra. B. G. ellen a járási rendőrkapitányság előtt büntetőeljárás indult, majd ezt követően az államügyészség indítványa alapján hivatali sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatti büntetőügyben előzetes letartóztatása elrendelésére került sor. Az elrendelés időpontja 1945. július 23. napja volt, és a büntetőeljárás miatt parancsnoki beosztásából felmentették.
A kérelmező édesapja B. községben termékkereskedéssel foglalkozott. Foglalkozásából adódóan a lakóházához tartozó raktárban nagyobb mennyiségű termény volt elraktározva. 1945. április 9-én a kérelmező apja lakóházában házkutatást tartottak, és a házkutatás eredményeként búzát, lisztet, zsírt, szappant, lószerszámot, hámot és sót vittek el. A kérelmező édesapja az eljárást kifogásolta, majd a házkutatást követően őt a rendőrségre előállították. öt napot töltött előzetes letartóztatásban. A rendőrségen a pincében helyezték el, az ott-tartózkodása alatt bántalmazták, mostoha körülmények között tartották fogva, takarót sem biztosítottak számára, és kb. április 15-én legyengülve érkezett vissza a lakására, ahol a házastársa tudomására hozta, hogy a rendőrségen őt bántalmazták. A rendőrségről történt kikerülését követően - az iratoknál elfekvő halotti anyakönyvi kivonat bejegyzése szerint - 1945. május 11. napján meghalt. A halotti anyakönyvi kivonat a halál okaként epehólyag-átfúródást jelölt meg.
A kérelmező hivatkozott arra is, hogy apja halálával Veres Péter, "Az ország útján" című könyvében is foglalkozott, arra utalva, hogy a terménykereskedő az "üvegszemű és helyettese, a kondás N. S." keze alatt a nyomozás és vallatás közben halt meg.
Az eljárás során olyan bizonyíték nem merült fel, mely megkérdőjelezte volna a halotti anyakönyvi kivonatban bejegyzett halálok hitelességét. A terménykereskedő halála körülményei a vonatkozó orvosi iratok időközben végrehajtott selejtezése miatt már nem voltak pontosan felderíthetők, és a rendőrségről kikerült személy orvosi kezelésével kapcsolatosan tanúkihallgatást már nem volt lehetséges foganatosítani, ugyanis az akkori orvos már nem élt, és olyan egészségügyi dolgozó felkutatására sem nyílt lehetőség, aki közvetlen ismeretekkel rendelkezett volna az említett orvosi kezelésről. Így tehát orvos szakértői szempontból nem kérdőjelezhető meg, hogy az anyakönyvi kivonat halálokra vonatkozó bejegyzése valós volt-e vagy valótlan. Amennyiben a bejegyzett halálok elfogadható, az természetes eredetű megbetegedés következménye volt, és nem állt okozati összefüggésben a nevezettnek a rendőrségen elszenvedett bántalmazásával. Az epehólyag-átfúródás természetes eredetű, több ok folytán keletkező jelenség, mely a mai egészségügyi ellátás mellett is bizonyos százalékban halálos lehet. Leggyakoribb oka az epekövesség, a tartós epeelfolyási zavar, az epehólyag túlfeszülése, ezenfelül tartós gyulladásos folyamat, helyi daganatos megbetegedés és néhány igen ritka egyéb ok következménye is lehet. Az epehólyag-átfúródás ellátatlanul általában rövid időn belül (2-5 nap alatt) halálos következményű, a velejáró hashártya-gyulladás, bélhűdés vagy belső mérgeződéses állapot miatt.
A végzés ellen az ügyész amiatt fellebbezett, hogy a különleges eljárás során felmerült bűnügyi költség tekintetében a megyei bíróság úgy rendelkezett, hogy az az államot terheli.
Fellebbezett a végzés ellen a kérelmező is, mivel a bíróság nem állapította meg, hogy édesapja halála bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést a bűnügyi költség viselésére kötelezést tartalmazó rendelkezés miatt fenntartotta, míg az érdemi kérdés tekintetében a végzés helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Annak tisztázásához, hogy a kérelmező édesapja halálát kétséget kizáróan az eljáró magyar hatóságok okozták-e, az elsőfokú bíróság a vonatkozó különleges eljárás szabályait maradéktalanul megtartva, körültekintő eljárást folytatott le, és ennek során a több mint 50 év elmúltával feltárható valamennyi bizonyítékot beszerezte. Az elsőfokú bíróság által kifejtetteket megerősíti az a körülmény, hogy a kétségtelenül bizonyított rendőri bántalmazás és a sértett halála közötti okozati összefüggés nem bizonyított. A rendőri bántalmazás a kérelmező apjának ötnapos jogtalan fogva tartása alatt történt, amelyből nevezett 1945. április 15-én nyert elbocsátást, a halála pedig 1945. május 11-én oly betegség - epehólyag-átfúródás - miatt következett be, amely alapbetegséggel és legfeljebb pár nappal azelőtt kialakult heveny állapottal és semmiképpen sem több héttel korábbi bántalmazással függött össze.
Amellett is, hogy Veres Péter az "Ország útján" című könyvében azt állította: a kérelmező édesapja B. G. és N. S. által "kezük alatt nyomozás és vallatás közben" halt meg, egyértelmű, hogy a könyvhöz az anyagot a sértett halála után a faluközösség szolgáltatta, ám arra csupán következtettek, hogy az addig egészséges, életerős személy halálának az oka csak a bántalmazása lehetett.
A mérlegelés helyessége mellett szól az is, hogy 1945 nyarán B. G. ellen - előzetes letartóztatásba helyezése mellett - más személyek bántalmazása miatt és - a kérelmező édesapjának 1945. április 10-i feljelentése alapján - a náluk foganatosított házkutatás és terménylefoglalás miatt is eljárás folyt. Ebben az eljárásban a kérelmező édesanyja tanúkénti meghallgatása során sem utalt arra, hogy férjének az ekkor is elmondott bántalmazását a halálesettel összefüggésbe hozná.
Így a végzés érdemi megváltoztatását célzó fellebbezések kizárólag a bizonyítékok okszerű mérlegelését sérelmezték, amelyek tehát akkor eredményre nem vezethettek.
A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezést sérelmező ügyészi fellebbezés és legfőbb ügyészi álláspont sem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, hogy a különleges eljárással, illetve általában a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezések egybevetéséből [Be. 356. § (1) bek. és (2) bek. i) pontja, valamint 217. és 218. §-ai] az következne, hogy a kárpótlással kapcsolatosan a sértett halála okának a magyar hatóságok tevékenységével összefüggő - különleges eljárásban történő - vizsgálata során felmerült költséget - ha kétséget kizáróan nem állapítható meg az eljáró hatóságok felelőssége - a kárpótlási kérelem előterjesztőjének kellene viselnie.
A különleges eljárásokról a Be. VIII. fejezete rendelkezik. Ezen belül idevágóan a Be. 356. §-ának (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Be. 356. §-a (2) bekezdésének i) pontja pedig a bűnügyi költséggel kapcsolatosan az általános szabályoktól eltérő rendelkezést tartalmaz. Eszerint a bűnügyi költséget a terhelt viseli, amennyiben az alapügyben a bűnügyi költség megfizetésére kötelezték.
Az adott fejezet alkalmazásában bűnügyi költségnek a különleges eljárás során felmerült, az állam által előlegezett költséget, illetőleg készkiadást kell tekinteni [Be. 356. § (3) bek.]. A kárpótlási okokkal összefüggő különleges eljárásokról a Be. XVIII. fejezete előírásokat nem tartalmaz.
Az adott esetben a különleges eljárás a módosított 1992. évi XXXII. törvény 14. §-ának c) pontjában foglalt azon a rendelkezésen alapul, amely szerint, ha a törvény 2. §-ában foglalt sérelmek közül a b) pont szerinti sérelem bekövetkezésének körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az iratokat a további eljárás végett a bíróságnak küldi meg, és a bíróság a Be. 356. §-ában foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt. A kárpótlással összefüggő eljárás jellegéből is az következik, hogy a törvényalkotó a különleges eljárás kezdeményezésére [Be. 356. § (2) bek. a) pont] az általános jogosultak mellett nem a kárpótlás igénylőjét, hanem magát a kárpótlási hivatalt jogosította, illetve kötelezte, ugyanis a hivatal mérlegelésétől függően kerülhet sor az eljárás kezdeményezésére. A kárpótlást kérelmezőnek a fenti különleges eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezésére már ez okból sem kerülhet sor.
Az adott esetben azonban az is megállapítható, hogy a különleges eljárás kezdeményezését a Be. az ügyészen, a terhelten, a védőn kívül, illetve a hivatalból eljárás megindításán túlmenően csak néhány esetben szabályozza szélesebb körben. Ilyenkor pedig (pl. a kényszergyógykezelés felülvizsgálata kérdésében, avagy a rehabilitáció vonatkozásában) a Be. 356. §-a (2) bekezdésének i) pontjában foglalttól eltérő költségviselési szabályt nem tartalmaz. Így tehát a XVIII. fejezetnek a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, az általánostól eltérő rendelkezéséből is az következik, hogy különleges eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére csak a terhelt kötelezhető, és ő is csak akkor, ha bűnösségét az alapeljárásban megállapították.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos indokolás helyesbítésével helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bf.V.1748/1997. sz.)