adozona.hu
BH 1998.1.53
BH 1998.1.53
A pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést. Az emiatt kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésére irányuló kereseti kérelem alaptalan [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (1) bek., (2) bek. e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperest 1992. szeptember 1-jétől 1993. augusztus 20-ig 17.000 Ft-os illetménnyel tanár munkakörben alkalmazta. A munkaszerződést a felek 1993. február 5-ével határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonnyá alakították. A felperes magyar, rajz és orosz szakos általános iskolai tanár képesítéssel rendelkezik, az alperesnél rajzot tanított.
Az alperes fegyelmi eljárást indított a felperes ellen, és 1993. december 14-én elbocsátás büntetéssel sújtotta, mert egy hatodik osztá...
BH 1998.1.53 A pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést. Az emiatt kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésére irányuló kereseti kérelem alaptalan [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (1) bek., (2) bek. e) pont].
Az alperes a felperest 1992. szeptember 1-jétől 1993. augusztus 20-ig 17.000 Ft-os illetménnyel tanár munkakörben alkalmazta. A munkaszerződést a felek 1993. február 5-ével határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonnyá alakították. A felperes magyar, rajz és orosz szakos általános iskolai tanár képesítéssel rendelkezik, az alperesnél rajzot tanított.Az alperes fegyelmi eljárást indított a felperes ellen, és 1993. december 14-én elbocsátás büntetéssel sújtotta, mert egy hatodik osztályos tanulót az óra végén háromszor pofon ütött, ezt követően az ő példájára hivatkozva próbálta a tanulókat fegyelmezni.
A fegyelmi határozat a felperes terhére rótta, hogy négy héttel később egy másik tanulót a szünetben ütött pofon, az ezt követő órán ismét meg akarta ütni a tanulót, de a tanuló lefogta a kezét, erre a felperes egy vonalzóval a tanuló ujjára ütött.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a fegyelmi büntetés enyhítése, valamint az illetményének a fizetési osztálya és fokozata szerint, az 1992. évi XXXIII. törvényben (Kjt.) meghatározott összeg megfizetése iránt keresetet indított.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperesnek a fegyelmi határozattal kapcsolatos keresetét, de egy fegyelmi vétség kivételével törölte az alperes határozatában foglaltakat. A kiegészítő ítéletével elutasította a felperesnek az illetmény megfizetésével kapcsolatos keresetét. A munkaügyi bíróság szerint a felperes terhére csak az első esetben adott pofont lehet értékelni, amit a felperes el is ismert, mert a többi fegyelmi vétséggel kapcsolatban az alperes eljárása szabálytalan volt. A bizonyított fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb büntetés áll arányban. A felperes illetménye nem érte el a Kjt. által a fizetési osztályára és fokozatára előírt mértéket, de ezt az alperesnek csak 1994. január 1-jétől kellett alkalmaznia.
A felperes mindkét ítélet ellen fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság mindkét ítéletét helybenhagyta, mert a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést. A Kjt. illetmény-előmeneteli rendszerét a 89. § (1) bekezdése szerint 1994. január 1-jétől kellett alkalmazni, addig a felperes illetménye alacsonyabb is lehetett.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a gyakorlatban eltűrik a hasonló eseteket, az alperes csak vele szemben alkalmazta a legsúlyosabb büntetést. Egy bizonyított eset alapján, figyelembe véve az addigi munkavégzését, aránytalanul súlyos a büntetés. A tanúkat nem a jelenlétében hallgatták ki, ezért csorbították a védekezési jogát. Az eljárt bíróságok nem jártak el méltányosan a besorolását illetően sem.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárás során nemcsak egyetlen pofon bizonyosodott be. Maga a felperes ismerte el, hogy először egy fiút, majd ezt követően egy leány tanulót megütött. Az utóbbi esetet a munkaügyi bíróság nem értékelte fegyelmi vétségként, mert ezzel kapcsolatban a vizsgálóbiztos nem hallgatta meg a felperest. Ettől függetlenül a cselekmény súlyosító körülményként értékelhető a felperessel szemben, és nem hagyható figyelmen kívül a büntetés mértékének meghatározásánál.
A felperes nem vitásan az egyik legsúlyosabb fegyelmi vétséget követte el az egyik tanulóval szemben, majd ugyanezt négy héttel később megismételte. Semmi nem indokolja az emiatt kiszabott elbocsátás büntetés enyhítését. A perben nem merült fel adat arra nézve, hogy az alperes eltűrte volna a tanulók testi fenyítését, és azt megtorlásul csak a felperessel szemben kívánta volna büntetni.
Jogszerű az eljárt bíróságok álláspontja a felperes illetményével kapcsolatban is, mert a felperesnek 1994. január 1-je előtt nem volt alanyi joga a Kjt.-ben meghatározott illetményre, amit a perben el is ismert. Méltányosságot ezzel kapcsolatban az alperes gyakorolhatott volna, figyelembe véve az anyagi lehetőségeit és a bérezésnél irányadó más körülményeket, de ennek mellőzése nem volt jogszabálysértő.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv.II.11.006/1996. sz.)