adozona.hu
BH 1998.1.51
BH 1998.1.51
A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszünteti. E jognyilatkozat visszavonására csak a másik fél kifejezett, egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján van lehetőség [Mt. 8. § (1) bek., 9. §, 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, Pp. 3. § (1) bek., 206. § (1) bek., 215. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gépkocsivezetőként állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1995. október 11-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással - különféle anyagok engedély nélküli kivitelének kísérlete miatt, bizalomvesztésre való utalással - rendkívüli felmondással megszüntette.
A rendkívüli felmondás ellen a felperes egyeztetést kezdeményezett. Ennek során a rendkívüli felmondást az alperes visszavonta, és a jegyzőkönyv értelmében hat hónapon keresztül kukarakodóként, ezután gépkocsivezet...
BH 1998.1.51 A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszünteti. E jognyilatkozat visszavonására csak a másik fél kifejezett, egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján van lehetőség [Mt. 8. § (1) bek., 9. §, 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, Pp. 3. § (1) bek., 206. § (1) bek., 215. §].
A felperes gépkocsivezetőként állt az alperes alkalmazásában.Az alperes 1995. október 11-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással - különféle anyagok engedély nélküli kivitelének kísérlete miatt, bizalomvesztésre való utalással - rendkívüli felmondással megszüntette.
A rendkívüli felmondás ellen a felperes egyeztetést kezdeményezett. Ennek során a rendkívüli felmondást az alperes visszavonta, és a jegyzőkönyv értelmében hat hónapon keresztül kukarakodóként, ezután gépkocsivezetőként kívánta a felperest foglalkoztatni. A jegyzőkönyv aláírását követően, annak egyik példányára az alperes alkalmazottja írógéppel jognyilatkozatot rögzített. Eszerint a felperes a felkínált beosztást nem fogadta el, a munkaviszonyát felmondta, és kérte a felmondási idő letöltése alól történő mentesítését. A munkáltatói jogkör gyakorlója a kérelemnek helyt adott, a felperes még ugyanezen a napon, amely az egyeztetés időpontja is volt (1995. október 24-e), az alperesnél leszámolt, és a továbbiakban nem végzett munkát.
A felperes a munkaügyi bíróságnál 1995. október 30-án benyújtott keresetlevelében a saját felmondását megtévesztés címén megtámadta, egyben vagylagosan végkielégítést és a munkaviszonyának helyreállítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével részben helyt adott a keresetnek. A felperes felmondását érvénytelennek mondta ki, és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél fennáll, emiatt az alperest továbbfoglalkoztatásra kötelezte. Marasztalta továbbá 40.311 forint elmaradt munkabérben és az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 1.493 forint munkabér megfizetésére kötelezte. A végkielégítésre irányuló keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a felperesnek a végkielégítésre való jogosultságról fennálló tévedését felismerhette. "Nem járt el helyesen", amikor a felperest nem tájékoztatta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, az alperest további 143.351 forint munkabér és 23.644 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendkívüli felmondás visszavonása nem volt tárgya a pernek. Az alperes egyoldalúan - a felperes hozzájárulása nélkül - döntött arról, hogy a felperest nem a munkaszerződésében megjelölt, hanem attól eltérő munkakörben fogja foglalkoztatni hat hónapon át. A felperes ezt nem fogadta el. Ezért a munkaügyi bíróság jogszerűen döntött, amikor a felperes felmondását érvénytelennek, a munkaviszonyt pedig fennállónak tekintette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú határozat "megváltoztatását és új határozat" hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperes felmondása megfelel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 87. §-a (2) bekezdésének. Vitatta, hogy a felperes tévedésben volt a végkielégítés feltételeiről. A munkaviszony megszüntetését pedig a felperes írásban kérte, és utóbb a kérelem teljesítése után annak megfelelően járt el. Ezért a jognyilatkozata érvényes, tehát az alperes munkabér-fizetési kötelezettsége nem áll fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ának (1) bekezdése alapján a fél által előadott kérelmeket azok tartalma szerint kell figyelembe venni. A felperes a keresetlevelében vagylagosan végkielégítés megfizetését és az eredeti munkahelyére történő visszahelyezését kérte, emellett a saját rendes felmondását megtévesztés címén megtámadta. Az 1995. november 16-i tárgyaláson a keresetét módosítva akként nyilatkozott, hogy az alpereshez nem kíván visszamenni, tartalmilag tehát a munkaviszonyának helyreállítására irányuló (vagylagos) kereseti kérelmét visszavonta. A másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet ezért a Pp. 215. §-ába ütközően rendelkezett, amikor a felperes munkaviszonyának fennállását állapította meg, és az alperest a felperes munkába állítására kötelezte.
A felperes másik (vagylagos) kereseti kérelme végkielégítés megfizetésére irányult. E körben a Pp. 3. §-ának (1) bekezdéséből következő, a perek alapos tárgyalására (a tényállás megalapozott megállapítására) vonatkozó eljárásjogi szabálynak a jogerős ítélet nem felel meg. Ezért a másodfokú bíróság ítélete az előzőekben kifejtettek alapján a Pp. 215. §-ába és a 206. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, tehát törvénysértő.
A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszünteti. E jognyilatkozat visszavonására csak a másik fél kifejezett, egyértelmű hozzájáruló nyilatkozata alapján van lehetőség. Az alperes feltételtől függően kívánta a rendkívüli felmondást visszavonni, ehhez a felperes nem járult hozzá. Ennélfogva az alperes rendkívüli felmondása volt az az egyoldalú jognyilatkozat, amely a munkaviszonyt megszüntette, következésképpen a felperes rendes felmondása már nem volt alkalmas joghatás kiváltására. Ezért azt nem a megtévesztés, hanem az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésében szabályozott semmisség alapján kell érvénytelennek tekinteni (Mt. 9. §-a).
Mindezekből következően a felperes fenntartott kereseti kérelme alapján, figyelemmel a Pp. 3. § (1) bekezdésének már idézett, a beadványok tartalmára vonatkozó elv figyelembevételével arról kell dönteni, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes volt-e, és ehhez képest a felperest a végkielégítés megilleti-e [Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 100. §-a]. Erre nézve a bíróságok - elfoglalt jogi álláspontjuk folytán - a bizonyítási eljárást nem folytatták le.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárás illetékét és az alperes felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. A felperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság erről nem rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv.I.10.682/1996. sz.)