adozona.hu
BH 1997.12.609
BH 1997.12.609
Nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába a munkáltatónak az az eljárása, hogy a rendkívüli felmondás visszavonásáról a munkavállalóval egyezséget köt, ezt követően azonban a rendkívüli felmondás indokával tartalmilag megegyező okkal a munkaviszonyt rendes felmondással megszünteti [Mt. 199. § (5) bek, 89. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990-től kocsirendezőként állt az alperes alkalmazásában. 1995. szeptember 19-én az alperes - 70 liter gázolaj eltulajdonítására történt utalással - a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Emiatt a felek között 1995. szeptember 27-én történt egyeztetés - az erről felvett jegyzőkönyv értelmében - eredményes volt. Az alperes a rendkívüli felmondását a kollektív szerződés különös rendelkezésére történt hivatkozással visszavonta. Ezt a felperes jogi képviselője ...
BH 1997.12.609 Nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába a munkáltatónak az az eljárása, hogy a rendkívüli felmondás visszavonásáról a munkavállalóval egyezséget köt, ezt követően azonban a rendkívüli felmondás indokával tartalmilag megegyező okkal a munkaviszonyt rendes felmondással megszünteti [Mt. 199. § (5) bek, 89. §].
A felperes 1990-től kocsirendezőként állt az alperes alkalmazásában. 1995. szeptember 19-én az alperes - 70 liter gázolaj eltulajdonítására történt utalással - a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Emiatt a felek között 1995. szeptember 27-én történt egyeztetés - az erről felvett jegyzőkönyv értelmében - eredményes volt. Az alperes a rendkívüli felmondását a kollektív szerződés különös rendelkezésére történt hivatkozással visszavonta. Ezt a felperes jogi képviselője tudomásul vette. 1995. szeptember 27-én, tehát az előbb említett napon a felperes részére kézbesített rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a felperest a rendészek gázolaj eltulajdonításánál tetten érték.A felperes a rendes felmondás jogellenességének kimondása, elmaradt munkabér, 1 000 000 forint általános kártérítés és 400 000 forint nem vagyoni kártérítés iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az indokolás szerint a rendes felmondás indoka a valóságnak megfelelt [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-a].
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A döntését az 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ának (1) bekezdésével és a 253. §-ának (2) bekezdésével indokolta.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Törvénysértésként az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rendeltetésellenes joggyakorlást és a rendes felmondás indokának bizonyítatlanságát jelölte meg. Nincs ugyanis hitelt érdemlő bizonyíték arról, hogy a felperes a gázolajat eltulajdonította. Az alperes nem kezdeményezett büntetőeljárást, és a munkaügyi perben a felperesnek - eljárásjogi garanciák érvényesülése miatt - nem volt lehetősége ártatlanságának bizonyítására. Összefoglalóan: a felperes a jogerős ítéletet megalapozatlannak tartotta. Ezért kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 199. §-ának (5) bekezdése értelmében az egyeztetés során a felek között létrejött megállapodás egyezségnek minősül, amelyet írásba kell foglalni. A felek a csatolt jegyzőkönyv szerint az alperes rendkívüli felmondásának visszavonása tárgyában egyezséget kötöttek. Megállapították, hogy az egyeztetés eredményes volt. Ennélfogva az alperes rendkívüli felmondását nem létezőnek kell tekinteni, az abban foglaltak a peres és a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. Ezért helytállóan jártak el a bíróságok, amikor a rendes felmondás jogszerűsége tárgyában folytatták le a bizonyítási eljárást, illetve ebben a kérdésben határoztak.
A rendes felmondás indokaként az alperes azt jelölte meg, hogy A. F. és K. J. rendészek 1995. szeptember 16-án tetten érték a felperest, amint 3 kanna (70 liter) gázolajat a vasút területéről eltulajdonított. Emiatt az alperes nem találta biztosítottnak a felperes részéről az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, a munkáltatóval szemben fennálló kötelezettségének teljesítését. Az elsőfokú bíróság által kihallgatott A. F. tanúnak azt az előadását, amelyben részletesen, életszerűen és meggyőzően vallott a kanna feltalálási helyéről, a felperes magatartásáról, tehát arról, hogy a kannát a felperes a gépkocsijában elhelyezte, a tárgyaláson személyesen jelen levő felperes nem vitatta. A tanúnak nem tett fel kérdést. K. J. tanú az előbbi tanúval egyezően tett vallomást. E tanú vallomására sem tett észrevételt a felperes, tehát nem vitatta, hogy a kanna felfedezése után annak tartalmát kiöntötte, és a helyszínről eltávozott: Mindezeknek a bizonyítékoknak az alapján okszerű mérlegeléssel [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ának (1) bekezdése] jutott a munkaügyi bíróság arra a következtetésre, hogy a rendes felmondás megfelel az Mt. 89. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak. Ezért az elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak. A munkavállalónak az a bizonyított magatartása, hogy a gépkocsijába a munkáltatója területén elhelyezett, gázolajjal teli kannát beteszi, majd a vizsgálat befejezése előtt a helyszínről eltávozik, való és okszerű indoka a munkáltató rendes felmondásának. Mindezek miatt a felülvizsgálati kérelemnek a rendes felmondás indokának bizonyítottságát vitató előadása nem felel meg a bizonyítási eljárás eredményének.
A rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába nem ütközik a munkáltatónak az az eljárása, hogy a rendkívüli felmondás visszavonásáról a munkavállalóval egyezséget köt, majd ezután a rendkívüli felmondás indokával tartalmilag lényegében megegyező okkal a munkaviszonyt rendes felmondással megszüntetni. A törvény ezt a munkáltatói eljárást nem tiltja, továbbá a feleknek az egyezségkötéskor esetleg megvolt szubjektív megfontolásai nem hatnak ki egy másik akaratnyilatkozat, a rendes felmondás megítélésére. A kifejtettek szerint a bizonyítási eljárás során a felperes a tanúk vallomását nem vitatta, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése], ennélfogva alaptalanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelemben a rendes felmondás indokának a terhére történt megállapítását. A rendes felmondásnak az Mt. 89. §-ában foglaltaknak kell megfelelnie, ezért nincs jelentősége annak, hogy egyébként a felperes munkájával szemben korábban az alperesnek nem volt kifogása.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felek felülvizsgálati eljárási költségre nem tartottak igényt, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett döntenie. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.780/1996. sz)