adozona.hu
BH 1997.12.608
BH 1997.12.608
A munkabér meghatározásánál nem egyedül annak elnevezése, hanem az azzal kapcsolatos összes körülmény az irányadó (Mt. 152. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes 1995. augusztus 25-én rendes felmondással 1995. október 9. napjával megszüntette. Az ennek során történt kifizetéseket a felperes kifogásolta, és a keresetlevelében 27 874 Ft/hó átlagkereset figyelembevételével különbözetet igényelt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 175 Ft-ot és ennek 1995. augusztus 25-től járó évi 20%-os kamatát fizesse meg a felperesnek, az ezt meghaladó keresetét elut...
BH 1997.12.608 A munkabér meghatározásánál nem egyedül annak elnevezése, hanem az azzal kapcsolatos összes körülmény az irányadó (Mt. 152. §).
A felperes munkaviszonyát az alperes 1995. augusztus 25-én rendes felmondással 1995. október 9. napjával megszüntette. Az ennek során történt kifizetéseket a felperes kifogásolta, és a keresetlevelében 27 874 Ft/hó átlagkereset figyelembevételével különbözetet igényelt.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 175 Ft-ot és ennek 1995. augusztus 25-től járó évi 20%-os kamatát fizesse meg a felperesnek, az ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a módosított keresetében az alperes által figyelembe vett 13 368 Ft helyett 27 874 Ft havi átlagkereset figyelembevételével 3 nap szabadság, valamint 2 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés tekintetében igényelt díjazáskülönbözetet. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperes 1995. augusztusi személyi alapbére havi 12 200 Ft volt, ezenkívül az irányadó időszakban, 1995 áprilisában 15 000 Ft jutalomban részesült, ezért a havi átlagkeresete 13 450 Ft volt. Ennek alapulvételével marasztalta az alperest a munkaügyi bíróság. Ezt meghaladóan azért utasította el a felperes keresetét, mert a munkáltatói kötvény kibocsátása alapján a kötvény visszavásárlásából származó jövedelem (árfolyamnyereség) nem volt munkabérként figyelembe vehető, miután csak 1995. szeptember 1-jétől kezdődően rendelkezett úgy a munkáltató, hogy a kötvényből eredő jövedelem teljesítménybérnek minősül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a marasztalás összegét 50 340 Ft-ra és annak járulékaira emelte fel, egyebekben helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes órabére korábban 140 Ft volt, és az az 1994. augusztus 19-i megállapodás alapján csökkent 10 500 Ft-ra. Ezt követően, 1994. december 7-én az alperes kötvényt bocsátott ki az 1994. december 30-tól 1995. december 29-ig tartó időszakra. Ennek alapján a felperes kötvényből származó havi bevételének összege 25 000 Ft volt. Az alperes 1995. augusztus 9-én azt igazolta a felperesnek, hogy az átlagkeresete havi 27 874 Ft volt, és ezt módosította 1995. szeptember 5-én 13 368 Ft-ra. Az alperesnek nem a felperes, hanem más munkavállalók részére adott 1995. augusztus 25-i nyilatkozat szerint 1995. szeptember 1-jétől teljesítményelszámolás érvényesül, amely minimálbér és teljesítménybér (kötvény) fizetéssel valósul meg. Az ekként kiegészített tényállást a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy a munkavállalónak a kötvényből származó bevétele - annak elnevezésére tekintet nélkül - munkabérnek minősült, különös tekintettel arra, hogy ez a bevétel biztosította a korábbi munkabérnek megfelelő ellenszolgáltatást. Az előbbiek alapján a másodfokú bíróság a felperes havi átlagkeresetét 36 931 Ft-ban állapította meg, és erre tekintettel emelte fel a végkielégítés és a szabadságmegváltás címén járó összeget.
E jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Nem vitatta, hogy az adott esetben a gazdasági körülmények miatt olyan jogszabályi rendelkezéseket vett alapul, amelyek lehetőséget adtak a munkabér és egyéb jövedelmek megfelelő kifizetésére. Ennek során azonban mindenben megtartotta a jogszabályokat. A másodfokú bíróság azonban ezt figyelmen kívül hagyva olyan nyereséget kíván munkabérként elszámolni, amelyet mind az 1992. évi XXII. törvény (Mt.), mind az egyéb jogszabályok másként értékelnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet - az Mt. 152. §-a megsértésével - az átlagkereset alapjának meghatározásánál munkabérnek nem tekinthető juttatást vett figyelembe. Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint a munkabér meghatározásánál nem egyedül annak elnevezése, hanem az azzal kapcsolatos összes körülmény az irányadó (BH 1993/12/772). Ebből kiindulva a jogerős ítélet az eset összes körülményét - különösen a kötvényből eredő juttatásnak a személyi alapbér csökkentésével együttes bevezetését, annak más időszakra szólóan az alperes által teljesítménydíjazásnak való megjelölését - mérlegelve törvénysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a felperesnek az irányadó időszakban a legkisebb munkabért meghaladóan kifizetett jövedelme is munkabérnek minősül a szabadságmegváltás és a végkielégítés szempontjából. Ezt a következtetést és az azon alapuló döntést nem érinti, hogy más jogszabály ugyanezt a juttatást hasonlóan vagy eltérően minősíti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és a pervesztes alperest a felülvizsgálati eljárási költség és illeték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.810/1996. sz.)