adozona.hu
BH 1997.12.607
BH 1997.12.607
I. A bíróság a felmondási védettséget élvező szakszervezeti, illetőleg üzemi tanácsi tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértést a munkáltató kérelmére pótolhatja, de csak akkor, ha annak feltételei egyébként fennállnak [Mt. 28. § (1) bek.]. II. A végkielégítés, átalány kártérítés jellegénél fogva, akkor is megilleti a munkavállalót, ha a jogellenes felmondás ellenére nincs munkabérigénye a kiesett időre (Mt. 100. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1978-tól állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában, korábban gépkocsivezető volt, 1983-tól garázsmester. A felperest szakszervezeti főbizalminak választották, 1993-ban az üzemi tanács tagja és elnökhelyettese lett.
Az alperes a megváltozott gazdasági körülményekre tekintettel létszámcsökkentést és munkakörök összevonását határozta el, ennek eredményeként 35 fővel kívánta csökkenteni a létszámot. A javaslatot az üzemi tanács tagjaival és a szakszervezetek képviselőivel ...
BH 1997.12.607 I. A bíróság a felmondási védettséget élvező szakszervezeti, illetőleg üzemi tanácsi tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértést a munkáltató kérelmére pótolhatja, de csak akkor, ha annak feltételei egyébként fennállnak [Mt. 28. § (1) bek.].
II. A végkielégítés, átalány kártérítés jellegénél fogva, akkor is megilleti a munkavállalót, ha a jogellenes felmondás ellenére nincs munkabérigénye a kiesett időre [Mt. 100. § (4) bek.].
A felperes 1978-tól állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában, korábban gépkocsivezető volt, 1983-tól garázsmester. A felperest szakszervezeti főbizalminak választották, 1993-ban az üzemi tanács tagja és elnökhelyettese lett.Az alperes a megváltozott gazdasági körülményekre tekintettel létszámcsökkentést és munkakörök összevonását határozta el, ennek eredményeként 35 fővel kívánta csökkenteni a létszámot. A javaslatot az üzemi tanács tagjaival és a szakszervezetek képviselőivel személyre szólóan megtárgyalta. Több személy munkaviszonyának tervezett megszüntetésével kapcsolatban nem döntöttek, mert a tárgyaláson nem alakult ki egységes álláspont. Függőben maradt a felperes munkaviszonyának megszüntetése is, mert az üzemi tanács nem értett egyet az intézkedéssel.
Az alperes vezérigazgatójával ismét tárgyaltak a kérdésről, majd az üzemi tanács egyetértése nélkül az alperes 1995. február hó 27. napjára - 60 nap felmondási idővel - rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint az alperes részvénytársasággá alakulása és ezzel összefüggő átszervezése jelentős létszámleépítéssel jár a termelési szerkezet változásának figyelembevételével, a felvásárlás csökkenése, hatékonyabb berendezések beállítása következtében. A felperest a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól, és a kollektív szerződés szerint öthavi végkielégítést fizetett a részére.
A felperes a munkaviszony megszüntetése miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak sikertelensége után keresetet indított a munkaviszonyának helyreállítása iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a felmondást, és az alperest 13 886 Ft munkabér megfizetésére kötelezte, mert az alperes a szakszervezet egyetértését csak utólag szerezte meg az intézkedéséhez, az üzemi tanács pedig egyáltalán nem járult hozzá a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez. Az üzemi tanács nyilatkozatát a bíróság nem pótolta, mert az alperes nem került olyan súlyos helyzetbe, amely azt indokolta volna.
Az ítélet ellen a felperes a kiesett időre járó bér felemelése, az alperes a kereset elutasítása iránt nyújtott be fellebbezést. A felperes a másodfokú eljárásban a munkaviszonyának helyreállítása helyett a jogellenes felmondás következtében a jogszabály szerint járó végkielégítésének és az ítélethozatalig terjedő időre az időközben bekövetkezett béremelés alapján számított munkabérének a megfizetését kérte.
A megyei bíróság ítéletévei részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, mellőzte az alperes kötelezését a felperes munkaviszonyának helyreállítására, továbbá az elmaradt bér, a végkielégítés, a felmondási időre járó bér és mindezek kamatának megfizetésére. A megyei bíróság szerint a szakszervezet nem ismerte az alperes indokát, ezért az egyetértés visszautasítása nem minősül joggal való visszaélésnek. Az utólagos egyetértés a felmondást nem tette hatályossá. A felperest a munkaviszonyának megszűnésétől kezdve a jogerős ítélet meghozataláig 702 204 Ft munkabér illeti meg, valamint egyszeres végkielégítésként 210 530 Ft. Ezzel szemben a felperes 1995-96-ban ezt meghaladó jövedelemre tett szert.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes az ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével kérte az alperes marasztalását a megyei bíróság által számított összeg - 912 734 Ft - erejéig, mert a vállalkozásából szerzett bevételéből, a költségek levonása után, csak 18 000 Ft jövedelme volt. A vállalkozását mellékfoglalkozásként kezdte 1991-ben, abból rendszeres jövedelme származott az alperesnél fennállt munkaviszonya mellett. Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy a társadalmi szervezetek előtt ismert volt a létszámleépítés indoka, tehát a felperes munkaviszonyának megszüntetését kiváltó ok. Az egyetértés megtagadásához sem a szakszervezetnek, sem az üzemi tanácsnak nem fűződött méltányolható érdeke, ezzel szemben a felmondás gazdaságilag indokolt volt. A felperes a tevékenysége folytán nem került olyan konfliktushelyzetbe, ami miatt retorzióként szüntették volna meg a munkaviszonyát. A kialakult gyakorlat szerint a munkáltató jogosult kiválasztani a létszám-csökkentésnél azokat, akiknek a munkaviszonyát meg kívánja szüntetni, ezt a választási jogot is csorbította az egyetértés megtagadása.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaposságát bírálta el, ha ugyanis az alperes intézkedése jogszerű volt, a felperes felülvizsgálati kérelme okafogyottá válik. A megyei bíróság az ítéletének indokolásában kizárólag a szakszervezet eljárását értékelte, noha a felperes az üzemi tanács tagja is volt, tehát ezen a címen is felmondási védelem illette meg, függetlenül a választott szakszervezeti tisztségétől. Ezért a tényállást a Legfelsőbb Bíróság azzal egészíti ki, hogy a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez az üzemi tanács nem adta az egyetértését. A kialakult gyakorlat szerint a bíróság a felmondási védettséget élvező személy munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges egyetértést [Mt. 28. §-ának (1) bekezdése] a munkáltató kérelmére pótolhatja, ha annak feltételei egyébként fennállnak. Az alperes az elsőfokú eljárásban terjesztett is elő ilyen kérelmet, az igényét azonban nem keresetként érvényesítette, és nem azzal szemben, akinek a nyilatkozatát pótolni kérte. Emiatt - az egyéb körülményeket mellőzve - nem lehetett érdemben elbírálni azt a kérdést, hogy a szakszervezet, illetőleg az üzemi tanács rendeltetésszerűen járt-e el, amikor nem járult hozzá a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Ezért az alperes intézkedése a szükséges jognyilatkozat hiányában jogellenes volt.
Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a felperes megváltoztatott kereseti kérelmét részben elutasította. Az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése szerint a munkavállalót a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén - amennyiben nem kéri a munkaviszonyának helyreállítását - megilleti az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre a máshonnan meg nem térült munkabére és kára, valamint a kétszeres végkielégítése. Ez utóbbi, mivel átalány kártérítés jellegű, akkor is jár a munkavállalónak, ha a kiesett időre munkabérigénye nincs, ez okból az őt a törvény, a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján megillető végkielégítés összege a máshonnan megtérült jövedelemmel nem hasonlítható össze. A felperes a jogszabály szerinti végkielégítést kérte, ez nála tízhavi átlagkereset, ami a kiesett időre járó bértől függetlenül megilleti.
A megyei bíróság a kiesett időre járó bér meghatározásához szükséges tényállást hiányosan állapította meg. A fel-peres már a munkaviszonya mellett vállalkozott, abból jövedelme származhatott. Az a körülmény, hogy a munkaviszonyának megszűnése miatt nem mellékfoglalkozásként folytatta a vállalkozását, hatással lehetett a jövedelmére, mivel több időt fordíthatott erre. Az a jövedelem azonban, amit korábban, a munkaviszonya mellett megkeresett, nem jöhet figyelembe a későbbi időszakra, mert ez független a munkaviszony megszüntetésétől. Tisztázni kell ezért, hogy a felperes jövedelme a vállalkozásából miként alakult a munkaviszonyának megszűnése előtt és azt követően. Csak az a jövedelem vonható le a kiesett időre járó munkabérből, ami meghaladta a munkaviszony mellett megszerzett jövedelmét. Ebből a szempontból nem a bevételnek van jelentősége, hanem az abból származó jövedelemnek, vagyis a felperes költségeit le kell vonni. Ha a pénztárkönyv csak a bevételeket tüntette fel, önmagában nem alkalmas a jövedelem kiszámítására, a felperes jövedelembevallásait is be kell szerezni a kérdéses időszakra. Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felperes anyagi követeléseit elbíráló részében - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során tisztázni kell az említett tényeket. A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította, annak viseléséről az új eljárást befejező határozatban kell rendelkezni. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.820/1996. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2008.1898 Az elmaradt munkabér összegéből csak az a jövedelem vonható le, ami meghaladja a munkavállaló munkaviszony idején megszerzett egyéb jövedelmét [Mt. 100. § (6) bekezdés].
BH 1999.8.385 A szakszervezeti választott tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése esetén a szakszervezeti egyetértés meg nem adásának jogszerűsége csak a szakszervezet perben állása alapján vizsgálható és bírálható el [Mt. 28. § (2) bek.].
EH 2008.1899 Nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének, jóerkölcsbe ütközik, tehát semmis az a munkaszerződés, amelyet a házastársak a tulajdonukban lévő gazdasági társaság többségi tulajdonának átruházása előtt, de későbbi hatálybalépéssel kötnek meg, és amely a gazdasági társaság részére jelentős hátrányt okoz [Mt. 3. § (1) bekezdés].
