adozona.hu
BH 1997.12.606
BH 1997.12.606
I. A felmondás annak közlésével hatályosul, amelyet a munkáltató egyoldalúan, a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem vonhat vissza [Mt. 6. § (4) bek.]. II. A joghatályosan közölt felmondást követő további felmondások már jogellenesek és az első felmondás jogellenessége miatt a munkavállalót a törvény szerinti juttatások megilletik (Mt. 100. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. április 27-étől állt az alperessel kereskedelmi értékesítőként határozatlan idejű munkaviszonyban. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1995. január 18-án írásban, február 28-i hatállyal indokolás nélkül felmondta, és a munkavégzés alól egyidejűleg felmentette. A felmondás miatt a felperes - a felmondás jogszerűségét vitatva 1995. január 23-án egyeztetést kezdeményezett. Az alperes az egyeztetést február 1-jére tűzte ki, amelyről nem készült jegyzőkönyv.
Az alperes február 1...
BH 1997.12.606 I. A felmondás annak közlésével hatályosul, amelyet a munkáltató egyoldalúan, a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem vonhat vissza [Mt. 6. § (4) bek.].
II. A joghatályosan közölt felmondást követő további felmondások már jogellenesek és az első felmondás jogellenessége miatt a munkavállalót a törvény szerinti juttatások megilletik (Mt. 100. §).
A felperes 1992. április 27-étől állt az alperessel kereskedelmi értékesítőként határozatlan idejű munkaviszonyban. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1995. január 18-án írásban, február 28-i hatállyal indokolás nélkül felmondta, és a munkavégzés alól egyidejűleg felmentette. A felmondás miatt a felperes - a felmondás jogszerűségét vitatva 1995. január 23-án egyeztetést kezdeményezett. Az alperes az egyeztetést február 1-jére tűzte ki, amelyről nem készült jegyzőkönyv.Az alperes február 1-jén írásban visszavonta a január 18-ai felmondást, és egyidejűleg írásban, ismét indokolás nélkül, felmondta a felperes munkaviszonyát. Ugyancsak február 1-jén egy harmadik felmondást is kézbesített a felperesnek, amellyel a munkaviszonyát 1995. március 3-ai hatállyal mondta fel. Ez a felmondás indokolást is tartalmazott, amely szerint a felperes kilométer-felhasználása az ország többi régiójában működő üzletkötőinek kilométer-felhasználásához képest indokolatlanul magas, és az általa felvett üzemanyagköltség elszámolása túlzott. Az Mt. 89. §-ának (3) bekezdésében meghatározott felmondási indok a felperes munkaviszonyával kapcsolatos magatartására vezethető vissza.
A felperes a felmondások ellen 1995. február 13-án ismét egyeztetést kezdeményezett. Ez március 2-án eredménytelenül zárult.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte annak megállapítását, hogy az 1995. január 18-ai felmondás jogellenes. Hivatkozott arra, hogy azt az alperes egyoldalúan nem vonhatta volna vissza. Az indokolással ellátott, utolsó felmondást érdemben is vitatta, mivel annak indoka nem valós. Kérte a munkaviszonya helyreállítását és az elmaradt munkabérének, és az egyéb járandóságainak a megfizetését. A módosított keresetében - az időközben történt elhelyezkedése miatt - nem kérte a munkaviszonya helyreállítását, de igényt tartott a két munkahelyen kapott átlagkereseteinek a különbözetére.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Elismerte, hogy az 1995. január 18-ai felmondás jogellenes volt, de azt visszavonta, a február 1-jei felmondás indoka azonban valós.
A munkaügyi bíróság ítéletével - megalapozottnak találva a felperes keresetét - kötelezte az alperest 323 623 Ft elmaradt munkabér, 154 000 Ft végkielégítés, 108 000 Ft bérkülönbözet és ezek kamatainak megfizetésére. Megállapította, hogy a január 18-ai és a február 1-jei indokolás nélküli felmondások jogellenesek, de jogellenes a február 1-jei, indokolt felmondás is, mert nem tartalmazza a felmentési időt, az elszámolás és a szükséges igazolások kiadásának időpontját. Ezen túlmenően a megindokolt felmondás okának bizonyítására eljárást folytatott le. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a felperesnek a kilométer felhasználásával kapcsolatos magatartása nem olyan súlyú, ami a felmondást indokolttá tenné. A január 18-ai felmondás saját hatáskörben történt visszavonását jogszerűnek fogadta el, a február 1-jei indokolás nélküli felmondást pedig úgy tekintette, mint amelyet az alperes a saját hatáskörében ugyancsak visszavont. Az alperest a keresetnek megfelelően kötelezte a felperes járandóságai megfizetésére, a munkaviszony megszűnése időpontjául az ítélet jogerőre emelkedésének napját határozta meg.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett. Változatlanul nem vitatta, hogy a január 18-ai felmondás jogellenes volt, de arra hivatkozott, hogy azt a felperes egyeztetési kérelme alapján visszavonta. Egyebekben támadta az ítéletnek a megindokolt felmondás okával kapcsolatos álláspontját.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az 1995. január 18-ai felmondás jogellenessége tekintetében helybenhagyta, egyebekben megváltoztatta, és a felperes erre vonatkozó keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1995. január 18-ai felmondás jogellenes volt, és azt az alperes egyoldalúan nem vonhatta vissza. A felperes azonban e felmondás kapcsán kérte a munkaviszonya helyreállítását, ami a felmondás visszavonásával teljesült.
Az 1995. február 1-jén a felperesnek egy időben kézbesített felmondások tekintetében azt állapította meg, hogy azok nem tekinthetők pusztán azért jogellenesnek, mert azokat a felperes nem egy iratban szerkesztve kapta meg. A felmondás indokát valósnak és okszerűnek találta, ezért a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az anyagi igényét annak ellenére utasította el, hogy a január 18-ai felmondás jogellenességét megállapította. Iratellenesnek tekintette a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a munkaviszonya helyreállítását kérve, hozzájárult a január 18-ai felmondás visszavonásához. Ilyen nyilatkozat ugyanis nincs a periratok között. Továbbra is vitatta a február 1-jei, indokolással ellátott felmondás jogszerűségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy a felmondása nem minősül rendkívüli felmondásnak.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a periratok tanúsága szerint három alkalommal mondott fel a felperesnek: 1995. január 18-án indokolás nélkül, február 1-jén indokolás nélkül és ugyancsak február 1-jén egy olyan felmondással, amely már indokolást is tartalmazott. Az alperes a január 18-ai felmondását a saját hatáskörében, indokolás nélkül visszavonta, és erről a felperest február 1-jén írásban értesítette. Ezután közölte a február 1-jei keltű, indokolás nélküli felmondást, amelyet nem vont vissza, majd az ugyancsak február 1-jei, harmadik felmondást, amelyet megindokolt. Tévesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az alperes február 1-jén külön felmondást és külön indokolást közölt, amelyeket azonban együttesen jogszerűnek kell tekinteni. Mindkét irat ugyanis felmondást tartalmazott, azzal az eltéréssel, hogy azok egyikét az alperes megindokolta. A felmondás mindkét iratban azonos, ezért nem tekinthetők egymást kiegészítő iratnak.
A jogvita eldöntésének alapját az első, az 1995. január 18-án kelt felmondás vizsgálata képezi. A felmondás minden kétséget kizáróan jogellenes, mivel az nem tartalmazott az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében előírt indokolást. Ezt a felmondást vonta vissza indokolás nélkül az alperes, az arra az indokra történt utólagos hivatkozással, hogy a felperes az egyeztetési kérelmében a munkaviszonya helyreállítását kérte, és ő ennek a felmondás visszavonásával tett eleget.
A felmondás visszavonásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá: az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése szerint az írásbeli nyilatkozatot akkor kell közöltnek tekinteni, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosultnak adják át. A január 18-ai felmondást kézbesítették a felperesnek, ezért az közöltnek minősül. A felmondás a közléssel hatályosult, amelyet azalperes egyoldalúan, a felperes hozzájárulása nélkül jogszerűen nem vonhatott vissza. A felperes egyeztetési kérelme nem a felmondás visszavonására, hanem a felmondás hiányosságaira rámutatva, az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezményekről kötendő egyezségi ajánlat esetleges elfogadására irányult. A felmondás visszavonásáról a felek az egyeztetés során nem kötöttek egyezséget, és a felperes nem tett a visszavonáshoz szükséges jognyilatkozatot. A felmondást az alperes ezért jogellenesen vonta vissza. Ezt a felmondást tehát hatályosnak kell tekinteni.
Miután egy adott munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt rendes felmondással csak egy ízben lehet jogszerűen felmondani, a februári további felmondások már jogellenesek voltak. Ezért azok vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. Erre figyelemmel a joghatályosan közölt január 18-ai felmondás jogellenessége miatt a felperest az anyagi juttatások az Mt. 100. §-a alapján megilletik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kereteire tekintettel a határozatát a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésében foglaltak alapján hozta meg, és az alperest a Pp. 78. §-a alapján kötelezte a felperes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján köteles az 1990. évi XCIII. törvény 46. és 50. §-aiban meghatározott mértékű fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket is megfizetni. Az ítélet ellen a további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-a (2) bekezdésének rendelkezése zárja ki. (Legf. Bír. Mfv II. 10.897/1996. sz.)
Bírósági jogesetek
EH 2005.1243 A felmondási idő alatt elkövetett kötelezettségszegés miatt - minthogy a feleket ekkor is terhelik a jogviszonyból eredő kötelezettségek - a munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetheti [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
