adozona.hu
BH 1997.11.558
BH 1997.11.558
Megfelel a törvénynek, ha a munkáltató a részben vagy egészben készenléti munkakörben alkalmazott közalkalmazottal napi nyolc óránál hosszabb, de legfeljebb napi tizenkét órás munkaidőben állapodik meg [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 2. § (3) bek., 87. § (1) bek., Mt. 117. § (2) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. május 2. napjától 1994. október 31. napjáig állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A munkaszerződés szerint a felperes portás munkakört látott el, a heti munkaideje 55 óra volt.
A felperes arra hivatkozással, hogy a munkaviszonyának közalkalmazotti jogviszonnyá alakulása és a 25/1992. (XI. 25.) HM rendelet hatálybalépése után a napi nyolc órát meghaladó foglalkoztatásra nem kötött megállapodást az alperessel, az 1993. március 1-je napjától kezdődő időszakra - napi...
BH 1997.11.558 Megfelel a törvénynek, ha a munkáltató a részben vagy egészben készenléti munkakörben alkalmazott közalkalmazottal napi nyolc óránál hosszabb, de legfeljebb napi tizenkét órás munkaidőben állapodik meg [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 2. § (3) bek., 87. § (1) bek., Mt. 117. § (2) bek. b) pont]
A felperes 1991. május 2. napjától 1994. október 31. napjáig állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A munkaszerződés szerint a felperes portás munkakört látott el, a heti munkaideje 55 óra volt.A felperes arra hivatkozással, hogy a munkaviszonyának közalkalmazotti jogviszonnyá alakulása és a 25/1992. (XI. 25.) HM rendelet hatálybalépése után a napi nyolc órát meghaladó foglalkoztatásra nem kötött megállapodást az alperessel, az 1993. március 1-je napjától kezdődő időszakra - napi három órával és 98 Ft-os órabérrel számolva - 111 838 Ft túlmunkadíj megfizetését kérte. A felperest az alperes egyébként napi tizenkét órában foglalkoztatta, de egy órára túlmunkadíjat kapott.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes az igényét keresettel érvényesítette.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kifejtette, hogy a felperes portás munkaköre részben készenléti jellegű, a napi munkaideje ezért az Mt.-nek a Kjt. szerint alkalmazandó 117. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint napi tizenkét óra lehet, ha a felek ekként állapodnak meg. A munkaszerződésben heti ötvenöt, vagyis napi tizenegy órás foglalkoztatásban állapodtak meg, amit a 25/1992. (XI. 25.) HM rendelet is megenged. A Kjt. és a miniszteri rendelet hatálybalépését követően nem kellett a feleknek erről ismételten megállapodniuk.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A bíróság lényegében a munkaügyi bíróság ítéletében foglaltakra alapította a döntését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesnek a kereset szerint történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint csak az új rendelkezések adtak lehetőséget arra, hogy a törvényben, illetve a honvédelmi miniszteri rendeletben meghatározott napi kilencórás munkaidőtől megállapodással eltérjenek, ilyen megállapodást azonban nem kötött az alperessel. Utalt az Mt. 208. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint az Mt. rendelkezései nem érintik azokat a jogszabályokat, amelyek heti negyven óránál rövidebb törvényes munkaidőt állapítottak meg. Ebből arra kell következtetni, hogy a negyven óránál hosszabb munkaidőt megállapító rendelkezéseket az Mt. érintette.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt kellett tisztázni, hogy a felperessel kötött munkaszerződésnek a munkaidőre vonatkozó része a Kjt. hatálybalépését követően jogellenessé vált-e, ennek megfelelően kellett-e vele megállapodást kötni a napi nyolc órát meghaladó tartamú foglalkoztatásról, illetőleg a 25/1992. (XI. 25.) HM rendelet hatálybalépését követően volt-e szükség ilyen megállapodásra.
A Kjt. 87. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti munkaviszonnyá alakult át. Ennek megfelelően a felperes munkaszerződésének azok a rendelkezései, amelyek a Kjt., illetőleg az Mt.-nek a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezéseivel ellenkeztek, jogellenességük folytán semmissé váltak [Mt. 8. §-ának (1) bekezdése].
Az Mt. 117. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint azonban nem semmis, ha a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakörben alkalmazott közalkalmazottal napi nyolc óránál hosszabb, de legfeljebb napi tizenkét órás munkaidőben állapodik meg a munkáltató. A felperes munkaszerződése ennek a rendelkezésnek megfelelt, ezért a vitatott része nem tekinthető semmisnek, és újabb megerősítést sem igényelt a felek által.
Nem ütközött a munkaszerződés e része a többször hivatkozott honvédelmi miniszteri rendelet 10. §-ában foglaltakba sem, mivel az napi tizenegy órában maximálta a munkaidőt, ennek pedig a heti ötvenöt órás foglalkoztatás megfelel.
Az Mt.-nek a felperes által hivatkozott 208. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak a perbeli eset elbírálásánál nincs jelentősége, mert ez a rendelkezés éppen azt a célt szolgálta, hogy bizonyos munkakörökre korábban meghatározott, a napi nyolc óránál rövidebb munkaidőt az Mt. 117. §-a ne érintse.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sértette a jogszabályokat. A felperesnek a sikertelen felülvizsgálati kérelme folytán meg kell fizetnie az alperes ezzel kapcsolatos költségeit. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.550/1996. sz.)