adozona.hu
BH 1997.11.556
BH 1997.11.556
A nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása során figyelembe kell venni, hogy változtak-e az értékviszonyok a baleset és az ítélethozatal között eltelt időben. A pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál ugyanis az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjék, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt nyújt [34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki az alperes alkalmazásában állt, 1990. szeptember 3-án üzemi balesetet szenvedett, amely miatt 30% munkaképesség-csökkenése keletkezett. A kárai megtérítése iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a határozatával a kérelemnek részben helyt adva, az alperest 35 700 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes a vagyoni károk megtérítése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A keresetét az 1992....
BH 1997.11.556 A nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása során figyelembe kell venni, hogy változtak-e az értékviszonyok a baleset és az ítélethozatal között eltelt időben. A pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál ugyanis az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjék, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt nyújt [34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A felperes, aki az alperes alkalmazásában állt, 1990. szeptember 3-án üzemi balesetet szenvedett, amely miatt 30% munkaképesség-csökkenése keletkezett. A kárai megtérítése iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a határozatával a kérelemnek részben helyt adva, az alperest 35 700 forint megfizetésére kötelezte.A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes a vagyoni károk megtérítése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A keresetét az 1992. szeptember 29-i tárgyaláson 500 000 forint nem vagyoni kártérítésre kiterjesztette. Az utóbbi követelését 1993. szeptember 3-án 1 000 000 forintra, 1995. november 28-án pedig 2 000 000 forintra felemelte.
A felek a nem vagyoni kártérítés kivételével a munkaügyi bíróság végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, amely 1995. november 2-án jogerőre emelkedett.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 800 000 forint nem vagyoni kártérítés, elsőfokú részperköltség és részilleték megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság a pert az 1992. évi XXII. törvény 205. §-a szerint az 1967. évi II. törvény és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) alapján bírálta el. Megállapította, hogy a felperes az üzemi baleset folytán maradandó sérüléseket szenvedett, amelyeknél állapot-rosszabbodás várható (gerincbetegség). A felperes továbbá alkalmatlanná vált a fizikai munka végzésére, amelyet a balesete előtt végzett. Ezáltal az élete hátrányosan megváltozott, nem képes a kereső foglalkozás és a ház körüli munka végzésére, a családi élete a pszichés állapota miatt megnehezült. Emiatt az elsőfokú bíróság - az l 000 000 forint igényből kiindulva - a 800 000 forint nem vagyoni kártérítést tekintette "méltányos összegnek" [Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése].
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést helytállónak találta [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése].
A megyei bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy a balesete miatt további műtéteknek kell alávetnie magát, ami további egészségkárosodás lehetőségét hordozza magában. A peres eljárás rendhagyó módon húzódott öt évig. Ezt a körülményt a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta. Mindezek miatt a felperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos. A felülvizsgálati kérelem - tartalmilag - azt sérelmezte, hogy az 1990-ben elszenvedett üzemi balesettel összefüggésben megállapított kártérítés összegszerűségének megállapításánál a bíróságok figyelmen kívül hagyták a peres eljárás rendkívüli elhúzódását (az elsőfokú ítélet 1995. december 31-én, a másodfokú ítélet pedig 1996. május 28-án kelt), ezáltal a 800 000 forint nem vagyoni kártérítés "aránytalan".
A jogerős ítéletben helytállóan megjelölt jogszabályok alkalmazásánál a nem vagyoni kártérítés körében nem hagyható figyelmen kívül az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozata. Ebben az Alkotmánybíróság egyebek mellett - kimondta, hogy a pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjék, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű másnemű előnyt nyújt. A nem vagyoni kártérítés összegét a bíróságok az eset konkrét sajátosságainak és a károsult személyi körülményeinek alapulvételével határozzák meg. A bíróságok a kialakult bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítést a késedelemmel összefüggésben kamattal állapítják meg. Amennyiben kamat megállapítására nem kerül sor, figyelembe kell venni, hogy változtak-e az értékviszonyok a baleset és az ítélethozatal között eltelt időben. Az adott esetben a felperes a keresete felemelését a jognyilatkozatai időpontjában a megváltozott értékviszonyokra is alapította. Ennek értékelését azonban a jogerős ítélet elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Alkotmánybíróság határozatában kimondott jogelvet is alapul véve, az elbíráláskori értékviszonyoknak az 1 200 000 forint összegű nem vagyoni kártérítés felel meg, mivel a felperes a kérelmét 1991. november 27-én nyújtotta be a munkaügyi döntőbizottsághoz, és a jogerős ítélet meghozatalára hosszabb idő elteltével, 1996. május 28-án került sor. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, továbbá amellyel a fellebbezési eljárási illetékről és a másodfokú perköltségről rendelkezett, hatályon kívül helyezte [1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése], és a munkaügyi bíróság említett ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított marasztaláson felül fizessen meg a felperesnek további 400 000 forint nem vagyoni kártérítést. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet egyéb részét nem érintette [Pp. 275. §-ának (3) bekezdése].
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles az államnak az együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási részilletéket megfizetni.
A további másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján viseli a felperes együttes másodfokú per- és felülvizsgálati eljárási részköltséget. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.672/1996. sz.)