adozona.hu
BH 1997.11.555
BH 1997.11.555
A kártérítésként megállapított jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó-köteles bevételnek minősül. A kártérítésre vonatkozó jogelvekbe - a káron szerzés tilalmába - ütközik az az álláspont, amely szerint a kártérítés összegének megállapításánál a károsult által megszerzett más jövedelem személyi jövedelemadó-kötelezettségét figyelmen kívül kell hagyni, ezért bruttósított számítási rendszert kell alkalmazni [1991. évi XC. tv. 4. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére az alperes - egyezség folytán az alperesre kedvezőbb 60-40%-os kármegosztás alapján - keresetveszteségi járadékot folyósít. Az alperes 1995. február 1-jével ennek mértékét havi 2813 forintban állapította meg. Ez ellen az intézkedés ellen a felperes - az eredménytelen egyeztetést követően - keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Sérelmezte, hogy az alperes helytelen számítási módot alkalmazott az összegszerűség megállapításánál. Ezért 1994. augusztus 13-tól havi ...
BH 1997.11.555 A kártérítésként megállapított jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó-köteles bevételnek minősül. A kártérítésre vonatkozó jogelvekbe - a káron szerzés tilalmába - ütközik az az álláspont, amely szerint a kártérítés összegének megállapításánál a károsult által megszerzett más jövedelem személyi jövedelemadó-kötelezettségét figyelmen kívül kell hagyni, ezért bruttósított számítási rendszert kell alkalmazni [1991. évi XC. tv. 4. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
A felperes részére az alperes - egyezség folytán az alperesre kedvezőbb 60-40%-os kármegosztás alapján - keresetveszteségi járadékot folyósít. Az alperes 1995. február 1-jével ennek mértékét havi 2813 forintban állapította meg. Ez ellen az intézkedés ellen a felperes - az eredménytelen egyeztetést követően - keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Sérelmezte, hogy az alperes helytelen számítási módot alkalmazott az összegszerűség megállapításánál. Ezért 1994. augusztus 13-tól havi 12 813 forint, elmaradt kártérítés címén pedig 50 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 121 883 forint, ennek kamata, 1995. november 1-jétől havi 11 161 forint keresetveszteségi járadék, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. Kimondta, hogy az ítélet az 1995. november 1-jétől járó összegek tekintetében előzetesen végrehajtható. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a kár meghatározásánál az elmaradt munkabért, az erre eső nyugdíjjárulékot, a rokkantsági nyugdíjat kell figyelembe venni [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 179. §-ának (1) bekezdése, 152. §-a, 182. §-a, a Legfelsőbb Bíróság MK 32. számú állásfoglalása].
Az ítélet ellen a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az elsőfokú perköltséget és az elsőfokú illetéket leszállította, rendelkezett a másodfokú perköltségről és az illetékről is.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a per főtárgya tekintetében helytálló. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes részére megfizetett jövedelempótló kártérítés adóköteles jövedelemnek minősül. Ezért az elvesztett munkabért bruttó összegben kell figyelembe venni. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, vagyis nem érinti az alperes felelősségét az a körülmény, hogy a felperes a máshol megszerzett jövedelméből fizet-e személyi jövedelemadót.
A másodfokú bíróság ítélete ellen, annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 174. §-a alapján a károsult jogellenesen jut többletjövedelemhez, ha az elvárható keresete bruttó összegben kerül meghatározásra, és ebből vonja le az alperes a jövedelemadó-mentes társadalombiztosítási ellátást. Ezért a rokkantsági nyugdíjat bruttósítani kell.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes 1988. január 1-je után megállapított jövedelempótló járadéka szja-köteles bevételnek számít [1991. évi XC. törvény 7. §-ának (1) bekezdése]. A kártérítésre vonatkozó jogelvekbe - a káron szerzés tilalmába - ütközik azonban az a rendelkezése, amely szerint a kártérítés összegének meghatározásánál a károsult által ténylegesen megszerzett más jövedelem szja-kötelezettségét figyelmen kívül kell hagyni. A szja-fizetési kötelezettség miatt bruttósított számítási rendszert kell alkalmazni, tehát a kártérítés alapjául szolgáló valamennyi összeget - így a társadalombiztosítási ellátást is - bruttóként kell figyelembe venni. Ha a felperes által felvett társadalombiztosítási ellátást (rokkantsági nyugdíjat) adómentesen folyósítják, ezt is úgy kell meghatározni, mintha szja terhelné (bruttósítani kell). E számítás alapján érhető el az, amit az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezett, vagyis hogy a károsult a törvény helyes alkalmazásával ne jusson a kárát meghaladó kártérítéshez.
A kifejtettek miatt a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni, be kell szerezni a szükséges bizonylatokat a felperes ténylegesen elért jövedelméről. Szükség esetén szakértő bevonásával meg kell állapítani a felperes rokkantsági nyugdíjának bruttó összegét. Ezt követően a bruttósított számítás alapján kell dönteni a perben érvényesített követelésről. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati eljárás illetékét és a felek felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.515/1996. sz.)