adozona.hu
BH 1997.10.502
BH 1997.10.502
A munkáltató tárgyi felelősséggel tartozik a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kárért. E felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a munkavállaló megszegte a dolog elhelyezésére (őrzésére) vagy a bevitel bejelentésére vonatkozó szabályt [Mt. 176. § (1) bek., 174. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes alkalmazásában állnak. A munkába járáshoz kerékpárt használtak.
Az alperes 1993-tól hatályos kollektív szerződése szerint a munkáltató kártérítési felelőssége csak a munkahelyre bevitt és az öltözőszekrényben vagy a kijelölt helyen elhelyezett ruházati és felszerelési tárgyakra nézve áll fenn. Ugyanez a felelősség a megőrzésre (a portán) átadott egyéb tárgyakért áll fenn, míg a parkolóhely nem minősül őrzőhelynek. Az itt elhelyezett tárgyakért az alperes a felelősségé...
BH 1997.10.502 A munkáltató tárgyi felelősséggel tartozik a munkavállalónak a munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kárért. E felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a munkavállaló megszegte a dolog elhelyezésére (őrzésére) vagy a bevitel bejelentésére vonatkozó szabályt [Mt. 176. § (1) bek., 174. § (2) bek.].
A felperesek az alperes alkalmazásában állnak. A munkába járáshoz kerékpárt használtak.Az alperes 1993-tól hatályos kollektív szerződése szerint a munkáltató kártérítési felelőssége csak a munkahelyre bevitt és az öltözőszekrényben vagy a kijelölt helyen elhelyezett ruházati és felszerelési tárgyakra nézve áll fenn. Ugyanez a felelősség a megőrzésre (a portán) átadott egyéb tárgyakért áll fenn, míg a parkolóhely nem minősül őrzőhelynek. Az itt elhelyezett tárgyakért az alperes a felelősségét kizárta.
Mindkét felperes a kerékpárját az alperes területén levő parkolóban helyezte el, amelyeket 1995. május 27-én ismeretlen személy eltulajdonított.
A felperesek a kár megtérítése iránt egyeztetést kezdeményeztek, majd ennek eredménytelensége miatt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a kereseteket.
A döntését azzal indokolta, hogy a munkába járáshoz a kerékpár nem szükséges eszköz. Ennek a munkahelyre való bevitelét a kollektív szerződés nem engedélyezte, továbbá a parkoló nem minősül őrzőhelynek. Ezért az alperest az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 176. §-ának (2) bekezdése és a kollektív szerződés szerint nem terheli kártérítési felelősség.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Arra is hivatkozott, hogy az alperes 1994. augusztus 3-át követően a kerékpárok tárolására kijelölt helyet létesített (parkoló), és a kerékpárok zárt tárolóhelyen való tárolására kiadott egyéni engedélyeket visszavonta. A felperesek ezért a saját veszélyükre helyezték el a kerékpárjukat a parkolóban.
A felpereseknek a fellebbezési tárgyaláson a közlekedési költség 80%-ának megtérítésére vonatkozó igényét - az alperes megőrzési felelősségének hiánya miatt - megalapozatlannak találta.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a kerékpár, amely korábban beviteli engedélyhez kötött dolog volt, 1994. augusztus 2-a óta nem volt engedélyhez kötött. A munkáltató ezzel elismerte, hogy a kerékpár a munkába járáshoz szükséges. Az alperes ugyanakkor nem rendelkezett kifejezetten arról, hogy a munkahelyre bevitt kerékpárokban bekövetkezett kárért a felelősséget kizárja. Ezért a felperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemben foglaltak teljesítését kérte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy csupán lehetőséget biztosított a kerékpárok elhelyezésére, a kerékpár-tárolóhely nem volt őrzőhely. Ezt az I. rendű felperes a saját veszélyére vette igénybe. Az alperes ezért a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az Mt. 176. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatót a 174. § szerinti - tehát a vétkességre tekintet nélküli, objektív - felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A 176. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. Ha munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozás esetén felel.
Az irányadó bírói gyakorlat és az általános élettapasztalat szerint a kerékpár munkába járáshoz szükséges dolognak minősül. Ennélfogva az ezzel összefüggésben fennálló szigorú, objektív kártérítési felelőssége alól a munkáltató az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése alapján mentesülhet, illetve a vétkességi (szándékosságon alapuló) felelősségi szabály alkalmazásának lehet helye, ha a munkavállaló az öltözőben (megőrzőben) való elhelyezést vagy a bevitel bejelentését előíró szabályt megszegi. A hatályos kollektív szerződés ilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, ennélfogva az alperes kártérítési felelőssége az Mt. 176. §-ának (1) bekezdése folytán a 174. § alapján áll fenn. Az alperes ugyanis nem bizonyította, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 174. §-ának (2) bekezdése].
A kifejtettek miatt a jogerős ítélet az Mt. 176. §-ába ütközik, tehát törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének az I. rendű felperesre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének az I. rendű felperesre vonatkozó részét közbenső ítéletnek tekintette, és megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperest az I. rendű felperesnek a kerékpárjával összefüggésben 1995. május 27-én keletkezett kárért teljes mértékű kártérítési felelősség terheli. Az összegszerűség körében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogerős ítéletnek a II. rendű felperesre vonatkozó részét nem érintette [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A közbenső ítéletre tekintettel a perköltségről és az illetékről a Legfelsőbb Bíróság nem határozott, ezekről az eljárást befejező határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.518/1996. sz.)