adozona.hu
BH 1997.10.500
BH 1997.10.500
A munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás önmagában nem szolgálhat a túlmunkavégzés megállapítására. Ha azonban a munkavállaló a többlet-munkaidőben ellenőrzötten és igazoltan végez túlóraengedély nélkül munkát, megalapozottan igényelheti annak a törvényben meghatározott díjazását [Ml. 127. § (1) bek., 147. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes intézménnyel 1992 áprilisától 1993 októberéig állt közalkalmazotti jogviszonyban, mint a vendéglátó részleg vezetője. Keresetében az 1992. májustól 1993. júniusig terjedő időben végzett túlórái ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével 198 397 Ft és ennek 1993. május 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a ...
BH 1997.10.500 A munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás önmagában nem szolgálhat a túlmunkavégzés megállapítására. Ha azonban a munkavállaló a többlet-munkaidőben ellenőrzötten és igazoltan végez túlóraengedély nélkül munkát, megalapozottan igényelheti annak a törvényben meghatározott díjazását [Ml. 127. § (1) bek., 147. § (1) bek.].
A felperes az alperes intézménnyel 1992 áprilisától 1993 októberéig állt közalkalmazotti jogviszonyban, mint a vendéglátó részleg vezetője. Keresetében az 1992. májustól 1993. júniusig terjedő időben végzett túlórái ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével 198 397 Ft és ennek 1993. május 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes a jelenléti íven feltüntetett adatok szerint az 1992. május 1-jétől 1993. április 30-ig terjedő időben a munkahelyen jelentősen több időt töltött el, mint ami a rendes munkaideje volt, és ezt az osztályvezető az aláírásával is igazolta. Ezért a munkaügyi bíróság 331 el nem számolt túlóra és 344,44 Ft óradíj alapulvételével marasztalta az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletét az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság a szakértői véleményt a jelenléti ívek adatai alapján aggálytalannak találta, ezért annak figyelembevételével a marasztalást jogszerűnek minősítette, tekintettel arra is, hogy a felperes elrendelési bizonylat nélkül ugyan, de a munkáltató tudtával ténylegesen túlmunkát végzett.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Különösen azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a nem ellenőrzött 1992. májusi és novemberi jelenléti ív alapján is figyelembe vett 78+69 túlórát, indokolatlanul mellőzte a felajánlott tanúbizonyítást, és nem vizsgálta, hogy a munkahelyi többletjelenlétre egyáltalán szükség volt-e a munkáltató érdekében.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
Kétségtelen, hogy az 1992. májusi és novemberi jelenléti íveken kizárólag a felperes aláírása szerepel, azt a felettesei nem hagyták jóvá. Ezért e részben a felperes nem bizonyította, hogy az alperes szempontjából szükségesen és hasznosan túlmunkát teljesített. Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás túlmunkavégzés megállapítására nem szolgálhat.
Egyebekben azonban a jogerős ítélet a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes az alperes által ellenőrzötten és igazoltan, a szakvéleményben feltüntetett többletmunkaidőket "dolgozta le", így ezeket külön túlóraengedély nélkül, megalapozottan és törvénysértés nélkül vette túlmunkaidőként számításba a jogerős ítélet. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a marasztalás tőkeösszegét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerinti mérlegeléssel 110 287 Ft-ra, és annak 1993. május 1-jétől járó évi 20%-os kamatára csökkentette, egyúttal úgy rendelkezett, hogy a másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költségét mindegyik fél maga viseli [Pp. 81. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.717/1996. sz.)