adozona.hu
BH 1997.10.498
BH 1997.10.498
A jogi képviselővel eljáró munkáltató nem a törvénynek megfelelően és rendeltetésszerűen gyakorolja a jogi képviselet nélkül eljáró munkavállalójával szemben a jogát, ha a magatartása a munkavállaló érdekének csorbítására vagy az érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására irányul, illetve arra vezet (Mt. 4. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes - közös megegyezésre hivatkozással - 1992. április 15. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság az 1992. október 16. napján kihirdetett ítéletével helyreállította a felperes munkaviszonyát, és az alperest 130 400 Ft elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bírós...
BH 1997.10.498 A jogi képviselővel eljáró munkáltató nem a törvénynek megfelelően és rendeltetésszerűen gyakorolja a jogi képviselet nélkül eljáró munkavállalójával szemben a jogát, ha a magatartása a munkavállaló érdekének csorbítására vagy az érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására irányul, illetve arra vezet (Mt. 4. §).
Az alperes - közös megegyezésre hivatkozással - 1992. április 15. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság az 1992. október 16. napján kihirdetett ítéletével helyreállította a felperes munkaviszonyát, és az alperest 130 400 Ft elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.
A jogerős ítélet kihirdetését követően, de annak kézbesítését megelőzően, 1993. május 3-án a felperes munkavégzésre jelentkezett az alperesnél. Az alperes másik munkakört ajánlott fel a felperesnek, aki ezt nem fogadta el. A felek ekkor megállapodtak, hogy a felperes köztisztviselői jogviszonya 1993. május 1. napjával megszűnt. A megállapodásról jegyzőkönyvet vettek fel, amely tartalmazza a munkakör felajánlását és visszautasítását, valamint a jogviszony megszüntetését. A jegyzőkönyv utal arra, hogy a felek az egyezséget annak érdekében kötötték, hogy a munkakör felajánlásából, illetve annak el nem fogadásából eredően közöttük ne támadjon a későbbiek során jogvita. Megállapították, hogy a köztisztviselői jogviszonyból eredően egymással szemben az előzőekben részletezetteken túl nincs elszámolnivalójuk.
A felperes ezt követően keresetet indított az alperes ellen az elmaradt munkabérének kifizetése iránt. A módosított keresetében a korábbi ítélet meghozatalától, vagyis 1992. október hó 16. napjától a munkaviszonyának megszűnéséig eltelt időszakra járó munkabére, a ki nem adott szabadságának megváltása, 1992-re és 1993-ra időarányosan járó 13. havi illetménye és a ruházati költségtérítése, kéthavi munkanélküli-ellátásnak megfelelő kártérítés, táppénzkülönbözet és 867 Ft levonási különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével, a keresetnek részben helyt adva, az alperest 204 050 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság alaposnak találta a felperes keresetét a kiesett időre járó munkabér, a szabadságmegváltás és részben a 13. havi illetmény tekintetében, a többi igényét elutasította.
Az ítélet ellen az alperes arra hivatkozással nyújtott be fellebbezést, hogy a felperes az egyezségben lemondott a követeléseiről. Vitatta továbbá a szabadságmegváltás összegét.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság szerint a felek az egyezségkötéskor nem beszéltek arról, mit jelent az, hogy a "fent részletezetteken túl elszámolnivalójuk nincs", de ebből a felperes tudhatta, semminemű járandóságra nem számíthat. Az egyezséget a felperes nem támadta meg, ezért az utólagos lemondás érvényes.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az egyezségkötéskor az alperes elzárkózott attól, hogy a felperes jogi képviselője jelen lehessen, noha a jegyzőkönyvet az alperes jogi képviselője diktálta. A felperes nem gondolt arra, hogy a több mint egy évig tartó ellátástalanság után lemond az őt megillető juttatásokról. Nyilatkozata a közös megegyezéssel történő megszüntetést követő időszakra irányult, mert meg kívánt szabadulni ettől a helyzettől.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A megyei bíróság tévesen, a körülményekből és a megállapodás egyéb részleteiből kiragadott mondat alapján következtetett arra, hogy a felperes minden korábbi igényéről lemondott, amikor inkább a jogviszonyának közös megegyezéses megszüntetést választotta, mintsem felsőfokú végzettséggel egy kommunális telep őrzését. Az alperes eljárásnak jóhiszeműségét egyébként megkérdőjelezi, hogy elzárkózott a felperes jogi képviselőjének részvételétől, miközben őt a megállapodásnál ügyvéd képviselte. (Mt. 4. §) Az alperes a kereset megindításakor nem hivatkozott arra, hogy a felperes a jogellenes intézkedés következtében megillető járandóságokról az egyezségben lemondott. A felperes keresetének elutasítását azért kérte, mert az szerinte ítélt dolog. Ezt a védekezését csak a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően változtatta meg, hivatkozva a felperes lemondására.
A felek az egyezség megkötésekor nem tisztázták, hogy valójában mit is jelent a további elszámolnivalók kizárása. Az alperes a lemondás valódi tartalmának ismeretét később azzal magyarázta, hogy a felperes tudta, a polgármester nem kíván neki fizetni. Ebből a feltételezésből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a felperes a rá nézve kedvező elsőfokú ítéletet követő időre járó munkabéréről és egyéb járandóságairól lemondott volna. Ennek az is ellentmond, hogy az alperes a megállapodást követően tett eleget a munkaügyi bíróság jogerőre emelkedett marasztaló ítéletének, noha a felperes - lemondás esetén - ezt sem követelhette volna. Hogy az alperes kezdetben sem úgy értelmezte a megállapodást, amit a perben tett, már ismertetett első védekezése is bizonyít.
Az előbbiekre tekintettel tévesen következtetett a megyei bíróság arra, hogy a felperes az alperes jogellenes intézkedéséből eredő követeléseiről lemondott, illetőleg a felek ilyen tartalmú egyezséget kötöttek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet helybenhagyta. Az alperes pervesztes lett, ezért meg kell fizetnie a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.048/1996. sz.)