adozona.hu
BH 1997.8.421
BH 1997.8.421
A rendkívüli felmondás jogát a jogszabályban előírt határidő alatt kell gyakorolni [Mt. 96. § (3) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. június 15-től állt zálogházi ügyintéző munkakörben az alperes alkalmazásában. Az alperes az 1994. szeptember 2-án kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással 1994. szeptember 5-i hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás a felperes kötelezettségszegését abban jelölte meg, hogy 6 db zálogjegyen nem a valóságnak megfelelően tüntette fel a zálogba adott aranytárgyak súlyát és minőségét, és az ügyfeleket e valótlan a...
BH 1997.8.421 A rendkívüli felmondás jogát a jogszabályban előírt határidő alatt kell gyakorolni [Mt. 96. § (3) bek.*].
A felperes 1992. június 15-től állt zálogházi ügyintéző munkakörben az alperes alkalmazásában. Az alperes az 1994. szeptember 2-án kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással 1994. szeptember 5-i hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás a felperes kötelezettségszegését abban jelölte meg, hogy 6 db zálogjegyen nem a valóságnak megfelelően tüntette fel a zálogba adott aranytárgyak súlyát és minőségét, és az ügyfeleket e valótlan adatok alapján őket meg nem illető kölcsönhöz juttatta. E magatartásával az alperesnek 400 982 forint kárt okozott.A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetlevelében kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását. Arra hivatkozott, hogy az alperes az előírt határidőn túl gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát, mert csak 1994. szeptember 9-én adta át részére a felmondó intézkedését. A módosított kereseti kérelme az elmaradt munkabére, a kéthavi végkielégítése és 15 nap felmentési időre járó átlagkeresete megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a rendkívüli felmondást, és az alperest 36 667 forint munkabér megfizetésére kötelezte. Marasztalta továbbá a perköltség és az illeték tekintetében. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes 1994. augusztus 17-én észlelte a felperes kötelezettségszegésének tényét, amelyet a felperes az 1994. augusztus 30-án történt személyes meghallgatása során elismert. A perbeli tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta a felperesnek azt az állítását, hogy az alperes az 1994. szeptember 2-án kelt rendkívüli felmondást csak szeptember 9-én adta át a felperesnek. Ezért az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében előírt háromnapos szubjektív határidő túllépése miatt a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg, minthogy az alperes az 1994. augusztus 30-i tudomásszerzést követően 1994. szeptember 9-én - három napon túl - kézbesítette a felmondást.
Az alperes a fellebbezésében a felperes ellen folyamatba tett büntetőeljárásra hivatkozva vitatta a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidő túllépését.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, elutasította a felperes keresetét, és mellőzte az alperes perköltség és illeték megfizetésére kötelezését. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helytállónak találta, azt azonban azzal egészítette ki, hogy az alperes 1994. szeptember 2-án megkísérelte a rendkívüli felmondás átadását a felperes részére. Álláspontja szerint "a meghallgatott tanúk megnyugtató módon bizonyították, hogy az alperes még ezen a napon ..... a rendkívüli felmondást át kívánta adni a felperesnek, akit sem az alperesi munkahelyen, sem a főállású munkahelyén nem találtak meg, így az okiratot csak szeptember 9-én tudták részére átadni". Ezt úgy értékelte, hogy az alperes a kézbesítés megkezdése iránt az előírt háromnapos határidőn belül intézkedett, ezért a munkáltató felmondását az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése szerint jogszerűnek tekintette.
A felperes felülvizsgálati kérelme - az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozással - a jogerős ítélet megváltoztatására és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Vitatta, hogy az alperes egyértelműen bizonyítani tudta volna az 1994. szeptember 2-án V.-n meghozott rendkívüli felmondásnak még ugyanazon a napon Sz.-en a részére való átadás megkísérlését. Kifejtette, hogy az alperes által előadott többszöri sikertelen kézbesítési próbálkozásnak ellentmond az a tény, hogy a rendkívüli felmondást nem adta fel postán a részére.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 96. §-ának - a per elbírálásának időpontjában hatályos - (3) bekezdése szerint a rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzést követő három napon belül kell gyakorolni. A felmondási jog gyakorlása pedig azt jelenti, hogy egyrészt az írásbeli felmondó intézkedést kell meghozni, másrészt annak közlése iránt is - a jogszabályban előírt határidő alatt - megfelelően intézkedni kell. A perbeli esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes kötelezettségszegéséről - a felperes vétkességére is kiterjedően - 1994. augusztus 30-án, a felperes személyes meghallgatásával hitelt érdemlően tudomást szerzett. Ehhez képest az 1994. szeptember 2-án kelt rendkívüli felmondás írásba foglalása a harmadik napon megtörtént. A felmondás közlése iránt azonban az alperes ezen a napon nem megfelelően intézkedett. Az alperes bizonyítási indítványára kihallgatott L. T. tanú azt vallotta, hogy "szeptember 2-án. a felperes ügyében jártunk Sz.-en. Abban nem vagyok biztos, hogy az üzlethelyiségben is jártunk. Lehet, hogy csak a felperes főmunkahelyén jártunk". A megyei bíróság az ítéletének indokolásában nem jelölte meg: az előbbiekkel szemben mely tanúvallomások alapján találta megnyugtatóan bizonyítottnak, hogy az alperes a felmondást még a meghozatala napján az alperes munkahelyén át kívánta adni a felperesnek. L. T. tanún kívül kihallgatott másik két tanú ugyanis - akik az említett üzlethelyiségben a felperessel dolgoztak - az előbbieket kifejezetten cáfolták. Vallomásuk szerint az alperes 1994. szeptember elején, a rendkívüli felmondás szeptember 9-i átadását megelőzően a felperest az üzletben nem kereste. Ezért a munkahelyi kézbesítés szeptember 2-i megkísérlése tekintetében a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába és 221. §-ába ütközően egészítette ki a tényállást az ítéletében. Az alperes nem tett eleget a rendkívüli felmondás megfelelő közlésére vonatkozó kötelezettségének azzal, hogy 1994. szeptember 2-án a felperest az egyik esetleges tartózkodási helyén kereste. Az alperes ugyanis a rendkívüli felmondás közlésének lehetőségével (pl. a rendkívüli felmondás postára adásával vagy a felperes munkahelyén, illetve lakhelyén arra illetékes személyeknek a kézbesítés végett való átadásával) nem élt az előírt határidőn belül. Az alperes mulasztását e tekintetben az a körülmény is igazolja, hogy csupán egy hét múlva, szeptember 9-én adta át a felperesnek személyesen a rendkívüli felmondást, és addig más alkalmas módon - amelyben akadályozva nem volt - nem értesítette a felperest, holott a felmondás szerint a munkaviszonya már szeptember 5-ével megszűnt. Az alperes késedelmét a munkáltatói jogkör gyakorlójának az egyeztetés során tett az a kijelentése is alátámasztja, hogy "a személyes átadást azért tartottam fontosnak, mert a hajlandóság megvan a takarékszövetkezetben a békés úton való elrendezésre".
A másodfokú bíróság tehát tévesen minősítette az alperes előbbi eljárását a megfelelő kézbesítés határidőn belüli megkezdésének, és ebből adódóan az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésébe ütköző törvénysértéssel változtatta meg a munkaügyi bíróság jogszabálynak megfelelő ítéletét.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes a Pp. 78. §-a alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú per- és felülvizsgálati eljárási költségeit, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az államnak a másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetékét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 013/1996. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. §-ának (3) bekezdését az 1996. szeptember 1-jén hatályba lépett 1995. évi LV. tv. 30. §-a módosította.