adozona.hu
BH 1997.7.371
BH 1997.7.371
A munkáltató önkéntesen határozhat meg ösztönzőbért a munkavállalójának. Annak visszavonása azonban nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló munkaviszonyából származó kötelezettségeivel és kellően konkrétak (Mt. 109. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél tmk-csoportvezetőként dolgozott. Az alperes igazgatója 1994. január 24. napján értesítette a felperest, hogy 1994. január 1. napjával a személyi alapbérét 34 500 Ft-ban állapította meg, de az alapbéréhez további 4800 Ft havi ösztönzőbér járul. Az ösztönzőbér folyósításából kizárja magát, ha fegyelmi vétséget követ el, igazolatlanul hiányzik. Az ösztönzőbér csökkenthető, vagy megvonható, ha felróható módon az egyesülés érdekeit sérti, vagy jelentős kárt okoz. Az ösztön...
BH 1997.7.371 A munkáltató önkéntesen határozhat meg ösztönzőbért a munkavállalójának. Annak visszavonása azonban nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló munkaviszonyából származó kötelezettségeivel és kellően konkrétak (Mt. 109. §).
A felperes az alperesnél tmk-csoportvezetőként dolgozott. Az alperes igazgatója 1994. január 24. napján értesítette a felperest, hogy 1994. január 1. napjával a személyi alapbérét 34 500 Ft-ban állapította meg, de az alapbéréhez további 4800 Ft havi ösztönzőbér járul. Az ösztönzőbér folyósításából kizárja magát, ha fegyelmi vétséget követ el, igazolatlanul hiányzik. Az ösztönzőbér csökkenthető, vagy megvonható, ha felróható módon az egyesülés érdekeit sérti, vagy jelentős kárt okoz. Az ösztönzőbér további folyósításából kizárja magát akkor is, ha a felügyelete alá tartozó dolgozótól az igazgató vonta meg az ösztönzőbért, kivéve, ha szabadságon volt. A megvonás tartalma azonos az érintett dolgozóéval. Ösztönzőbér - az éves rendes szabadságtól eltekintve - a munkából kiesett időre nem jár. Az ösztönzőbér központilag teljes mértékben bármikor megvonható.Az alperes igazgatója a felperes 1994. II. negyedévre esedékes ösztönzőbérét a folyósítására vonatkozó rendelkezésre hivatkozással megvonta. Intézkedéséhez csatolta a felperes egyik beosztottjára vonatkozó intézkedését. Eszerint a beosztott dolgozó 1994. április, május és június havi mozgóbérét az igazgató megvonta, és a jutalomból kizárta, mert 1994. április 19-én alkohol hatása alatt volt.
A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a megvont ösztönzőbérének kifizetése iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 14 400 Ft, valamint kamatai megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a felperes kötelezettségszegése miatt vonta meg a felperes ösztönzőbérét, intézkedése emiatt hátrányos jogkövetkezménynek minősül. Az Mt. 109. §-a szerint a kollektív szerződésben hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását elő lehet írni, azt azonban a megfelelő eljárást követően, indokolt határozattal lehet kiszabni. Az alperes eljárása ezeknek a rendelkezéseknek nem felelt meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert a munkaszerződés és munkaszerződés-módosítás nem lehet ellentétben az Mt. kógens rendelkezéseivel.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az 1994. január 24-ei értesítést a felperes aláírta, ezáltal módosult a munkaszerződése. Az ösztönzőbérben való megállapodás a munkaszerződés olyan része, amelynél a feltételeket szabadon lehetett megállapítani, ehhez képest azokat a körülményeket is, amelyek bekövetkezése az ösztönzőbér folyósítását kizárja. Az ösztönzőbér a módosítás szerint bármikor megvonható volt, tehát a munkáltató által meghatározott esetekben is. Az ösztönzőbért a munkáltató egyoldalúan, a saját hatáskörében állapíthatja és állapította meg, ezért azt - ugyancsak egyoldalúan - meg is vonhatja. Mindezek miatt nem lehet az Mt. 109. §-ában foglaltakat alkalmazni.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következőkre tekintettel nem alapos.
A perben azt kellett eldönteni, hogy az alperes az általa meghatározott ösztönzőbért kizárólag az Mt. 109. §-ában megjelölt eljárásban, hátrányos jogkövetkezményként vonhatta-e meg, vagy jogosult volt-e egyéb módon kizárási feltételeket is meghatározni. Az utóbbi esetben pedig valamely kizárási feltétel bekövetkezésére tekintettel jogszerűen vonta-e meg a felperes 1994. II. negyedévi ösztönzőbérét.
Az alperes jogszabály vagy kollektív szerződés kötelező rendelkezése nélkül, egyoldalúan állapította meg a felperes és - a periratokból megállapíthatóan - más munkavállalói számára az alapbért meghaladó díjazást. Ez a díjazás nem prémium, mert a munkavállaló nem valamilyen előre megállapított feladat teljesítése esetén válik arra jogosulttá, hanem a munkaviszony fennállása és a munkavégzési kötelezettség teljesítése folytán. Az alperes a megállapítás önkéntességére tekintettel határozhatott meg olyan feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén ezt a díjazást nem folyósítja. Ha a jogszerű feltételek bekövetkeztek, a bért az Mt. 109. §-ában foglaltakra tekintet nélkül csökkenthette vagy megvonhatta.
Tekintettel azonban arra, hogy az ösztönzőbér meghatározásával az alperes alanyi jogot biztosított annak követelésére, annak visszavonása nem tartozik a korlátozástól mentes mérlegelési jogkörébe. A visszavonás feltételeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek okszerűen összefüggnek a munkavállaló - az adott esetben a felperes - munkaviszonyából származó kötelezettségeivel, valamint kellően konkrétak. Ha a feltételek nem kellően konkrétak, a munkavállaló elesik annak a lehetőségétől, hogy a megvonás jogszerűségéről meggyőződhessék, ami sérti a jogbiztonságot.
Az alperes által meghatározott megvonási feltételek, bár összefüggnek a felperes munkaviszonyával összefüggő kötelezettségeivel, nem kellően konkrétak. Nem lehet ugyanis megállapítani, hogy az ösztönzőbér milyen mértékben, illetőleg milyen időszakra vonható meg. Az a kitétel ugyanis, hogy a beosztott munkavállaló ösztönzőbérének megvonásakor a felperes ösztönzőbérét ugyanannyi időszakra kell megvonni, nem a felperes kötelezettségeinek megszegését értékeli, hanem a beosztottjáét, ezért ha az jogorvoslattal nem él, netán az sikertelen, az alanyi jog korlátozása miatt a felperes eredménnyel fel sem léphet. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemi döntését illetően nem jogszabálysértő megyei bírósági ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 236/1996. sz.)