adozona.hu
BH 1997.6.307
BH 1997.6.307
Ha a felszámolás alatt álló munkáltató a korábban bírói ítélettel megállapított kártérítési járadékfizetési kötelezettségének összegét - a megváltozott körülményekre tekintettel - módosítani akarja, e tárgyban neki kell pert kezdeményeznie [1992. évi XXII. tv. 184. §, 199. § (2)-(3), (5) bek., 200. § (1) bek., 201. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4. § (4) bek., 17. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolása iránt folyamatban lévő, a Magyar Közlöny 1991. október 8-i számában közzétett eljárás keretében a 403/X. sorszámú végzésével a hitelező igényét elutasította. Egyben az adós 1993. október 12-én kelt, kártérítési járadékot módosító határozatát hatályában fenntartotta. Döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az állapítható meg: az adós nem sértett jogszabályt a kártérítési járadék módosításakor, mert annak jogszabál...
BH 1997.6.307 Ha a felszámolás alatt álló munkáltató a korábban bírói ítélettel megállapított kártérítési járadékfizetési kötelezettségének összegét - a megváltozott körülményekre tekintettel - módosítani akarja, e tárgyban neki kell pert kezdeményeznie [1992. évi XXII. tv. 184. §, 199. § (2)-(3), (5) bek., 200. § (1) bek., 201. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4. § (4) bek., 17. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolása iránt folyamatban lévő, a Magyar Közlöny 1991. október 8-i számában közzétett eljárás keretében a 403/X. sorszámú végzésével a hitelező igényét elutasította. Egyben az adós 1993. október 12-én kelt, kártérítési járadékot módosító határozatát hatályában fenntartotta. Döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az állapítható meg: az adós nem sértett jogszabályt a kártérítési járadék módosításakor, mert annak jogszabályi feltételei fennállottak. Alaptalan tehát a hitelezőnek a kártérítési járadéka leszállítását sérelmező, valamint az adós által megállapított túlfizetés visszafizetését elrendelő határozatot sérelmező kérelme.A hitelező fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az eljárást megszüntette, és a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte. A végzés indokolásában kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kártérítési járadéknak az adós mint a hitelező volt munkáltatója egyoldalú elhatározása alapján történt leszállítását támadó hitelezői kérelmet az adós vagyonával kapcsolatos igényként bírálta el. Az eljárás adataiból ugyanis az állapítható meg, hogy a hitelező volt munkáltatója az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 184. §-ára hivatkozva a hitelező javára korábban jogerős bírói ítélettel megállapított kártérítési járadékot szállította le. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint azonban a jogerős ítélettel megállapított járadékot a lényeges körülményekben bekövetkezett változásra tekintettel a munkáltató saját elhatározása alapján egyoldalúan nem szállíthatja le, és nem szüntetheti meg, hanem ennek érdekében munkaügyi jogvitát kell kezdeményeznie.
Amennyiben az Mt. 199. §-ának (5) bekezdésében előírt - a bírósági eljárást megelőzően kötelezően lefolytatandó - egyeztetési eljárás nem vezet eredményre, a munkaügyi jogvitában a bíróság jár el.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az adós felszámolására irányuló eljárásban a többször módosított 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) rendelkezései kerülnek alkalmazásra. A tvr. 17. §-ának (4) bekezdése szerint az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az adós követeléseinek érvényesítése érdekében kezdeményezett eljárásokban azonban az általános szabályok szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok járhatnak el, ebből pedig az következik, hogy az adós kártérítési járadék leszállítása iránti igényének elbírálására is a Pp. szabályai szerinti bíróságnak kell eljárnia.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, utalással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára is, az eljárást megszüntette, és az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetékről a módosított 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel a határozathozatalt mellőzte.
A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős végzés törvénysértő, mert ha egyértelmű, hogy a dolgozó kártérítési járadék megállapítására irányuló igényt csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthet, ez irányadó a korábban megállapított kártérítési járadék módosításával kapcsolatos vitára is, miután a kártérítési járadék fizetése is a felszámolás alá tartozó vagyon körébe tartozik. Álláspontja szerint meghaladott a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, mert az Mt. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató sérelmes intézkedése esetén egyeztetést kell kezdeményezni, s ennek eredménytelensége esetén a 201. §-ban foglaltak alapján a sérelmes intézkedést kifogásoló dolgozónak kell a bírósághoz fordulnia.
A hitelező a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert ahhoz a felek hozzájárultak.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős végzésben helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított döntése is. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő adós nem hozott fel olyan új tényt vagy jogi érvet, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a jogerős végzésben jogszabálysértés történt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése folytán hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra: nem téves a jogerős végzésnek az a megállapítása, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a jogerős ítélettel megállapított kártérítési járadék leszállítását a munkáltató egyoldalúan nem határozhatja el, hanem a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén a kártérítési járadék leszállítása érdekében munkaügyi vitát kell kezdeményeznie, és szükség esetén a munkaügyi bírósághoz kell fordulnia. Ez következik az Mt. 199. §-ának (2), (3) és (5) bekezdésében foglaltakból. Az Mt. 200. §-ának (1) bekezdésében és a 201. §-ában írtak sem eredményezik azt, hogy kizárólag a sérelmes intézkedést támadó dolgozó fordulhat a bírósághoz. Az adott esetben ugyanis a kártérítési járadék leszállítása a munkáltató (volt munkáltató) munkaviszonnyal kapcsolatos igénye, amelynek érvényesítése tárgyában az Mt. 199. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltatónak kell munkaügyi jogvitát kezdeményeznie. Az e tárgyban kialakult ítélkezési gyakorlat tehát nem vált meghaladottá, ez a munkaügyi bíróságok jelenlegi gyakorlatának is megfelelő álláspont.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelemnek az az okfejtése sem, amely szerint az Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdéséből az következhet, hogy a felszámolási vagyon körébe eső intézkedésnek minősül a kártérítési járadék leszállítása is. Az Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdése ugyanis - mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen kifejtette - arról tartalmaz rendelkezést, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ebből következően pl. a dolgozó kártérítési járadék iránti igényét csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a felszámolás alá került munkáltatójával szemben. Nem tartalmaz azonban az Ftvr. olyan rendelkezést, hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet harmadik személyekkel szemben fennálló követeléseit is a felszámolási eljárás keretében kellene elbírálni, az ilyen követelések érvényesítése tárgyában az adós gazdálkodó szervezetnek kell a megfelelő eljárást megindítania. A jelen esetben tehát, ha az adós volt munkáltató a kártérítési járadék leszállítását kívánja elérni, e tárgyban neki kell munkaügyi jogvitát kezdeményeznie. Nem tévedett tehát a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor az eljárást megszüntette és az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Gfv. X. 32 253/1996. sz.)