adozona.hu
BH 1997.5.259
BH 1997.5.259
Kártérítés kiszabására vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. január 1-je óta állt az alperessel, illetve a jogelődjével munkaviszonyban.
1991. november 7-én hajnalban érkezett az elárusítóhelyére, az újságárus-pavilonhoz, amikor észlelte, hogy oda az éjszaka folyamán betörtek. A felperes az ezt követően rövidesen megérkezett aznapi újságokat - a pavilont kinyitva - a belső kiadópultra rámolta, majd értesítette a munkáltatót a betörésről. A hívásra a helyszínre érkezett betörési ügyeletes nem készített leltárt. Arra hivatkozott, hogy a...
BH 1997.5.259 Kártérítés kiszabására vagy a kártérítési felelősség megállapítására a munkavállalóval szemben kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség [1992. évi XXII. törvény 166. §, 169. § (2) bek.].
A felperes 1991. január 1-je óta állt az alperessel, illetve a jogelődjével munkaviszonyban.1991. november 7-én hajnalban érkezett az elárusítóhelyére, az újságárus-pavilonhoz, amikor észlelte, hogy oda az éjszaka folyamán betörtek. A felperes az ezt követően rövidesen megérkezett aznapi újságokat - a pavilont kinyitva - a belső kiadópultra rámolta, majd értesítette a munkáltatót a betörésről. A hívásra a helyszínre érkezett betörési ügyeletes nem készített leltárt. Arra hivatkozott, hogy a felperes a betörést észlelve, bement a pavilonba, és ezzel megszegte a munkahelyi utasítást.
Az alperes a határozatával a (korábbi) Mt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján, 56 036 forint 90 fillér kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes teljes anyagi felelősségét az alapozza meg, hogy megszegte a munkahelyi utasítás 5. pontját, mivel a bizottsági leltár felvétele előtt bement a pavilonba. E kötelezettségszegés a teljes anyagi felelősségét vonja maga után.
A felperes a határozat hatálytalanítása iránt az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz fordult kérelemmel.
Az alperes igazgatója 1993. szeptember 14-én arra tekintettel vonta vissza a kártérítési határozatot, hogy időközben megszűnt a munkaügyi döntőbizottság, és nem bírálta el érdemben a felperesnek a kártérítési határozat ellen benyújtott kérelmét.
Az alperes 1993. október 18-án a korábbival azonos számon azonos indokolással és azonos összegű kötelezéssel újabb kártérítési határozatot hozott. E határozattal már az 1992. évi XXII. tv. 169. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kötelezte a felperest a kár megtérítésére.
Az 1993. november 19-én eredménytelenül végződött egyeztetés miatt a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz a kártérítési határozat hatályon kívül helyezése iránt. Előadta, hogy a betörésről az alperest haladéktalanul értesítette, és a pavilon ajtaját kénytelen volt kinyitni, hogy az aznapi újságokat biztonságba helyezze. Az árusítóhelyre azonban be sem lépett.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a kártérítési határozatot, és mentesítette a felperest a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól. Megállapította, hogy a felperes valóban megszegte a munkahelyi utasítást azzal, hogy a pavilon ajtaját kinyitotta, még akkor is, ha nem tartózkodott az üzletben. Az utasítás azonban nem tartalmaz olyan szankciót, hogy a szabály megsértője emiatt teljes anyagi felelősséggel tartozik. A felperes állította, hogy ilyen tájékoztatást nem kapott, és ennek ellenkezőjét az alperes nem bizonyította. A pavilonnak nem volt rácsa, riasztóberendezése. Az ügyben ismeretlen tettes ellen tett feljelentés alapján indult nyomozást a rendőrség megszüntette. Tekintettel arra, hogy a felperes magatartása és a bekövetkezett hiány között nincs okozati összefüggés, önmagában a munkahelyi szabályzat megszegése nem alapozza meg a felperes anyagi felelősségét. A hiányt a betörés okozta, ugyanakkor a munkáltató nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit.
Az ítélet megváltoztatása és a kártérítési határozat hatályban tartása iránt az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint azáltal hogy a felperes megszegte a munkahelyi utasítást, a kárfelelőssége is bekövetkezett, függetlenül attól, hogy ez a kikötés nem szerepelt a munkahelyi utasításban. A kifejezetten anyagi felelősségű hírlapárus munkakörben nyilvánvaló, hogy egy szabályszegésnek szinte kizárólag anyagi kihatásai lehetnek.
A felperes kérte az első fokú ítélet helybenhagyását.
A másodfokú bíróság ítéletével, annak helytállóan megállapított tényállása és az arra alapított helytálló érdemi döntés alapján helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A munkaügyi bíróság által kifejtetteken túlmenően azt is megállapította, hogy az okozati összefüggés még a gondatlan károkozás vonatkozásában sem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A fellebbezésében megjelölt indokolással egyező okból kérte az ítélet megváltoztatását és a kártérítési határozat hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet mind a tényállás, mind az abból levont jogi következtetés tekintetében helytálló, megfelel az anyagi és az eljárási jogszabályoknak. A Legfelsőbb Bíróság csupán arra mutat rá, hogy amennyiben a munkahelyi szabályzat a megsértésének következményeként a teljes anyagi felelősséget előírta volna, ez önmagában akkor sem képezhetné a felperes teljes anyagi felelősségének alapját. Annak feltételeit ugyanis az Mt. határozta és határozza meg, függetlenül a különféle munkáltatói szabályzatok rendelkezéseitől. A kártérítés kiszabására vagy a kárfelelősség megállapítására kizárólag a jogszabályban írt feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján tartotta fenn hatályában a jogerős ítéletet.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján köteles az 1990. évi XCIII. tv. 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékű felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni.
A további felülvizsgálatot a Pp. 271. §-ának (2) bekezdésének rendelkezései zárják ki. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 702/1996. sz.)