adozona.hu
BH 1997.5.257
BH 1997.5.257
A prémium kitűzése a munkáltató joga. Ha annak fizetésére a munkaszerződésben vállal kötelezettséget, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét a prémiumra [Mt. 76. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1954 óta állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában. 1978-tól igazgató, majd az alperes 1993. évi társasággá alakulásától kezdve vezérigazgató volt. Az 1993. október hó 27. napján megkötött munkaszerződés szerint a felperes munkaviszonya az első üzleti év végéig tart, az alapbére 160 000 Ft. A felperest az alapbérén felül, juttatásként, az igazgatóság határozata szerint prémium illeti meg, ami legfeljebb 150% lehet. A felperes a munkaviszonyának megszűnésekor a munkabéré...
BH 1997.5.257 A prémium kitűzése a munkáltató joga. Ha annak fizetésére a munkaszerződésben vállal kötelezettséget, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét a prémiumra [Mt. 76. § (3) bek.].
A felperes 1954 óta állt az alperes, illetőleg a jogelődje alkalmazásában. 1978-tól igazgató, majd az alperes 1993. évi társasággá alakulásától kezdve vezérigazgató volt. Az 1993. október hó 27. napján megkötött munkaszerződés szerint a felperes munkaviszonya az első üzleti év végéig tart, az alapbére 160 000 Ft. A felperest az alapbérén felül, juttatásként, az igazgatóság határozata szerint prémium illeti meg, ami legfeljebb 150% lehet. A felperes a munkaviszonyának megszűnésekor a munkabérén és az egyéb járandóságain felül akkor jogosult 9 havi átlagkeresetre, ha három évig nem tanúsít olyan magatartást, amely az alperes jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Az igazgatóság a felperes alapbérét 1994-ben 176 000 Ft-ban állapította meg.A felperes munkaviszonya 1994. június 30. napján megszűnt, mert az alapító az alperes privatizációjakor más személyt jelölt vezérigazgatónak.
A felperes a módosított keresetében 697 900 Ft átlagkereset-különbözet és 1 425 600 Ft prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a munkaviszonyának megszűnésekor rosszul állapították meg az átlagkereset összegét, prémiumként pedig a félévi bérének 10%-át kapta a 150% helyett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva, kötelezte az alperest 697 900 Ft átlagkereset-különbözet és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az igazgatóság nem határozott meg prémiumfeladatokat, és a munkaszerződés sem alapozza meg a felperes igényét. A költségek tekintetében a pervesztessége arányában marasztalta az alperest a felmerült szakértői költségben, a le nem rótt illetékben és a felperes perköltségében, a felperest pedig az alperes perköltségében.
Az ítéletnek a prémiumigényt elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezését, és kötelezte a felperest az alperes perköltségének megfizetésére. A megyei bíróság szerint a felperes számára nem tűztek ki prémiumfeladatot, a munkaszerződés pedig ebben a részében csak határozatlan lehetőséget teremt a prémiumra.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az alperesnek a kereseti kérelmének megfelelő marasztalását. Utalt arra, hogy az Mt. 76. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaszerződésben meg lehet állapodni a munkavállaló prémiumáról. A munkaszerződése szerint ez juttatásként járt, az alperes mulasztása a kitűzéssel kapcsolatban nem értékelhető a terhére.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperessel kötött munkaszerződés szerint az alperes vállalta, hogy juttatásként a felperest az alapbérén felül prémium illeti meg, a konkrét feladatokat az igazgatóságnak kell meghatároznia, úgyszintén annak mértékét is a 150%-os felső határt figyelembe véve. Az igazgatóság nem határozott meg joghatályosan prémiumfeladatokat, mert az alapító döntésére várt. Ez azonban nem jelentheti, hogy a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét ne kellene teljesítenie. Az ellenkező álláspont a munkáltatót lényegében feljogosítaná, hogy a munkaszerződésben vállalt kötelezettsége teljesítésétől mentesüljön, ha nem határoz meg prémiumfeladatot. A prémium kitűzése a munkáltató joga, ha azonban annak fizetésére a munkaszerződésben vállal kötelezettséget, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét a prémiumra.
A felperes munkaszerződésében nem határozták meg a prémium konkrét mértékét, csak annak felső határát. Erre tekintettel, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a felperest az 1993. évre az alapbérének száz százaléka illette meg prémiumként, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a mértékkel kell a munkaviszonyának megszűnéséig terjedő időre elszámolni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét a megfellebbezett részében megváltoztatta. A felperest 1994 első félévére - az alapbérével számolva - 1 056 000 Ft prémium illette meg, ebből az alperes közgyűlésének döntése alapján 105 600 Ft-ot megkapott, a különbözet 950 400 Ft, amit az alperesnek az esedékességtől számított kamattal meg kell fizetnie.
Az alperesnek a pervesztessége arányában meg kell fizetnie az állam által előlegezett szakértői költség rá eső részét, valamint a felperes részperköltségét. Az alperes illetékfizetési kötelezettségének mértéke az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás marasztalási összegeihez igazodik. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 658/1996. sz.)