adozona.hu
BH 1997.4.213
BH 1997.4.213
A munkaköri leírás megváltoztatása önmagában nem ad alapot a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésére. Ha azonban ez a munkaszerződés módosítását is eredményezi, annak ténybeli alapjai folytán vizsgálni kell, hogy a jogellenes módosítás mint munkaviszonybeli kötelezettség szándékos megszegése megfelel-e a törvényben megjelölt feltételeknek [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1981-től állt az alperes alkalmazásában, 1985 márciusától művezető beosztásban vezette a kiseladási szaküzletet. Az alperes a gazdálkodását átszervezte, ennek keretében 1994. január 6. napján új munkaköri leírást adott a felperesnek. Eszerint a felperes művezetőként a hazai és import, natúr és színes farostlemezeket, rakodólapokat kezeli, a forgalmukat irányítja.
A felperes a munkaköri feladatainak megváltoztatása miatt az igazgatóhoz fordult, majd 1994. január 10. napján a munkav...
BH 1997.4.213 A munkaköri leírás megváltoztatása önmagában nem ad alapot a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésére. Ha azonban ez a munkaszerződés módosítását is eredményezi, annak ténybeli alapjai folytán vizsgálni kell, hogy a jogellenes módosítás mint munkaviszonybeli kötelezettség szándékos megszegése megfelel-e a törvényben megjelölt feltételeknek [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1981-től állt az alperes alkalmazásában, 1985 márciusától művezető beosztásban vezette a kiseladási szaküzletet. Az alperes a gazdálkodását átszervezte, ennek keretében 1994. január 6. napján új munkaköri leírást adott a felperesnek. Eszerint a felperes művezetőként a hazai és import, natúr és színes farostlemezeket, rakodólapokat kezeli, a forgalmukat irányítja.A felperes a munkaköri feladatainak megváltoztatása miatt az igazgatóhoz fordult, majd 1994. január 10. napján a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az alperes a rendkívüli felmondás jogszerűségét tagadta, ezért a felperes keresetet indított.
A munkaügyi bíróság ítéletével végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset címén 206 211 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság szerint az alperes egyoldalúan akarta a felperes munkaszerződését módosítani, ez a rendkívüli felmondást megalapozza. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A másodfokú bíróság szerint a felperes a rendkívüli felmondás joggyakorlásával elkésett, mert 1994. január 6. napjától a felmondásáig több mint három nap telt el. Kifejtette továbbá, hogy bár a sérelmezett munkaköri leírásban meghatározott feladatok a korábbiaktól eltérnek, ez nem alapozza meg a rendkívüli felmondást, a kialakult gyakorlat szerint a felperesnek az intézkedéssel szemben kellett volna jogorvoslatot kérnie.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az első fokú ítélet helybenhagyása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Tagadta, hogy a joggyakorlással elkésett volna, mivel a határidő utolsó napja vasárnapra esett, ezért hétfőn időben adta át a rendkívüli felmondást az alperesnek. Érdemben arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése olyan kötelezettségszegés volt, ami az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételnek megfelel.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra mutat rá, hogy a felperes a rendkívüli felmondás jogának gyakorlásával nem késett el. A perben bebizonyosodott, hogy a felperes az újabb munkaköri leírást 1994. január 6. napján vette át. Ez csütörtökre esett, ezért az Mt. 12 §-ának (2) és (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel január 10-én, hétfőn elkésettség nélkül tehette meg a nyilatkozatát.
A felperes rendkívüli felmondásának érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróság álláspontjával. Tény, hogy önmagában a munkaköri leírás megváltoztatása nem ad alapot a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésére, ha azonban ez a munkaszerződés módosítását is eredményezi, annak ténybeli alapjai folytán vizsgálni kell, hogy a jogellenes módosítás mint munkaviszonybeli kötelezettség szándékos megszegése megfelel-e az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt feltételeknek. Nincs olyan gyakorlat, amely elsődlegesen a jogszabálysértő munkáltatói intézkedés ellen kívánná meg a jogorvoslatot a munkavállalótól, és legfeljebb ennek eredményétől függően engedné meg a rendkívüli felmondás jogának gyakorlását. Attól eltekintve, hogy ez a rendkívüli felmondás gyakorlására előírt határidő miatt nehézségekbe ütközne, a munkavállalót elzárná a rendkívüli felmondástól minden olyan esetben amikor a kötelezettségszegés konkrét munkáltató intézkedés kiadásával történt, nem pedig mulasztással. Ez jogellenesen korlátozná a rendkívüli felmondás jogának gyakorlását, ezért nyilvánvalóan nem engedhető meg.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásából is kitűnően az alperes a felperes munkaköri feladatait kívánta megváltoztatni. Ez olyan lényeges kötelezettség súlyos megszegését jelenti, ami a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megalapozza a felperes jogát a munkaviszonyának rendkívüli módon történő megszüntetésére. A szerződésnek elmaradhatatlan tartalma a munkavállaló munkakörének meghatározása. Ennek egyoldalú, jogszabályellenes megváltoztatása mindenképpen lényeges kötelezettségszegésnek minősül. A kötelezettségszegés súlyának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes a rendkívüli felmondást megelőzően az intézkedésének megváltoztatására próbálta rábírni a munkáltatói jogkör gyakorlóját, de ő ettől elzárkózott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - annak főtárgya tekintetében - helybenhagyta. Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az alperest terhelő illetéket nem a pertárgy értékére tekintettel, a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel a felperes 512 004 forint összegű egyévi átlagkeresete alapján állapította meg, ezért ezt megváltoztatva marasztalta az alperest a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékében. A felperes kérelme sikeres volt, ezért az alperesnek meg kell fizetnie a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét. (Legf. Bír. Mfv. II. 11 037/1996. sz.)