adozona.hu
BH 1997.4.212
BH 1997.4.212
A betéti társaságnál a munkáltatói jogkör gyakorlója az e jogkörében hozott döntését jogi képviselő útján is közölheti az érintett munkavállalóval. Ha azonban a jogi képviselőt bízza meg a döntés meghozatalával, az nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója által hozott döntésnek, ezért jogellenes [1988. évi VI. tv. (Gt.) 68. §, 94. § (2) bek., 1992. évi XXII. törvény 74. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes betéti társaság és a felperes munkavállaló 1995. február 13-án szóbeli megállapodással létesítettek határozatlan idejű munkaviszonyt.
A betéti társaság képviselője 1995. április 22-én meghatalmazást adott egy ügyvédnek arra, hogy "az S. M. E. munkaviszonyának megszüntetése iránt indítandó eljárásban" teljes jogkörrel képviselje.
A felperes 1995. január 12-én különböző dolgok átvételét ismerte el. Az iratból az átadó kiléte nem állapítható meg teljes bizonyossággal.
1995. április...
BH 1997.4.212 A betéti társaságnál a munkáltatói jogkör gyakorlója az e jogkörében hozott döntését jogi képviselő útján is közölheti az érintett munkavállalóval. Ha azonban a jogi képviselőt bízza meg a döntés meghozatalával, az nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója által hozott döntésnek, ezért jogellenes [1988. évi VI. tv. (Gt.) 68. §, 94. § (2) bek., 1992. évi XXII. törvény 74. § (2) bek.].
Az alperes betéti társaság és a felperes munkavállaló 1995. február 13-án szóbeli megállapodással létesítettek határozatlan idejű munkaviszonyt.A betéti társaság képviselője 1995. április 22-én meghatalmazást adott egy ügyvédnek arra, hogy "az S. M. E. munkaviszonyának megszüntetése iránt indítandó eljárásban" teljes jogkörrel képviselje.
A felperes 1995. január 12-én különböző dolgok átvételét ismerte el. Az iratból az átadó kiléte nem állapítható meg teljes bizonyossággal.
1995. április 25-én az ügyvéd - arra hivatkozással, hogy a közlésre őt a társaság ügyvezetője meghatalmazta - a felperes munkaviszonyát 1995. május 31-ével rendes felmondással megszüntette.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében elsődlegesen a felmondás jogellenességének kimondását, a munkaviszonyának helyreállítását és elmaradt munkabért, másodlagosan további végkielégítést kért.
Az alperes 1995. szeptember 21-én - az átvett dolgok értékét alapul véve - 200 000 forint erejéig viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és helyreállította a felperes munkaviszonyát. Az alperest 101 482 forint munkabér, ennek kamata, az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 554 forint munkabér, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. A viszontkereset vonatkozásában megszüntette a pert. Bizonyítottnak tekintette, hogy a felek között 1995. február 13-án munkaviszony jött létre. E jogviszony alapján a munkáltatói jogkört az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 94. §-ának (2) bekezdése és a 68. §-a szerint az üzletvezetésre jogosult tagok közül az erre kijelölt tag gyakorolja. A felmondást aláíró ügyvéd nem tartozik e körbe, emiatt az intézkedése jogellenes. A viszonkereset tekintetében a per megszüntetését azzal indokolta, hogy a szerszámok stb. átadása a munkaviszony keletkezése előtt történt, az alperes vitatta továbbá az ez előtt keletkezett bevétellel kapcsolatos elszámolást. A munkaviszony hiányában a viszonkeresettel érvényesített követelés elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása és a viszonkeresetnek való helyt adás iránt az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a felperes javára megítélt összeget 153 558 forintra felemelte, rendelkezett a kamatról. Ezt meghaladóan helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság helytállónak találta a munkaügyi bíróságnak a munkáltatói jogok személyes gyakorlásáról kifejtett jogi álláspontját. Kifejtette, hogy a nem természetes személy munkáltató a munkáltatói jogát csak olyan személy útján gyakorolhatja, aki a szervezetébe tartozik. Ezért a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai a munkaviszonyban nem alkalmazhatók.
A viszonkeresettel kapcsolatban a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Mt. 166. §-ának (1) bekezdése és a 169. §-a alapján a hiány nem munkaviszonyból származott, mivel az a felek között e jogviszony létrejöttét megelőzően keletkezett.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Álláspontja szerint az Mt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján a munkavállalót személyes munkavégzési kötelezettség terheli. Ebből nem következik, hogy a munkáltatói jog csak személyesen gyakorolható. Ezért a másodfokú bíróság ítélete jogszabály által nem tiltott magatartást nyilvánított jogellenesnek. Mindezek miatt kérte a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás az 1952. évi III. törvény (Pp.) XIV. fejezetében szabályozott külön eljárás, amely a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében és a 272. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kérelemre indul. A felülvizsgálati kérelem tartalmi elemeit a jogszabály kötelezően írja elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem utolsó mondatát, amely a fellebbezésben foglaltak figyelembevételére irányult, mellőzte. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján bírálta el. Ezért - kérelem hiányában - nem érintette a másodfokú bíróságnak a viszonkeresettel kapcsolatos döntését.
Helytállóan utaltak az eljárt bíróságok arra, hogy az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 94. §-ának (2) bekezdése és 68. §-a alapján az alperesnél a munkáltatói jogokat az üzletvezetésre jogosult tagok közül erre kijelölt tag gyakorolja. Ezért a törvénynek megfelelően utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a nem magánszemély (betéti társaság) a munkáltatói jogokat a szervezetébe tartozó, kijelölt személy (üzletvezető) útján gyakorolhatja. Eszerint a munkáltatói jogkört gyakorlónak kell meghoznia a döntését, amely magában foglalja az intézkedés indokait is. A munkáltatói jogkör gyakorlója által ilyen módon meghozott döntés és ennek indoka jogi képviselő útján is közölhető. Az adott esetben azonban az 1995. április 22-én az ügyvéd részére adott meghatalmazás nem tartalmazta a munkáltatói jogkör gyakorlójának a rendes felmondásra irányuló jognyilatkozatát és ennek indokát sem. Ennélfogva az ügyvéd nem a rendes felmondás közlésére, hanem a döntés meghozatalára kapott - tartalmilag - meghatalmazást. Ez pedig nem felel meg a Gt. 68. §-ának, és az Mt. 74. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, tehát jogellenes. Mindezek miatt a megyei bíróságnak a felperes keresetével kapcsolatos jogi álláspontja helytálló.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztató, és ezt meghaladóan a felmondás körében a felperes keresetének helyt adó első fokú döntést helybenhagyó részét - az indokolás kiegészítésével - hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletnek az alperes viszontkeresetével kapcsolatos rendelkezését nem érintette [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles az államnak megfizetni. A felperesnek felülvizsgálati eljárási költségigénye nem volt, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 345/1996. sz.)