adozona.hu
BH 1997.2.100
BH 1997.2.100
Ha a rendkívüli felmondás jogát nem az arra hatáskörrel rendelkező személy gyakorolta, és a munkaviszony ilyen módon történő megszüntetésére jogosult szerv csak utóbb - a jogvesztő határidőn túl - erősíti meg e jogosulatlanul tett intézkedést, a rendkívüli felmondást érvénytelennek kell tekinteni [1992. évi XXII. törvény 74. § (2), (3) bek., 96. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. november 7-étől állt az alperes alkalmazásában. A munkaköre műszaki igazgató volt. Az elnök-vezérigazgató 1993. június 10-én arról értesítette, hogy az igazgatóság a "műszaki igazgatási státusában további három évre megerősítette". Az alperes 1992-től hatályos szervezeti és működési szabályzatának 62. pontja értelmében a felperes vezető állású munkavállaló, felette a munkáltatói jogkört az igazgatóság gyakorolja (61.6.2 pont).
1994. május 4-én az elnök-vezérigazgató a felper...
BH 1997.2.100 Ha a rendkívüli felmondás jogát nem az arra hatáskörrel rendelkező személy gyakorolta, és a munkaviszony ilyen módon történő megszüntetésére jogosult szerv csak utóbb - a jogvesztő határidőn túl - erősíti meg e jogosulatlanul tett intézkedést, a rendkívüli felmondást érvénytelennek kell tekinteni [1992. évi XXII. törvény 74. § (2), (3) bek., 96. § (3) bek.].
A felperes 1989. november 7-étől állt az alperes alkalmazásában. A munkaköre műszaki igazgató volt. Az elnök-vezérigazgató 1993. június 10-én arról értesítette, hogy az igazgatóság a "műszaki igazgatási státusában további három évre megerősítette". Az alperes 1992-től hatályos szervezeti és működési szabályzatának 62. pontja értelmében a felperes vezető állású munkavállaló, felette a munkáltatói jogkört az igazgatóság gyakorolja (61.6.2 pont).1994. május 4-én az elnök-vezérigazgató a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként a felperesnek a közgyűléshez eljuttatott "Észrevételek az 1994. május 4-ei közgyűlés előtt" című iratát jelölte meg.
Az alperes intézkedése miatt a felek között per keletkezett. A felperes az alperes intézkedése jogellenességének kimondását és elmaradt munkabért, végkielégítést, továbbá prémiumot kért a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében. Az utóbbi követelés tárgyában a munkaügyi bíróság a per tárgyalását elkülönítette.
A munkaügyi bíróság a részítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességének kimondása mellett az alperest 5 974 380 forint munkabér és ennek kamata megfizetésére kötelezte. A felperes visszahelyezését mellőzte, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésével megszűnik. Eddig az időpontig az alperest napi 21 568 forint munkabér megfizetésére kötelezte. Marasztalta továbbá 949 000 forint végkielégítésben, ezt meghaladóan a rendkívüli felmondással kapcsolatos keresetet elutasította; rendelkezett a perköltségről és az illetékről is.
Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondást azért találta jogellenesnek, mert az nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott [1992. évi XXII. törvény - Mt. - 74. §-ának (2) bekezdése]. Nincs jelentősége annak, hogy utóbb a munkáltatói jogkör gyakorlója, az igazgatóság "megerősítette" az elnök-vezérigazgató döntését, továbbá ezt a döntést az Mt. 96. §-ának az ügyben még irányadó (3) bekezdésében lévő határidő után hozták meg. A munkaügyi bíróság érdemben is értékelte az alperes rendkívüli felmondását. A marasztaló rendelkezéseit az Mt. 96. §-ával indokolta.
A felperes az ítélet indokolása ellen benyújtott fellebbezésében kérte az indokolás megváltoztatását.
Az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult azzal, hogy elismerte 521 950 forint erejéig a követelést.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett rendelkező részét azzal hagyta helyben, hogy az alperest további elmaradt munkabér (4 184 224 forint) és ennek kamata megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú részítélet indokolását részben megváltoztatta, az alperest illetékben és perköltségben marasztalta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az ún. "megerősítő" igazgatósági határozatot a felperessel nem közölték. Helytállónak találta az elsőfokú érdemi döntést a munkáltatói jogkör gyakorlójával kapcsolatban, az indokolást azonban részben amiatt módosította, hogy a nem az arra jogosulttól származó döntés következtében a döntés tartalmi vizsgálata szükségtelen. Az igazgatóság döntését a másodfokú bíróság is elkésettnek tekintette. Végül az 1995. május 23-ától 1996. február 16-áig terjedő időszakra marasztalta az alperest a további elmaradt munkabérben. Az alperes a másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében 521 950 forintot meghaladóan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte a munkáltatói döntések téves értelmezését, mivel az elnök-vezérigazgató intézkedését az igazgatóság utóbb megerősítette, ennélfogva a felperes részére a közlés megtörtént, mégpedig "idő előtt". Ha azonban az elnök-vezérigazgató döntése érvénytelen volt, ezt az igazgatóság az Mt. 8. §-a szerint orvosolta. Az alperes álláspontja szerint az igazgatóság a döntésével nem késlekedett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az elnök-vezérigazgatónak a felperesre nézve nem volt munkáltatói jogköre [Mt. 74. §-ának (2) és (3) bekezdése]. Ennélfogva az általa kiadott rendkívüli felmondás jogellenes. Helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy az igazgatósági határozat az Mt. 96. §-ának az ügyben irányadó (3) bekezdésébe ütközött. A csatolt közgyűlési jegyzőkönyv 2. oldalának 2. bekezdése alapján hitelt érdemlően megállapítható, hogy az elnök-vezérigazgató tájékoztatta a jelenlévőket a felperes "észrevételeiről", a közgyűlés napirendjére azonban ezt az ügyet nem javasolta, és nem tett intézkedést az igazgatóság összehívására sem. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a "legrövidebb időn belül" intézkedésre történt hivatkozása alaptalan.
Az igazgatóság 1994. június 6-ai határozata a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történt megszüntetéséről a háromnapos határidő túllépése miatt elkésett. Nem tekinthető továbbá a semmis elnök-vezérigazgatói intézkedés megerősítésének, mivel a "megerősíteni" kívánt intézkedés - az előzőekben kifejtetek értelmében - jogszabályba ütközött [Mt. 8. §-ának (1) bekezdése, 9. §-a]. Az alperes egyébként nem közölte szabályszerűen a szóban lévő igazgatósági határozatot [Mt. 6. §-ának (3) bekezdése].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költségét, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles megfizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.311/1996. sz.)