adozona.hu
BH 1997.1.50
BH 1997.1.50
I. A prémium meghatározott feladat teljesítéséért jár, amelyet a munkavállalónak a munkaviszonya keretében vagy arra tekintettel kell teljesítenie ahhoz, hogy arra jogot szerezzen. A prémium ennek megfelelően munkabér, amelynek visszakövetelésére a törvény rendelkezései az irányadók. II. Ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza (1992. évi
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980-tól állt az alperes alkalmazásában, 1984. augusztus 30-tól 1990. július 1-jéig az I.-F. igazgatója volt Párizsban.
A felperes részére az alperes az 1989. évre prémiumfeladatokat tűzött ki. Eszerint 8000 frank illeti meg, ha a Budapesttel lebonyolított forgalom a korábbi évhez képest legalább 15%-kal emelkedik, és szintén 8000 frank nullszaldós eredmény elérése esetén. A felperes 1990. február 14-én jelentette, hogy mindkét feladatot teljesítette. Az alperes osztályvezetője 19...
BH 1997.1.50 I. A prémium meghatározott feladat teljesítéséért jár, amelyet a munkavállalónak a munkaviszonya keretében vagy arra tekintettel kell teljesítenie ahhoz, hogy arra jogot szerezzen. A prémium ennek megfelelően munkabér, amelynek visszakövetelésére a törvény rendelkezései az irányadók.
II. Ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza (1992. évi XXII. törvény 162. §).
A felperes 1980-tól állt az alperes alkalmazásában, 1984. augusztus 30-tól 1990. július 1-jéig az I.-F. igazgatója volt Párizsban.A felperes részére az alperes az 1989. évre prémiumfeladatokat tűzött ki. Eszerint 8000 frank illeti meg, ha a Budapesttel lebonyolított forgalom a korábbi évhez képest legalább 15%-kal emelkedik, és szintén 8000 frank nullszaldós eredmény elérése esetén. A felperes 1990. február 14-én jelentette, hogy mindkét feladatot teljesítette. Az alperes osztályvezetője 1990. március 22-én értesítette a felperest, hogy az érdekeltség pénztárából a 16 000 frank felvehető. A felperes megbízása 1990. július 1. napján megszűnt. Az átadáskor kétségek merültek fel az I.-F. gazdálkodását illetően, ezért az alperes átfogó ellenőrzést rendelt el. Az ellenőrzés alapján - az E. cég bevonásával, amely a társaság könyvelését ellátta - az 1990. szeptember 3-7. napján tartott közgyűlés megállapította, hogy az I.-F. 1989. évi vesztesége 544 803,49 frank.
Az alperes a felperest 8000 frank tévesen kifizetett prémium visszafizetésére szólította fel. A prémium másik részét a felperes munkaviszonyának 1990. augusztus 8-ai megszűnése után hozott fegyelmi határozattal megvonta, valamint a felperest kártérítésre kötelezte. A fegyelmi büntetést és a kártérítési határozatot a munkaügyi bíróság egy korábbi perben hozott részítéletével jogerősen hatályon kívül helyezte.
A felperes a fizetési felszólítás ellen munkaügyi vitát kezdeményezett, az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság azonban elutasította a kérelmet.
A felperes keresetében kérte a felszólítás hatályon kívül helyezését, mert az alperes késve kötelezte a prémium visszafizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét, és kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen vissza 89 715 Ft-ot, mert a prémiumfeladatot nem teljesítette.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság szerint a prémium nem munkabér, ezért téves kifizetése esetén az elévülési időn belül követelhető vissza.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a mentesítése iránt. A kialakult bírósági gyakorlatra hivatkozott, amely a prémiumot munkabérnek tekinti, amit téves kifizetésnél a munkáltató 60 napon belül követelhet vissza, amennyiben a tévedést nem a munkavállaló okozta, illetőleg arról nem tudhatott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróság álláspontjával a prémium jellegét illetően. A prémium meghatározott feladat teljesítéséért jár, amit a munkavállalónak a munkaviszonya keretében vagy arra tekintettel kell teljesítenie ahhoz, hogy arra jogot szerezzen. A prémium ennek megfelelően munkabér, amelynek visszakövetelésére a speciális rendelkezések irányadók.
Az alperes által visszakövetelt összeg azonban nem prémium, hanem valójában prémiumelőleg volt, még ha az alperes a teljes összeget fizette is ki. A prémiumkitűzésben ugyanis szerepelt, hogy a prémium a feladatok teljesítése esetén, a mérleg jóváhagyásakor esedékes. A kifizetéskor, vagyis amikor azt az alperes engedélye alapján a felperes a pénztárból felvette, még nem volt jóváhagyott mérlege az I.-F.-nek, azt csak hónapokkal később, 1990 szeptemberében hagyta jóvá a közgyűlés. Mindaddig pedig a kifizetett összeg csak előlegnek minősülhet, amelynek visszakövetelésére az alperesnek az elévülési időn belül lehetősége volt, mert a felperes a feladatot nem vitásan nem teljesítette.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségeinek a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.131/1996. sz.)