adozona.hu
BH 1996.12.667
BH 1996.12.667
Ha a munkáltató a munkavállalóval történt külön megállapodás alapján a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés összegén felül többlet-végkielégítést fizet, ez a kifizetés az átlagkereset-számítás szempontjából nem minősül munkabérnek [Mt. 152. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya közös megegyezés alapján 1994. december 31. napjával megszűnt. Ennek kapcsán az alperes megfizetett a felperesnek 9 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, továbbá külön megállapodás alapján további 2 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, a felmondás esetére járó járandóságot, összesen 382 405 forint összegben és 9 napi szabadságmegváltást 27 755 forint összegben.
Az alperes a 9 havi átlagkereset összegét 67 8...
BH 1996.12.667 Ha a munkáltató a munkavállalóval történt külön megállapodás alapján a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés összegén felül többlet-végkielégítést fizet, ez a kifizetés az átlagkereset-számítás szempontjából nem minősül munkabérnek [Mt. 152. § (3) bek.].
A felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya közös megegyezés alapján 1994. december 31. napjával megszűnt. Ennek kapcsán az alperes megfizetett a felperesnek 9 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, továbbá külön megállapodás alapján további 2 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, a felmondás esetére járó járandóságot, összesen 382 405 forint összegben és 9 napi szabadságmegváltást 27 755 forint összegben.Az alperes a 9 havi átlagkereset összegét 67 846 forint/hó összeg figyelembevételével fizette ki.
A felperes a keresetében azt kérte, hogy az alperes a 9 havi végkielégítés kifizetésénél 67 846 forint/hó helyett 102 460 forint/hó összeget vegyen figyelembe, amint azt a munkanélküli-járadékának megállapításához kiadott igazolásában is szerepeltette.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes 313 146 forint végkielégítés-különbözet iránti keresetét elutasította. Megállapítása szerint a végkielégítés kifizetése 1995. április 24-én történt, a végkielégítés azonban a munkaviszony megszűnése napján, 1994. december 30-án volt esedékes. Ehhez képest az átlagkereset összegét az 1994. decemberi alapbér 55 800 forint és az egyéb járandóságok 1993. október 1-jétől 1994. szeptember 30-ig kifizetett összegének figyelembevételével helyesen határozta meg az alperes. Így a felperesnek további követelése nincs.
A munkaügyi bíróság ítéletét a felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és a keresetének megfelelő új ítélet meghozatalát kérte. Kifejtette, hogy munkaviszonya 1994 december 31. napjával szűnt meg, utolsó munkában töltött napja 1994. december 30-a volt, minthogy 31. munkaszüneti nap volt. Ezért a végkielégítés összegének meghatározásánál az egyéb járandóságok szempontjából az 1994. naptári évet kell alapul venni, hiszen ezt az egész évet munkában töltötte. Be kell tehát számítani az 1994. december 30-án esedékes 382 405 forintot is, és így az alperes által más vonatkozásban elismerten havi 102 646 forint egyhavi átlagkereseti összeg adódik.
Az alperes a jogerős ítélet hatályának fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek között elsődlegesen vitatott kérdésben, nevezetesen, hogy az egyéb járandóságok szempontjából 1993. október 1-jétől 1994. szeptember 30-ig terjedő időszakot vagy az 1994. naptári évet kell számításba venni abban az esetben, ha a felperes munkában töltött utolsó időszaka az 1994. naptári év volt, és a munkaviszony 1994. december 30-án szűnt meg úgy, hogy december 31. napja már nem volt munkanap, a felperes álláspontja felel meg a törvénynek. Ha tehát az 1994. december 30-án kifizetett 382 405 forint az átlagkereset alapjába beszámító járandóság volt, ezt az átlagkereset kiszámításánál figyelembe kellett venni. E vitás összeg egy részét a munkaviszony felmondással történő megszüntetése, vagyis ilyen okból való meghosszabbodása esetén járó járandóság közös megegyezéses megszüntetés esetén történt megadása címén fizették ki. Ennek az összegnek az osztószám - felemelés nélkül az átlagkereset alapjába való beszámítása olyan kétszeres kedvezményt jelentene, amit a felperes kifejezett megállapodás hiányában nem igényelhet.
A vitás összeg másik részét a felek többlet-végkielégítés címén állapították meg. Az ilyen kifizetés az átlagkereset-számítás szempontjából nem minősül munkabérnek, ezért annak figyelmen kívül hagyása az 1994. december 30-i kifizetés ellenére törvényesen történt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére (Pp. 78. §). A felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.226/1996. sz.)