adozona.hu
BH 1996.11.622
BH 1996.11.622
Ha a munkavállaló az egyébként jogellenes felmondást tudomásul vette, és kifejezett nyilatkozata szerint ennek ellenére nem kérte a munkaviszonya helyreállítását, helytálló a bíróságnak az az álláspontja, hogy a felek kölcsönös akarata a munkaviszony felszámolására irányult [1992. évi XXII. törvény 202. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. március 13-tól állt postai szervező munkakörben az alperes alkalmazásában. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1991. június 4-én, a próbaidőre utalással, azonnali hatállyal felmondta.
A felperes az 1991. június 6-án kelt levelében a munkaviszonyának felmondását tudomásul vette, és kérte az alperest a járandóságai kifizetésére.
Az 1991. július 30-án előterjesztett keresetében a munkakönyve késedelmes, 1991. július 16-án történt kiadásából eredő kárának (36 830 forint átlagk...
BH 1996.11.622 Ha a munkavállaló az egyébként jogellenes felmondást tudomásul vette, és kifejezett nyilatkozata szerint ennek ellenére nem kérte a munkaviszonya helyreállítását, helytálló a bíróságnak az az álláspontja, hogy a felek kölcsönös akarata a munkaviszony felszámolására irányult [1992. évi XXII. törvény 202. § (2) bek.].
A felperes 1991. március 13-tól állt postai szervező munkakörben az alperes alkalmazásában. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1991. június 4-én, a próbaidőre utalással, azonnali hatállyal felmondta.A felperes az 1991. június 6-án kelt levelében a munkaviszonyának felmondását tudomásul vette, és kérte az alperest a járandóságai kifizetésére.
Az 1991. július 30-án előterjesztett keresetében a munkakönyve késedelmes, 1991. július 16-án történt kiadásából eredő kárának (36 830 forint átlagkereset), a gépkocsi-használati költség (13 034 forint) és a telefonköltség (4825 forint) megfizetését kérte. Továbbá kérte a munkakönyvi bejegyzése módosítását is úgy, hogy a bíróság a munkaviszonya megszűnése napjaként 1991. július 16-át jelölje meg. Másfél év elteltével az 1992. december 30-án előterjesztett keresetmódosítása szerint a felperes munkaviszonya megszűnése jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását és elmaradt munkabére megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy írásbeli munkaszerződés hiányában az alperes a próbaidőre utalással azonnali hatállyal nem szüntethette meg a munkaviszonyát. Az 1994. szeptember 6-án előterjesztett keresetkiegészítésben az elmaradt munkabér mellett egyéb járandóságok, költségek, valamint vagyoni és nem vagyoni kára (1 500 000 forint) megfizetésére is kiterjesztette a kereseti követelését.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát az 1991. június 4-én kelt felmondással. Álláspontja szerint, minthogy írásban próbaidő kikötésére nem került sor, a próbaidőre hivatkozással az alperes jogellenesen szüntette meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta azzal, hogy megállapította: a felperes munkaviszonya az alperesnél 1991. június 10-én megszűnt. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperesnek a felperes munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozata - amely ugyan mint próbaidő alatti azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetés érvénytelen - kétséget kizáróan a munkaviszony felszámolására irányult. Erre a felperes elfogadó nyilatkozatot tett, annak kifejezésre juttatásával, hogy a munkaviszonyát június 10-én kívánja megszüntetni. Ezt a kikötést az alperes elfogadta azzal, hogy a felperes rendelkezésére állt a megjelölt napon. Mindezek együttes értékelésével a megyei bíróság álláspontja szerint a felperes munkaviszonya az alperesnél ezen a napon - a felek közös megegyezése folytán - megszűnt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítéletnek a munkaviszonya megszűnésére és annak időpontjára vonatkozó rendelkezése mellőzését kérte. Vitatta, hogy az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jogellenes nyilatkozata a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetésére tett ajánlatnak minősíthető. A saját nyilatkozatának téves értelmezését is kifogásolta. Álláspontja szerint az 1991. június 6-i levelében csupán azt juttatta kifejezésre, hogy nem kíván jogorvoslattal élni meghatározott feltételek esetén, amelyeket a felperes nem teljesített. Ezért - érvelése szerint - lemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, és annak anyagi jogi hatályt sem lehet tulajdonítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes az alpereshez címzett, 1991. június 6-án írt levelében az alperessel közölte: "munkaviszonyom felmondását tudomásul veszem", "előreláthatólag június 10-én tudok elszámolni a nálam lévő valamennyi szigorú számadású nyomtatvánnyal és minden egyéb P.-t illető anyaggal, egyben azt kérem, hogy ezen időpontra feltétlenül gondoskodjon munkakönyvemről és megillető járandóságaim kifizetéséről". A felperes 1991. július 5-én kelt levelében utalt ugyan arra, hogy a próbaidőre vonatkozóan írásban nem állapodtak meg, és ezért az 1991. június 4-ére szóló felmondás jogellenes, a munkaviszonya megszüntetését nem kifogásolta, ellenkezőleg, változatlanul rögzítette, hogy a felmondást tudomásul vette, és csupán a munkakönyve késedelmes kiadásából eredő kára, a gépkocsi- és a telefonhasználati költsége megfizetését kérte az alperestől.
Kiegészített keresetlevelében ugyancsak előadta, hogy próbaidő kikötésére érvényesen nem került sor, ennek ellenére a felmondást tudomásul vette. Kereseti kérelme pedig az előbbiekkel egyezően, a munkakönyv-kiadással összefüggő kártérítés, gépkocsi- és telefonköltség-térítés megfizetésére irányult. Az 1991. október 8-i tárgyaláson fenntartotta a keresetét, illetve azt csak a munkakönyvi bejegyzés módosítására vonatkozóan egészítette ki.
Mindezek kiemelésével a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak és okszerűnek találta a megyei bíróság következtetését, amely szerint a felperes - az azonnali hatályú felmondás jogellenessége ismeretében is - elfogadta az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatát, és ezért a saját nyilatkozatával és az azt követő magatartásával egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a munkaviszonya fenntartását maga sem kívánta. Ehhez képest a munkaviszonya a kölcsönös nyilatkozatok alapján - a kérésének megfelelően - 1991. június 10-én - megszűnt.
A felülvizsgálati kérelem ezzel összefüggésben a felperes nyilatkozatának téves, kiterjesztő értelmezésére sikertelenül hivatkozott, azt a per adatai a fent kifejtettek szerint nem támasztják alá.
A Legfelsőbb Bíróság a jognyilatkozathoz való kötöttség és a jóhiszemű joggyakorlás követelményével sem találta összeegyeztethetőnek, hogy miután a felperes az alperes munkaviszony-megszüntető intézkedését - annak szabálytalansága ismeretében - kifejezetten elfogadta, és az azt követő további magatartásával is egyértelműen azt igazolta, hogy a munkaviszonya megszüntetését nem vitatta, a kölcsönös nyilatkozatok folytán a munkaviszonyát megszűntnek tekintette, utóbb, több mint másfél év után, a saját nyilatkozata értelmezését megváltoztatva, jogellenességre hivatkozva, a munkaviszonya helyreállítását kérje, és egyéb igényeket érvényesítsen. E tekintetben egyébként a jogerős ítélet helytállóan hivatkozott az Mt. 202. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel sikertelenül támadott - a felperesnek az alperesnél fennállt munkaviszonya 1991. június 10-én való megszűnését megállapító és a másodfokú perköltségre vonatkozó - rendelkezését hatályában fenntartotta. Egyebekben a jogerős közbenső ítéletet nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélete folytán az eljárást befejező határozatot hozó bíróság dönt a feleket megillető perköltség, valamint az eljárási illeték tárgyában. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.961/1995. sz.)