adozona.hu
BH 1996.11.621
BH 1996.11.621
I. Az esetleg bekövetkező leltárhiány megtérítésére a szülési szabadság időtartama alatt tett felelősségvállaló nyilatkozat - az áruk állandó őrizetben tartásának hiánya miatt - nem alapozza meg a munkavállalónak e nyilatkozat alapján történő anyagi felelősségre vonását [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bek.]. II. A leltárhiány olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen. Ez önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását [1992. évi XXII. törvény 96. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1990. szeptember 10-től volt a v.-i 4. számú magbolt vezetője, amelyet átadó leltárral vett át. Felelősségvállaló nyilatkozatot 1990. szeptember 3-án, 1992. január 10-én és július 1-jén tett. A boltban rajta kívül - felelősségvállalás nélkül - két eladó dolgozott. Az alperes 1992. március 2-tól július 1-jéig a gyermeke születése miatt, 1992. december 28-től 1993. január 23-ig a kórházi ápolására tekintettel volt távol. Az 1992. január 10-i felelősségvállalása a szülési szabadsága i...
BH 1996.11.621 I. Az esetleg bekövetkező leltárhiány megtérítésére a szülési szabadság időtartama alatt tett felelősségvállaló nyilatkozat - az áruk állandó őrizetben tartásának hiánya miatt - nem alapozza meg a munkavállalónak e nyilatkozat alapján történő anyagi felelősségre vonását [1992. évi XXII. törvény 169. § (1) bek.].
II. A leltárhiány olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen. Ez önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont].
Az alperes 1990. szeptember 10-től volt a v.-i 4. számú magbolt vezetője, amelyet átadó leltárral vett át. Felelősségvállaló nyilatkozatot 1990. szeptember 3-án, 1992. január 10-én és július 1-jén tett. A boltban rajta kívül - felelősségvállalás nélkül - két eladó dolgozott. Az alperes 1992. március 2-tól július 1-jéig a gyermeke születése miatt, 1992. december 28-től 1993. január 23-ig a kórházi ápolására tekintettel volt távol. Az 1992. január 10-i felelősségvállalása a szülési szabadsága idejére vonatkozott. A felperes által 1993. január 7-én tartott leltározás során az alperes vezette boltban 1 173 380 Ft leltárhiány állapítottak meg, amelynek összegét és a leltárfelvétel szabályosságát az alperes nem vitatta. A felperes elnöke 1993. január 28-án az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló rendkívüli felmondással megszüntette az alperes jogviszonyát. A rendkívüli felmondás indoka szerint az üzletben keletkezett 1 173 380 Ft leltárhiány a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségének súlyos megszegéséből adódott, ezért lehetetlenné vált a munkaviszonyának további fenntartása. A felperes 1993. február 3-án az Mt. 169. §-ának (1) bekezdése alapján felszólította az alperest 1 173 380 Ft leltárhiány megfizetésére.Az alperes a rendkívüli felmondás és a leltárhiány megfizetésére felhívó intézkedés ellen egyeztetést kezdeményezett, amely eredménytelen volt. Ezért a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben 1 204 430 Ft leltárhiány és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes az e perhez egyesített ügyben kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, valamint a felperesnek a leltárhiány megtérítésére irányuló keresete elutasítását. A munkaviszony helyreállítását nem igényelte, de kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetése következményeinek alkalmazását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 1 204 430 Ft leltárhiány és kamatai megfizetésére. A rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, és kötelezte a felperest 524 543 Ft felmondási bér és végkielégítés, továbbá elmaradt munkabér és kamatainak, valamint 26 225 Ft perköltségnek az alperes javára történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes leltárhiányért fennálló felelősségét az 1992. évi XXII. törvény 170. §-ának (1) bekezdése alapozza meg. A felperes a leltározási szabályzatát az Mt. 170. §-ának tartalmához igazította. Az alperes - a kihallgatott tanúk vallomása szerint - befolyásolásmentesen vállalta az anyagi felelősségét a távolléte idejére is. A bolt zárható volt, tehát felel a leltárhiányért. A rendkívüli felmondást azért találta jogellenesnek a bíróság, mert az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése a munkavállaló oldalán fennálló vétkességet, szándékos vagy súlyos gondatlanságot kíván meg. A leltárhiány azonban ismeretlen okból keletkezett hiány, tehát nincs okozati összefüggés a felelős személy magatartása és a kár bekövetkezése között.
A felperes a fellebbezésében kérte a rendkívüli felmondás hatályban tartását. Arra hivatkozott, hogy az elnöki utasítás sorolja fel azokat az okokat, amelyek megléte esetén a munkavállalóval szemben rendkívüli felmondással lehet élni. Ilyen eset az 50 000 Ft-ot meghaladó leltárhiány.
Az alperes fellebbezése az 1 204 430 Ft leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésére irányult. Arra utalt, hogy a leltáridőszak alatt, a leltárfelelősségre vonatkozó szabályként 1992. január 1-jétől 1992. június 30-ig az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet, 1992. július 1-jétől az Mt. 169. §-a és 170. §-a volt érvényben. Az első időszakban az egység szoros elszámolású volt, ezért a vezető és helyettese a személyi alapbéren felül kifizetett jutalék, prémium hathavi átlagösszegével felel. A második időszak tekintetében leltárhiány címén nem felelhet, mert nem voltak meg az Mt. 170. §-ában előírt feltételek.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az első fokú ítéletet, és mindkét fél keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes azért nem kötelezhető a leltárhiány megfizetésére, mert a felperes leltározási szabályzatának 1. számú mellékletében felsorolt feltételek nem valósultak meg. A felelősséget vállaló dolgozó - a szülési szabadsága idején - nem volt jelen rendszeresen a boltban, az árut nem tartotta őrizetében, és a kizárólagos használat és kezelés sem volt biztosított. Az alperessel a szülési szabadsága idejére aláíratott felelősségvállalási nyilatkozat, az Mt. 8. §-ára figyelemmel, érvénytelen. A megyei bíróság a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel találta jogszerűnek, mert az ilyen nagy összegű leltárhiány esetén nem várható el a munkáltatótól a munkaviszony fenntartása.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes kérelme a jogerős ítéletnek a leltárhiány tekintetében hozott rendelkezése hatályon kívül helyezésére és az alperesnek az 1 204 430 Ft leltárhiány megfizetésre kötelezésére irányult. Előadása szerint a megyei bíróság ítélete megalapozatlan, mert nem vette figyelembe, hogy az alperes szülési szabadságának idején az 1986-os leltárszabályzat volt érvényben, amelyben még nem írták elő, hogy "az árut, készletet csak az azt átvevő dolgozók kezelhetik...". A szülési szabadság alatt az alperes a saját kérelmére dolgozott. Erre bizonyíték a magbolt tablóinak, szállítóleveleinek és számláinak az alperes által történt aláírása. A pénzt az általa kiállított csekken maga adta fel, és az élettársával közreműködött a boltban. Tévedett a megyei bíróság, amikor az Mt. 8. §-ára hivatkozott a felelősségvállalási nyilatkozat érvénytelenségének megállapításánál, mert a szülési szabadság idején még nem volt érvényben az új Munka Törvénykönyve. Az alperes által a szülési szabadsága idejére vállalt teljes körű felelősség nem ütközött jogszabályba. A csatolt bizonyítékok értelmében március 2-től július 1-jéig jelen volt, és dolgozott az egységben. A felperes 72 240 Ft illetéket a felülvizsgálati kérelmén lerótt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság ítéletének a munkaügyi bíróság ítéletét a felmondást hatályon kívül helyező részében megváltoztató rendelkezését kérte hatálytalanítani és a felperest a felülvizsgálati eljárás költségeinek megtérítésére kötelezni. Kifejtette, hogy a perben a rendkívüli felmondást két okra alapítva kérte hatálytalanítani. Egyrészt a leltárhiány önmagában nem lehet a rendkívüli felmondás oka, és a felperes nem bizonyította, hogy az alperes lényeges kötelezettségét súlyosan megszegte volna. Másrészt a felperes az 1993. január 28-án kelt rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében megkívánt háromnapos szubjektív határidőn túl közölte, mert a leltározás január 7-én volt, az egyeztetés pedig január 11-én, a felmondásra 1993. január 28-án került sor. Az első fokú eljárásban ezt a késedelmet bizonyítani is kívánta, de a döntést hozó elnök nem jelent meg tanúként a bíróság előtt. Az elsőfokú bíróság más okból hatálytalanította a felmondást, a megyei bíróság pedig nem vizsgálta a határidőket. A felperes az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozott a rendkívüli felmondásban, a megyei bíróság viszont a b) pontra alapította az ítéletét.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan, az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a leltárhiány megtérítésének kötelezettsége alól történt mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen irányult. A másodfokú ítélet azért megalapozatlan, mert az alperes szülési szabadsága idején - 1992. március 2-től 1992. július 1-ig - az 1986. évi leltárszabályzat és az 1967. évi II. törvény (régi Mt.) volt érvényben. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan döntött a megyei bíróság, amikor megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének a leltárhiány megtérítésére kötelező rendelkezését. Ítéletét e tekintetben megfelelően, ha nem is kimerítően indokolta. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az 1991. november végétől 1993. január 7-ig terjedő leltáridőszak alatt, 1992. január 1-jétől 1992. június 30-ig, a kereskedelmi dolgozók leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet érvényesült, 1992. július 1-jétől a leltározásig az Mt. 169. és 170. §-a, illetve a kollektív szerződés, amennyiben szabályozta a felelősség kérdését. Minthogy az ítélet az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet szabályainak az adott időszakban történő érvényesülésével nem foglalkozott, de a felülvizsgálati kérelem is csak az alperesnek a szülési szabadság idejére tett felelősségvállaló nyilatkozatára alapította az igényét, a Legfelsőbb Bíróság nem talált olyan okot, amely a jogerős ítélet e körben történő hatálytalanítását eredményezhetné. A per irataiból, a tanúvallomásokból egyébként nem tűnik ki, hogy az alperes maga kérte volna a szülési szabadsága idejére a leltárfelelősség megállapítását. Csak az állapítható meg, hogy időnként bejárt a boltba, és közreműködött adminisztratív tevékenységekben. Vitathatatlan azonban, hogy az egységben az árut mások kezelték és mások bonyolították a forgalmat. Ez a körülmény viszont kizárja akár az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet alapján való kötelezését, akár az új Mt. 169., valamint 170. §-a alapján történő felelősség alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévedett, amikor a rendkívüli felmondást jogszerűnek találta. Helytállóan utalt arra az alperes, hogy a felperes a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozta, vagyis a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, mert a nagy összegű leltárhiány keletkezését ilyen vétkes kötelezettségszegésből eredő oknak tekintette. A megyei bíróság áttért az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra, és arra utalt, hogy a leltárhiányra tekintettel nem várható el a felperestől a munkaviszony fenntartása. A megyei bíróság tévedett, amikor eltért a munkáltató által megjelölt felmondási októl, de tévedett a leltárfelelősség körében elfoglalt saját álláspontjához képest is. A leltárhiány fogalmának lényeges eleme ugyanis, hogy az olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen. Ez önmagában kizárja a vétkesség megállapítását, és a vétkességre alapított rendkívüli felmondási indok valóságát. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a rendkívüli felmondást hatályában fenntartó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság e tekintetben helytálló döntését helybenhagyta.
Minthogy az alperes nem kérte a munkaviszonyának helyreállítását, csak a jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazását (ez az elsőfokú bíróság ítéletének meghozataláig megtörtént), e kérdéssel azonban a megyei bíróság - téves jogi álláspontjára tekintettel - nem foglalkozott, a Legfelsőbb Bíróság e körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.929/1995. sz.)