adozona.hu
BH 1996.11.620
BH 1996.11.620
A munkáltató egyoldalúan is módosíthatja a munkavállaló munkaidő-beosztását, ez azonban nem állhat ellentétben az irányadó jogszabályokkal és a munkavállaló méltányolható érdekeivel [1992. évi XXII. törvény 124. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1990 augusztusában történt nyugdíjazása előtt 13 évig állt nevelőtanár munkakörben az alperes alkalmazásában. A nyugdíjazását követően évente kötött határozott idejű szerződések alapján dolgozott, így az 1994. szeptember 1-jétől 1995. június 30-ig terjedő időszakban is nevelőtanárként.
A kollégiumi nevelők munkabeosztásának átszervezése után 1994. december 16-án elfogadta a vasárnapi ügyeleti beosztást, és 1995. január 8-án délután 16 órától este 22 óráig dolgozott. 1995. januá...
BH 1996.11.620 A munkáltató egyoldalúan is módosíthatja a munkavállaló munkaidő-beosztását, ez azonban nem állhat ellentétben az irányadó jogszabályokkal és a munkavállaló méltányolható érdekeivel [1992. évi XXII. törvény 124. § (1) és (2) bek.].
A felperes az 1990 augusztusában történt nyugdíjazása előtt 13 évig állt nevelőtanár munkakörben az alperes alkalmazásában. A nyugdíjazását követően évente kötött határozott idejű szerződések alapján dolgozott, így az 1994. szeptember 1-jétől 1995. június 30-ig terjedő időszakban is nevelőtanárként.A kollégiumi nevelők munkabeosztásának átszervezése után 1994. december 16-án elfogadta a vasárnapi ügyeleti beosztást, és 1995. január 8-án délután 16 órától este 22 óráig dolgozott. 1995. január 15-én azonban már nem vette fel a munkát, és üzent a munkáltatónak, hogy nem hajlandó vasárnapi ügyeletet ellátni.
Az alperes a fegyelmi tanács 1995. február 20-án hozott határozata alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert 1995. január 15-én nem állt munkába, az ügyeleteket megtagadta, és nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumos megoldásra.
A felperes keresetlevelében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását, valamint az alperesnek az elmaradt illetménye megfizetésére kötelezését kérte. Perköltségre is igényt tartott. Előadta, hogy a vasárnapi ügyletet a feleségével történt megbeszélés után nem tudta elfogadni, mert a vidéken élő fiát látogatják. 1995. január 15-én azért nem ment az intézetbe, mert úgy tudta, hogy megoldották az ügyeletet. Az ügyelet egyébként nem tartozik a nevelő munkakörébe, azt korábban túlórában látták el. A rendszeres beosztás az Mt. 124. §-a értelmében törvénysértő, illetve egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősül.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes elfogadta az új munkaidő-beosztást, 1995. január 15-én azonban távol maradt, és ezt követően sem volt hajlandó vasárnapi ügyeletben dolgozni. Megszegte az Mt. 102. §-ának (1) bekezdésében és 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelezettségeit. Vétkes volt a Kjt. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében is. Az alperes nem módosította egyoldalúan a munkaszerződését. A felperes korábbi kifogástalan magatartása nem enyhítette a fegyelmi büntetés mértékét.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elbocsátás fegyelmi büntetést megrovásra mérsékelte. Kötelezte az alperest 52 800 Ft elmaradt illetmény és kamatai, valamint 1000 Ft perköltség megfizetésére. A megyei bíróság álláspontja szerint a peres felek között - a felperes tagadása ellenére - 1994. december 16-án megállapodás jött létre a vasárnapi ügyeletről, azt 1995. január 8-án ellátta, de január 15-én már indokolatlanul maradt távol a munkahelyéről. Ez a magatartása fegyelmi vétség, de tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vétség súlyával az elbocsátást találta arányban állónak. A felperes ugyanis intézkedéseket tett 1995. január 15-e előtt, üzenetet küldött a kollégiumvezetőnek, továbbá az egyik kollégájának is szólt. Az alperest ezért csak a helyettesítés megoldása terhelte. A felperes magatartásával a megrovás büntetés áll arányban.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult, mert a másodfokú bíróság okszerűtlen ítéletet hozott. Az ítélete azért okszerűtlen, mert az iratokból kitűnik, hogy a felperes január 15-e után sem volt hajlandó a vasárnapi ügyeletet ellátni, tehát a vétkes magatartása folyamatos volt. A felperes magatartása tekintetében egyedül az elbocsátás a célravezető és arányban álló büntetés, ezért tévedett a megyei bíróság, amikor a büntetést megrovásra mérsékelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet jogszabálysértő. A megyei bíróság azonban minden bizonyítékot számba véve, azokat egybevetve, okszerű mérlegeléssel alakította ki az álláspontját. A bíróság okszerű mérlegelése nem támadható felülvizsgálattal. Az alperes nem teremtett tiszta jogi helyzetet az ügyben, csak beszélgetést folytattak vele az új munkarendről, de semmit sem foglaltak írásba. Az iratokhoz csatolt levél szerint az igazgatónő a szakszervezeti titkárhoz fordult a kollégiumi szolgálat megváltoztatása igényével, amihez csak 1995. január 24-én járult hozzá a titkár. A perben felmutatott, 1995. december 15-i keltezésű javaslat - amelyet a szakszervezeti titkár írt alá - valószínűleg később készült, mert a tartalma is ezt bizonyítja. Ajánlatokat is tett az igazgatónak a más módon való foglalkoztatására, de a munkavégzés alól felfüggesztették.
Az alperes a felperes ellenkérelmére adott válasziratában a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1995. évi 2. számában közölt 103. jogesetére utalt, amely szerint kivételesen van helye felülvizsgálatnak a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megsértése esetén is.
A felperesnek a munkaidő megváltoztatása érdekében tartott megbeszélésekről tett előadása jogi és ténybeli tévedéseken alapszik. Már december 16-a előtt is tárgyaltak az új ügyleti rendről, annak megváltoztatása nem jogellenes. A szakszervezeti titkár ugyan december 15-én tette meg a nyilatkozatát, azt csak 1995. január 24-én foglalták írásba. Valótlan, hogy a felperes ajánlatokat tett volna a foglalkoztatása körében.
A felperes észrevételt tett a válasziratra, amelyben vitatta, hogy az alperes által megjelölt eseti döntés az ügyben irányadó lenne. Az alperes nem jelölte meg a felülvizsgálati kérelemben, hogy a megyei bíróság ítélete mely részében iratellenes vagy okszerűtlen. Egyebekben fenntartotta a korábban tett előadását és nyilatkozatait.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Peradat, hogy a nyugdíjas állományú, de határozott idejű szerződésekkel alkalmazott felperes nevelőtanár munkakört látott el az alperesnél. Az alperesnek a munkaügyi bíróság 1995. március 30-án tartott tárgyalásán tett nyilatkozata szerint munkaköri feladata volt, hogy reggel 6 órától 1/2 8 óráig a tanulókat reggelizni kísérje, és a beosztásától függően havi egy vasárnapi ügyeletet is ellátott. Ezen a rendszeren kívánt az alperes változtatni, amikor 1994 decemberében megállapodásra törekedett a felperessel, hogy ezt követően minden vasárnap ügyeletet lásson el. Ezáltal mentesülhetett volna a főfoglalkozású nevelőtanárok beosztása és az ügyeleti díjak fizetésének kötelezettsége alól. A "megállapodás" az alperes szerint létre is jött, mert a felperes egy alkalommal ügyelt. A felperes azonban tagadta a megállapodás létrejöttét, mert azt a felesége hozzájárulásától tette függővé. A per során nem merült fel objektív bizonyíték az állandó ügyeleti beosztásnak a felperes által történt elfogadásáról, mert a korábbi megbeszélés tartalmát nem foglalták írásba, erre az alperes nem adott ki írásos utasítást.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkáltató egyoldalúan is módosíthatja a munkavállaló munkaidő-beosztását, ez azonban nem lehet ellentétes az irányadó jogszabályokkal és a munkavállaló méltányolható körülményeivel és jogaival. Tény, a felperes maga is tudta, hogy 1995. január 15-én el kell látnia a vasárnapi ügyeletet, és a távolmaradása miatt az alperesnek a helyettesítéséről gondoskodnia kell. Ez okból üzent is, bár közvetlenül nem a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőket értesítette. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes megszegte a közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettségét, de az az álláspontja is helytálló volt, hogy az eset összes körülményeire tekintettel az elbocsátás fegyelmi büntetés aránytalanul súlyos. A felperes vétkes magatartását nagy részben a nem pontos és mindenképpen gondatlan munkáltatói magatartás váltotta ki, minthogy a hónap minden vasárnapjára való beosztás valóban ellentétes az Mt. 124. § (1) és (2) bekezdésének tartalmával. Az már nem is tisztázható, hogy az alperes - figyelemmel a felperes rendszeres vasárnapi ügyeleteivel kapcsolatos elképzeléseire - kívánt-e egyáltalán a felperesnek előre pihenőnapot biztosítani. Mindezekhez képest a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása aránytalanul eltúlzott volt, amellyel szemben a megyei bíróság által kiszabott megrovás fegyelmi büntetés az arányos, annál inkább, mert a felek jogviszonya 1995. június 30-án megszűnt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem talált okot arra, hogy a megyei bíróságnak a mérlegelési jogkörében kialakított - nem okszerűtlen - ítéletét a felülvizsgálati eljárásban megváltoztassa.
A felmerült költség viselése a pervesztesség következménye. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.983/1995. sz.)