adozona.hu
BH 1996.11.618
BH 1996.11.618
Az egyeztetés kezdeményezése lehetőségére történő munkáltatói figyelmeztetés hiánya alapot szolgáltat a munkavállaló késedelme kimentésére, és pótolja a késedelem bíróság előtti kimentésének kötelezettségét [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 200. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. december 1-jétől bolti eladó munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. Az alperes a felperest 1994. június 28-án "fegyelmi határozattal" 40 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Elrendelte a felperes munkabére 33%-os levonását is. 1994. július 14-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként az említett, továbbá újabb 1000 forint hiány keletkezésére, a felperes nem megfelelő magatartására, a vezető kompromittálásár...
BH 1996.11.618 Az egyeztetés kezdeményezése lehetőségére történő munkáltatói figyelmeztetés hiánya alapot szolgáltat a munkavállaló késedelme kimentésére, és pótolja a késedelem bíróság előtti kimentésének kötelezettségét [1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bek., 200. § (2) bek.].
A felperes 1991. december 1-jétől bolti eladó munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. Az alperes a felperest 1994. június 28-án "fegyelmi határozattal" 40 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Elrendelte a felperes munkabére 33%-os levonását is. 1994. július 14-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként az említett, továbbá újabb 1000 forint hiány keletkezésére, a felperes nem megfelelő magatartására, a vezető kompromittálására hivatkozott. A felperest 17 895 forint nyolc napon belüli megfizetésére és 15 885 forint fizetése "visszatartására" kötelezte. Az alperes intézkedése jogorvoslati tájékoztatást nem tartalmazott.A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében a rendkívüli felmondás hatálytalanítását, 6500 forint jogellenesen levont munkabér visszafizetését, az 1994. július hónapra járó munkabérének, 11 nap szabadsága ellenértékének és 44 000 forint kétszeres összegű végkielégítésének a megfizetését kérte.
Az alperes a viszonkeresetében a felperesnek "kb." 22 000 forintban való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, a felperes visszahelyezését mellőzte, az alperest összesen 92 368 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Az alperes viszonkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondást azért találta jogellenesnek, mert a jogát az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-ának (3) bekezdésében előírt határidőn túl gyakorolta. A hiányokról az alperes 1994. június 16-án és 22-én szerzett tudomást; a további indokokat (a felperes magatartásait) pedig nem jelölte meg konkrétan, és nem bizonyította. Emiatt az elsőfokú bíróság az alperessel szemben az Mt. 100. §-ában megjelölt jogkövetkezményeket alkalmazta. A szabadság ellenértéke címén az alperest az Mt. 136. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta. A munkaügyi bíróság az alperes viszontkeresetét az Mt. 162. §-ának (3) bekezdése és az 1952. évi III. törvény (Pp.) 152. §-a alapján utasította el.
Az ítélet ellen, a kereset elutasítása és a viszonkeresetnek való helyt adás iránt az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kamat mértékét évi 20%-ra pontosította. Az alperest a másodfokú perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. A rendkívüli felmondás tekintetében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést helytállónak találta. A 6500 forint munkabérről azt állapította meg, hogy az alperes ezt az összeget az Mt. 165. §-ának (1) bekezdésében lévő feltételek fennállása nélkül, jogellenesen helyezte levonásba. Az Mt. 162. §-ának (3) bekezdése következtében pedig a viszontkereset alaptalannak találta. A kamatfizetésről szóló döntését az Mt. 159. §-ával és a Ptk. 232. §-ának (2) bekezdésével, valamint a 301. §-ával indokolta.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a felperes nem kezdeményezett egyeztetést, ezt az eljárt bíróságok nem észlelték, ezért a jogerős ítélet törvénysértő. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondást a felperes 1994. július 12-ei magatartása váltotta ki, ezért a jogerős ítélet az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésébe ütközik. Figyelmen kívül hagyta továbbá a megyei bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontját is, törvénysértéssel mellőzte annak kimondását, hogy a felperes magatartása a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Álláspontja szerint a jogerős ítélet mellőzte T. K. és B. P. tanúk vallomása ellentmondásosságának észlelését, és ennek mérlegelését is. Mindezek alapján annak figyelembevételével kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, hogy a felperes 1994. június havi munkabéréről nem 6500, hanem 6220 forint került levonásra.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkáltató köteles azt az írásbeli intézkedését, ideértve az egyeztetés során elfoglalt álláspontját is megindokolni, amely ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ez esetben a munkáltató köteles a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről tájékoztatni. Az alperes a rendkívüli felmondásának kiadásakor e kötelezettségének nem tett eleget. Ezért - a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - az egyeztetés kezdeményezésének lehetőségére való figyelmeztetés elmaradása miatt az alperes okot szolgáltatott a kimentésre [Mt. 200. §-ának (2) bekezdése]. A munkáltató tájékoztatása elmaradásának tehát az a következménye, hogy elfogadja a munkavállalói egyeztetés kezdeményezésének elmaradását, amely az Mt. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében a bírói kimentést pótolja.
A munkavállaló azonos jellegű kötelezettségszegéseinek többszöri elkövetése esetén az ügyben még irányadó Mt. 96. §-a (3) bekezdésében lévő háromnapos határidő az utolsó kötelezettségszegés elkövetéséről való tudomásszerzéssel veszi kezdetét. Az adott esetben az alperes által kötelezettségszegésként megjelölt pénztárhiány utoljára 1994. június 22-én keletkezett. Ezért az erre történt hivatkozásról az 1994. július 14-én kelt rendkívüli felmondással összefüggésben helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében megjelölt határidő túllépését.
A felperesnek a nem megfelelő magatartása (durva megjegyzések stb.) nem azonos jellegűek a pénztárhiány keletkezésével. Ezért ez az indok nem vizsgálható az azonos jellegű kötelezettségszegések folyamatos láncolataként, csupán önálló felmondási indokként. Erről a felmondási indokról megfelelően állapította meg a jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság, hogy ezt a bizonyítás eredménye nem támasztotta alá. A tanúk vallomása nem tartalmazott bizonyítékot arra nézve, hogy a felperes kifogásolható hangnemet használt a munkahelyén, valamint azt, hogy a felperes a munkahelyi felettesével szemben durva magatartást tanúsított volna. Ezért a tanúk vallomásában - a felülvizsgálati kérelemben előadott - ellentmondás nem volt.
Az alperes a peres eljárásban nem bizonyította, hogy a felperestől nem 6500 forintot, hanem ennél kevesebbet vont le saját egyoldalú elhatározása folytán. Ezért a jogerős ítélet helytállóan hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletének marasztaló rendelkezését.
A kifejtettek miatt a jogerős ítélet a törvényeknek megfelel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles megfizetni. A felperesnek felülvizsgálati eljárási költségigénye nem volt, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.019/1995. sz.)