adozona.hu
BH 1996.10.564
BH 1996.10.564
Ha a munkáltató szerződésben nem vállalta a bedolgozónak rendszeres munkával való ellátását, a bedolgozó alaptalanul támaszt kártérítésként igényt elmaradt munkabérre [10/1981. (IX. 29.) MüM r. 15. §].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. december hó 1. napjától bedolgozói munkaviszonyban állt az alperessel. A szerződés szerint a felperes nem volt biztosított bedolgozó.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes felmondását, és az alperest munkabér megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság ítélete az akkori eljárásjogi szabályok következtében a kihirdetéssel jogerőre emelkedett.
A felperes ezt követően több esetben írt az alperesnek, illetőleg személyesen is megjelent az alperesnél, de mu...
BH 1996.10.564 Ha a munkáltató szerződésben nem vállalta a bedolgozónak rendszeres munkával való ellátását, a bedolgozó alaptalanul támaszt kártérítésként igényt elmaradt munkabérre [10/1981. (IX. 29.) MüM r. 15. §].*
A felperes 1989. december hó 1. napjától bedolgozói munkaviszonyban állt az alperessel. A szerződés szerint a felperes nem volt biztosított bedolgozó.A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes felmondását, és az alperest munkabér megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság ítélete az akkori eljárásjogi szabályok következtében a kihirdetéssel jogerőre emelkedett.
A felperes ezt követően több esetben írt az alperesnek, illetőleg személyesen is megjelent az alperesnél, de munkát nem kapott. Az alperes is több esetben felszólította a felperest, hogy jelentkezzék munkavégzésre, majd az állásából felfüggesztette.
A felperes 1992. január hó 13. napján felmondta a bedolgozó munkaviszonyát, amit az alperes úgy tekintett, hogy a jogviszony 1992. január 14. napján megszűnt.
A felperes keresetében a munkaügyi bíróság ítéletétől a munkaviszonyának 15 napos felmondási idővel 1992. január 30. napján történt megszűnéséig 42 855 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a bíróság ítélete ellenére nem állította helyre a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 42 855 Ft munkabér és kamatai megfizetésére. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a korábbi ítéletet nem hajtotta végre, mert nem biztosított munkát a felperesnek. Az alperes emiatt az 1967. évi II. törvény 31. §-a alapján köteles megfizetni a felperes elmaradt munkabérét.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi
bíróság ítéletét. A megyei bíróság szerint a bedolgozói jogviszony fennállásakor hatályos Mt. 62. §-a alapján a felperes jogosult az elmaradt munkabérre, mert az alperes jogellenes magatartása miatt nem volt jövedelme. Az alperes tudott volna munkát biztosítani a felperesnek, ennek ellenére nem foglalkoztatta, a mulasztása jogellenes.
A jogerős ítélet ellen az alperes - jogszabálysértésre hivatkozással - nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte, mert nem terhelte foglalkoztatási kötelezettség, másodlagosan - tartalmát tekintve - új eljárás elrendelését arra nézve, hogy a felperes a kérdéses időben a keresőképtelensége miatt táppénzt kapott.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A peres felek jogviszonyára a többször módosított 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet vonatkozik, nem az 1967. évi II. törvény, a korábbi Munka Törvénykönyve. Ebből következően nem alkalmazható a korábbi Mt.-nek a munkáltató anyagi felelősségéről szóló 62. §-a sem, illetőleg csak abban a körben, amelyben ezt a MüM rendelet előírja. A hivatkozott rendelet 15. §-a szerint a munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozóra vonatkozó szabályok szerint akkor tartozik felelősséggel a bedolgozónak a bedolgozói jogviszony keretében okozott kárért, ha az
a) a munkáltató telephelyén következett be, valamint
b) a telephelyen kívül, a munkáltató által a bedolgozó rendelkezésére bocsátott anyag, gép, eszköz hibájából következett be, illetve a kárt a munkáltató ellenőrzést, szállítást stb. végző dolgozói e tevékenységük során okozták.
A felperes jövedelemkiesése nem az említett okból következett be. A megyei bíróságnak az a következtetése, hogy a munkáltatónak a bedolgozók között a munkát úgy kell elosztani, hogy mindegyiküket foglalkoztassa, a MüM rendeletből nem következik. A felperes nem volt biztosított bedolgozó, az alperes a munkával való ellátását a szerződésben nem vállalta, ezért a munka elmaradása nem róható az alperes terhére.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.902/1995. sz.)
* A 10/1981. (IX. 29.) MüM rendeletet, valamint az azt módosító 6/1991. (VI. 29.) MüM rendelet 1. §-át a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet 27. §-a hatályon kívül helyezte.