adozona.hu
BH 1996.10.563
BH 1996.10.563
A közalkalmazott által folytatott azt az egyéni figyelmeztető sztrájkot, amelyet a bíróság jogerős ítélete is jogellenesnek minősített, a munka megtagadásának kell tekinteni, és az emiatt közölt, az állásból történő felmentést tartalmazó intézkedés nem támadható meg sikerrel annak alapján, hogy a munkáltató ezt a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. c) pont - jelenleg d) pont -, (5) bek., 54. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 4. § (2) bek., 103. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan időre közalkalmazottként létesített jogviszonyt az alperessel, a munkaköre szerkesztő volt.
A felperes 1993. október 8-án kétórás, egyszemélyes figyelmeztető sztrájkot tartott. A sztrájk jogellenességének megállapítása iránt indult eljárásban a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak az említett sztrájk jogellenességét kimondó végzését.
Az alperes 1993. november 8-án a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.)...
BH 1996.10.563 A közalkalmazott által folytatott azt az egyéni figyelmeztető sztrájkot, amelyet a bíróság jogerős ítélete is jogellenesnek minősített, a munka megtagadásának kell tekinteni, és az emiatt közölt, az állásból történő felmentést tartalmazó intézkedés nem támadható meg sikerrel annak alapján, hogy a munkáltató ezt a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. c) pont - jelenleg d) pont -, (5) bek., 54. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. 4. § (2) bek., 103. § (1) bek. a) pont].
A felperes határozatlan időre közalkalmazottként létesített jogviszonyt az alperessel, a munkaköre szerkesztő volt.A felperes 1993. október 8-án kétórás, egyszemélyes figyelmeztető sztrájkot tartott. A sztrájk jogellenességének megállapítása iránt indult eljárásban a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróságnak az említett sztrájk jogellenességét kimondó végzését.
Az alperes 1993. november 8-án a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján 1994. április 11. napjával felmentéssel megszüntette. A felmentési idő teljes tartamára a munkavégzés alól felmentette. Az intézkedése indokolásában a felperes figyelmeztető sztrájkját jogellenesnek, emiatt munkamegtagadásnak minősítette.
A felmentés miatt a felek között jogvita keletkezett. A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének kimondását, a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását és kiesett illetménye megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes a munkáját nem végezte megfelelően, mivel a munkavégzést megtagadta. Ezért az alperes felmentése megfelel az általa megjelölt jogszabálynak.
Az ítélet ellen a keresetének való helyt adás végett a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság, a másodfokú bíróságnak a sztrájk jogellenességét korábban kimondó jogerős határozata után, az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a felmentéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést helytállónak találta [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése, 254. §-ának (3) bekezdése].
A másodfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a sztrájkjogellenességét jogerős bírósági határozat megállapította, ezért a felmentés indoka megfelelt a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása II. pontjában kifejtetteknek. A felmentés okszerűségét az alperes közszolgáltatási feladata megalapozta.
A jogerős ítélet ellen a felperes annak hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetének helyt adó döntés iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint nem valósult meg a Kjt. 30. §-a (1) bekezdése c) pontjának jogszerű alkalmazásához megkívánt tartós alkalmatlanság. Ennek körében az alperes nem tette lehetővé a védekezése előterjesztését. Az alperes nem bizonyította a felmentés oka és az intézkedés közötti oksági kapcsolatot. A felperes álláspontja szerint - a törvény kizáró rendelkezése hiányában - egy munkavállaló is tarthat figyelmeztető sztrájkot. Ennek indoka pedig az volt, hogy az alperes vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Az eljárt bíróságok törvénysértéssel mellőzték az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásának vizsgálatát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja a felmentés indokaként nemcsak azt jelöli meg, ha a közalkalmazott a munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált, hanem azt is, hogy a közalkalmazott a munkáját nem végzi megfelelően. Az alperes a felmentésben nem a felperes tartós alkalmatlanságára, hanem az utóbbi okra hivatkozott, amikor a felperesnek a munkavégzés megtagadásával kapcsolatos magatartását jelölte meg. A felperesnek ez a magatartása nem felelt meg a Kjt. 54. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 1992. évi XXII. törvény 103. §-a (1) bekezdése a) pontjának. Ezért ez az indok a felmentés jogszerű indokának minősül, tehát a felülvizsgálati kérelemnek a tartós alkalmatlansággal és a felmentési ok és az intézkedés közötti oksági kapcsolattal kapcsolatos okfejtése téves.
A Kjt. 30. §-ának (5) bekezdése szerinti védekezési lehetőség biztosítását a törvény akkor írja elő, ha ez az eset összes körülményéből következően a munkáltatótól elvárható. Az adott esetben a felperes az alperes tájékoztatása ellenére a figyelmeztető sztrájkot megtartotta. Ezért a védekezés lehetőségének biztosítása - figyelemmel arra is, hogy a sztrájk jogellenessége miatt a felek között jogvita is folyamatban volt - az alperestől nem volt elvárható.
A sztrájk jogellenességét a másodfokú bíróság végzésében jogerősen megállapította. Ezért a felmentés miatt indult perben a sztrájk jogszerűségére nem lehet hivatkozni [1952. évi III. törvény - Pp. - 229. §-ának (1) bekezdése]. A felperesnek azt a magatartását, hogy a munka végzését megtagadta, a másodfokú bíróság jogszerűtlen sztrájknak minősítette. Ezért az alperesnek az az eljárása, hogy ezzel az indokkal a felmentés jogával élt, nem minősül a jog rendeltetésellenes gyakorlásának [Kjt. 3. §-a szerint alkalmazandó 1992. évi XXII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése]. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költség iránt nem volt igénye, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett [Pp. 78. §-ának (2) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.998/1995. sz.)