adozona.hu
BH 1996.10.562
BH 1996.10.562
A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el [1967. évi II. tv. 62. §, MK 29. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes vonatfelvevőként állt alkalmazásban az alperesnél. 1989. április 20-án a felperest a szociális épületből a munkavégzési helyére való haladás közben a volt élettársa hátba szúrta. A felperes a sérülése következtében 100%-os rokkanttá vált, a gerincvelő roncsolódása miatt a végtagjai megbénultak. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az emberölés bűntettének kísérlete miatt az élettárs ellen indított bűnügyben a másodfokú bíróság ítéletét, amely - egyebek mellett - a vádlottat nyolc év bör...
BH 1996.10.562 A munkáltató kártérítési felelősségét nem a működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el [1967. évi II. tv. 62. §, MK 29. sz.].
A felperes vonatfelvevőként állt alkalmazásban az alperesnél. 1989. április 20-án a felperest a szociális épületből a munkavégzési helyére való haladás közben a volt élettársa hátba szúrta. A felperes a sérülése következtében 100%-os rokkanttá vált, a gerincvelő roncsolódása miatt a végtagjai megbénultak. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az emberölés bűntettének kísérlete miatt az élettárs ellen indított bűnügyben a másodfokú bíróság ítéletét, amely - egyebek mellett - a vádlottat nyolc év börtönbüntetésre ítélte, helybenhagyta.A felperes a munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen benyújtott keresetében az üzemi balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét. Az első fokú ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a munkavédelmi szabályzatában kimondta, hogy az alperes működési területe kiterjed a felperes munkahelyére, az R. állomásra, továbbá a munkával érintett, a munkaviszonnyal összefüggő közútra. A felperes testi épségét a volt élettársa, az alperesnél alkalmazásban álló személy sértette meg azzal összefüggésben, hogy a felperes étkezés után a szociális épületet elhagyta. Ezt az épületet csupán a közúton közelíthette meg. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes sérülését az alperes megakadályozhatta volna, ha a rendészet dolgozói eltávolították volna az élettársat, aki a perbeli napon a felperest már a reggeli órákban is életveszélyesen megfenyegette.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kártérítés alóli teljes mentesítését.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolásában a megyei bíróság kifejtette, hogy az alperes felelősségét az ügyben még alkalmazandó 1967. évi II. törvény 62. §-a szerint a munkaviszony kerete alapulvételével kell vizsgálni. A felperes a sérülését munkaidőben, az alperes igazgatása alatt álló területen szenvedte el, olyan "magánindíttatású és -célú során" azonban, amely nem minősül a munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítésének. Az elkövető nem volt szolgálatban a bűncselekmény elkövetésének időpontjában, ezért az ő személyi magatartása nem tartozott az alperes működési köréhez. A bűncselekmény bárki által megközelíthető helyen történt, ezért az alperes rendészeinek mulasztása - különösen, hogy a felperes őket nem értesítette - fel sem merülhet. Ezért az alperes felelőssége az 1967. évi II. törvény 62. §-a alapján nem áll fenn.
A másodfokú ítélet ellen a felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyása iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint az alperes működési területe kiterjedt - a szociális épület elhelyezkedése és a munkavédelmi szabályzat "Függeléke" alapján - a közútra is. Ezért a felelőssége a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának b) pontja értelmében akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Az élettárs magatartása az alperes működési köréhez tartozó személyi magatartásnak minősül. Az alperes rendészete nem tette meg a szükséges intézkedéseket, noha azáltal a károsodás oka az alperes részéről objektíve elhárítható lett volna. Az említett "Függelék" alapján az adott esetben a balesetet úgy kell tekinteni, mintha az az alperes telephelyén belül következett volna be. Mindezek miatt a felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértéssel mellőzte az alperes kártérítési felelősségének megállapítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben még irányadó 1967. évi II. törvény 62. §-ának megfelelő alkalmazásáról a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalása rendelkezik. Eszerint a munkáltató az 1967. évi II. törvény 62. §-a alapján az előállított kárért akkor felel, ha az a munkaviszony keretében, a munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítése során kifejtett tevékenységgel összefüggésben keletkezett. A munkáltatónak a felelősség alóli mentesülése szempontjából pedig annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató működése közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az előzőekből következően a felelősség kérdését nem a munkáltató működési területe, hanem a működési körébe tartozó vagy az azon kívül eső ok, továbbá az objektív elháríthatatlanság dönti el.
A kárt előidéző ok a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az élettárs magatartása volt. Az adott esetben az alperes működésétől és a felperes munkaviszonyától független volt az, hogy az alperes egyik munkavállalója hirtelen késsel támadt a felperesre. Ez a magatartás független volt az alperes által a feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásoktól. Az élettársnak az adott helyen való megjelenése nem állt összefüggésben az alperes tevékenységével, mivel a közútnak minősülő, de az alperes dolgozói által is használt helyen való jelenléte önmagában nem jelenti az alperes tevékenységével való kapcsolatot. Az élettárs nem a munkaviszonyából folyó kötelezettsége teljesítése végett volt jelen az étterem előtti útszakaszon, a jelenléte, a tevékenysége és a magatartása az alperes munkáltató feladatainak ellátásával nem állt összefüggésben. A Legfelsőbb Bíróság az MK 29. számú állásfoglalásában azt is kifejtette, hogy a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató működése közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az okozati összefüggés hiánya esetén azt kell vizsgálni, hogy a károsodást előidéző ok elhárítható volt-e. Az állásfoglalás elháríthatatlannak tekinti azt a behatást, amelyet a technika, a műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni.
A károsodást előidéző ok: az élettársnak a vele egy munkahelyen dolgozó volt élettársa elleni váratlan támadása és az alperes munkáltató működése között nem volt okozati összefüggés. Ezért az alperes felelősségét az dönti el, hogy az okot az alperes objektíve elháríthatta-e.
Az élettárs jelenléte az adott közútnak minősülő területen, ezen belül a kérdéses útszakaszon nem volt jogellenes. A beszerzett bizonyítékok szerint ugyanis az alperes nem tiltotta, de nem is tilthatta meg a munkavállalóknak, hogy a szolgálati idejükön kívül a szociális épületbe, ezen belül az étterembe bemenjenek. Következésképpen az élettársnak az adott útvonalon való tartózkodása nem tekinthető olyan szabályellenes vagy jogszerűtlen magatartásnak, amely miatt az alperes rendészeti szerveinek intézkedniük kellett volna. Az élettárs jelenlétét a felperes maga sem tekintette olyannak, amely miatt a rendészeti szervek segítségét kellett volna igénybe venni. Az pedig, hogy a munkahelyre vezető közúton jogszerűen tartózkodó személy hirtelen késsel támad az alperes valamelyik munkavállalójára, a technika adott szintén a rendelkezésre álló idő alatt objektíve nem volt elhárítható. Azért az alperest az 1967. évi II. törvény 62. §-a alapján - mivel a károsodást előidéző ok a működési körén kívül esett és objektíve elháríthatatlan volt - nem terheli kártérítési felelősség.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény - Pp. - 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.953/1995. sz.)
Lábjegyzet
Az 1967. évi II. törvényt az 1992. évi XXII. törvény (új Mt.) 203. §-a (3) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte. Az ítéletben kifejtett jogi álláspont megfelel az új Munka Törvénykönyv 174. §-ának és az MK 29. sz. állásfoglalásában foglaltaknak.
