adozona.hu
BH 1996.10.561
BH 1996.10.561
A munkaviszony rendkívüli felmondással azonnali hatállyal vagy az intézkedést követő, a törvényben meghatározott határidőn belül szüntethető meg az arra okot adó magatartás esetén. Ha a perben kétségessé válik, hogy a munkáltató a törvényben előírt határidő betartásával szüntette-e meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát e kérdést a bíróságnak a felmondás tartalma érdemi vizsgálatát megelőzően kell tisztáznia (1992. évi XXII. törvény 96. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. augusztus 12-től állt az alperes alkalmazásában, 1994. július 1-jétől temetői betanított munkás munkakörben.
Az alperes az 1994. július 6-án kelt határozatával a felperest 55 200 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az általa vezetett kisteherautóban okozott kár miatt.
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1994. július 25-én kelt rendkívüli felmondással 1994. július 22-i hatállyal megszüntette. Az indokolás szerint a felperes az üzletágvezető tiltása ellenére vezette...
BH 1996.10.561 A munkaviszony rendkívüli felmondással azonnali hatállyal vagy az intézkedést követő, a törvényben meghatározott határidőn belül szüntethető meg az arra okot adó magatartás esetén. Ha a perben kétségessé válik, hogy a munkáltató a törvényben előírt határidő betartásával szüntette-e meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát e kérdést a bíróságnak a felmondás tartalma érdemi vizsgálatát megelőzően kell tisztáznia (1992. évi XXII. törvény 96. §).
A felperes 1975. augusztus 12-től állt az alperes alkalmazásában, 1994. július 1-jétől temetői betanított munkás munkakörben.Az alperes az 1994. július 6-án kelt határozatával a felperest 55 200 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az általa vezetett kisteherautóban okozott kár miatt.
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1994. július 25-én kelt rendkívüli felmondással 1994. július 22-i hatállyal megszüntette. Az indokolás szerint a felperes az üzletágvezető tiltása ellenére vezette az alperes gépkocsiját, mialatt enyhén ittas állapotban volt. Majd az azt követő temetéseken erősen ittas állapotban vett részt.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően keresettel élt mind a kártérítési határozat, mind a rendkívüli felmondás miatt. Vitatta a kártérítés jogalapját, és a munkaviszonya visszamenőleges hatályú megszüntetését jogellenesnek tartotta. A kártérítési határozat, valamint a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését és háromszoros végkielégítésnek megfelelő összeg, valamint a felmentési időre járó átlagkereset megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, és az alperest összesen háromszoros végkielégítés (326 760 forint), továbbá a felmentési időre járó átlagkereset (27 230 forint) címén marasztalta. A kártérítési határozatot is hatálytalanította, és a felperest mentesítette az 55 200 forint kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól. A bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességét azért állapította meg, mert az visszamenőleges hatállyal szüntette meg a felperes munkaviszonyát; ennek alapján az Mt. 100. §-ának (4) és (5) bekezdése szerint marasztalta az alperest.
Az alperes a fellebbezésében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását támadta, és az ezen alapuló marasztalása körében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. Az ítéletnek a kártérítési határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó részét a felek tudomásul vették, az tehát első fokon jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében pedig helybenhagyta. A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, amely szerint a rendkívüli felmondás a munkaviszony visszamenőleges megszüntetése miatt jogellenes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - a rendkívüli felmondás jogellenességének törvénysértő megállapítására hivatkozva - támadta a jogerős ítéletet. Nem vitatta, hogy tévesen jelölte meg a rendkívüli felmondásban a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját. Megítélése szerint azonban ez az alaki hiba az intézkedés jogellenességét, illetve annak jogkövetkezményei alkalmazását nem vonhatja maga után. Ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárási költsége megtérítését kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a alapján a rendkívüli felmondással a munkaviszony azonnali hatállyal vagy az intézkedést követő rövid határidőn belül szüntethető meg. Helytállóan állapították meg tehát az eljárt bíróságok, hogy az alperes a rendkívüli felmondásban a felperes munkaviszonyának visszamenőleges hatályú megszűnését a jogszabállyal ellentétesen határozta meg. Az ebből levont következtetésük azonban téves.
A jogerős ítélet a perbeli rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, csupán a munkaviszony megszűnése időpontjának téves megjelölésére hivatkozva, törvénysértően hagyta helyben. Az előbbi téves jogi álláspontból következően az eljárt bíróságok a rendkívüli felmondás érdemét, valamint a felmondási jog gyakorlására előírt határidő betartását illetően nem foglaltak állást, és erre vonatkozóan a tényállást sem állapították meg.
A peres iratok szerint a felperes két pohár bor elfogyasztását elismerte mind az egyeztetés, mind a peres eljárás során. A felperesnek a saját előadása szerint is a munkaköre módosítását - 1994. július 1-jét - követően gépkocsit vezetnie nem kellett, és az üzletágvezető azt is közölte vele, hogy bizonyos ideig nem vezethet. Ennek ellenére, 1994. július 20-án, a gépkocsivezetőtől elkérte az alperes Barkas gépkocsiját, és amikor azt vezette, egy pohár bort fogyasztott, majd amikor a gépkocsit letette, még egy pohár bort ivott. A KRESZ előírásai szerint gépjárművet nem vezethet az a személy, akinek szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van [1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja]. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes a szeszes ital fogyasztását követően a számára az alperes által egyébként sem megengedett gépjárművezetéssel, a rendkívüli felmondásban terhére rótt magatartásával a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét [Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja] szándékosan és jelentősen megszegte, amely az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a rendkívüli felmondást megalapozta. A rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt háromnapos szubjektív határidő [Mt. 96. §-ának (3) bekezdése] betartását azonban az eljárt bíróságok ugyancsak nem vizsgálták, és az erre vonatkozó perbeli adatok ellentmondásosak. Az alperes az érdemi észrevételében azt adta elő, hogy a felperessel 1994. július 22-én közölték munkaviszonya rendkívüli felmondással való megszüntetését, és azt követően július 25-én postázták a felmondó intézkedést. A rendkívüli felmondás szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója 1994. július 25-én szerzett tudomást felperes 1994. július 20-án tanúsított magatartásáról. A felperes előadása szerint pedig csak 1994. augusztus 1-jén kapta kézhez a rendkívüli felmondást. E perbeli adatok alapján nem állapítható meg aggálytalanul sem a tudomásszerzés időpontja, sem az, hogy az alperes az írásbeli rendkívüli felmondás közlése iránt az előírt háromnapos határidőn belül intézkedett-e. Mindezen tények megállapítása hiányában nem bírálható el a rendkívüli felmondási jog gyakorlásának jogszerűsége. A perbeli bizonyítás előbbi hiányosságai a felülvizsgálati eljárásban nem pótolhatók.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Egyben a munkaügyi bíróságot a rendkívüli felmondás jogszerűségének és a felperes ezzel összefüggő anyagi igényének elbírálása körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A munkaügyi bíróság ítéletének jogerős - a kártérítési határozatra vonatkozó - rendelkezéseit nem érintette. Az új eljárásban az előzőekben kifejtettek szerint a rendkívüli felmondás jogszerűségének elbírálásához szükséges tényállást meg kell állapítani. Különösen tisztázni kell a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt határidő szempontjából lényeges tényeket [Mt. 96. §-ának (3) bekezdése].
A felperes felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték összegét - amelyet az alperes a felülvizsgálati kérelmén lerótt - aLegfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.963/1995. sz.)