adozona.hu
BH 1996.10.532
BH 1996.10.532
A munkakör betöltéséhez kapcsolatos vállalati lakás használóját vételi jog nem illeti meg [1993. évi LXXVIII. tv., 32/1969. (IX. 30.) Korm. r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli 2147 m2 területű ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként szerepel. Az itt található, földszint 1. szám alatti lakásra az I. rendű felperes 1989. január 1. napján határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötött a Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalattal, azzal a kikötéssel, hogy a munkaviszony megszüntetése esetén a lakást elhelyezési igény nélkül köteles kiüríteni. Az I. rendű felperes munkaviszonya 1991. március 6-án megszűnt, ezért a vállalat a szerződés ala...
BH 1996.10.532 A munkakör betöltéséhez kapcsolatos vállalati lakás használóját vételi jog nem illeti meg [1993. évi LXXVIII. tv., 32/1969. (IX. 30.) Korm. r.].
A perbeli 2147 m2 területű ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként szerepel. Az itt található, földszint 1. szám alatti lakásra az I. rendű felperes 1989. január 1. napján határozatlan időre szóló bérleti szerződést kötött a Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalattal, azzal a kikötéssel, hogy a munkaviszony megszüntetése esetén a lakást elhelyezési igény nélkül köteles kiüríteni. Az I. rendű felperes munkaviszonya 1991. március 6-án megszűnt, ezért a vállalat a szerződés alapján felszólította a lakás elhagyására. A városi bíróság a szerződést érvénytelennek minősítette. Megállapította, hogy a vállalati bérlakásra határozatlan időre kötött szerződés alapján a felpereseket a lakáshasználat joga megilleti.A Településtisztasági és Kertészeti Vállalat teljes vagyonát az érintett települési önkormányzatok többségi határozatára figyelemmel a vagyonátadó bizottság nem osztotta fel az egyes önkormányzatok között, hanem egységesen a megyei önkormányzat I. rendű alperes tulajdonába adta. A volt vállalatot az 1993. december 9. napján létrejött társasági szerződéssel részvénytársasággá alakították, amelynek cégnyilvántartási bejegyzése 1994. január 1-jei hatállyal megtörtént. Az I. rendű alperes a volt vállalati vagyont a perbeli lakással együtt apportként a II. rendű alperes tulajdonába adta.
A bíróság a meghozott ítéletével a felperesek keresetét - amely annak megállapítására irányult, hogy az általuk lakott lakást vételi joguk gyakorlására figyelemmel, illetve másodlagosan az általuk érvényesített elővásárlási jog alapján tulajdonul megszerezték - elutasította. Döntésének indokolásaként arra utalt, hogy a kérdéses lakást is magában foglaló ingatlan rendeltetése üdülőépület és telek, ahogyan az az ingatlan-nyilvántartásban jelenleg is szerepel. Az ingatlannak ezek a jellemzői az I., majd a II. rendű alperes tulajdonába kerülésével nem változtak meg. A felperesek által hivatkozott jogszabályok alapján az ingatlanban bent lakó bérlőt megillető vételi jog csak a lakásokra terjed ki, és mivel a perbeli ingatlan nem lakás, így vételi jogról és annak gyakorlásáról nem lehet szó. Erre figyelemmel szükségtelen annak vizsgálata, hogy az ingatlan vállalati bérlakásnak minősül-e, valamint irreleváns az is, hogy az I. és II. rendű alperes között megtörtént apportálás megfelelt-e a jogszabályi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet ellen a felperesek - jogszabálysértésre hivatkozással - terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben változatlanul arra utaltak, hogy az önkormányzati tulajdonba került lakásra a vételi joguk fennállott, illetve a II. rendű alperes vagyonába apportként bevitt lakásra jogszerűen gyakorolhattak elővásárlási jogot.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság - elfogadva a jogerős ítélet ténymegállapítását - a másodfokú ítéleti jogi indokolását a következőkkel egészíti ki.
A perbeli jogvita eldöntésénél három tényezőnek volt ügydöntő jelentősége. Az első az, hogy a korábban a Településtisztasági és Kertészeti Vállalat tulajdonában volt vagyont a helyi önkormányzatok többségi határozatára figyelemmel a Vagyonátadó Bizottság azért nem osztotta szét a települések között, és azért adta egységes egészként az I. rendű alperes tulajdonába, mert a volt vállalati vagyon így volt a korábbi feladata betöltésére alkalmasan és gazdaságosan működtethető. Éppen ezért a Vagyonátadó Bizottság tette kötelezővé a volt vállalat részvénytársasággá alakítását, amely működőképes csupán a vállalati vagyon apportálásával lehetett.
További szempont az, hogy a perbeli ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait tekintve üdülő, amelyen vállalati lakások kialakítására is sor került anélkül, hogy ez az ingatlan egészének jellegét megváltoztatta volna, és azért, hogy a vállalatnál betöltött munkakörökhöz kötötten az ilyen munkakört ellátó alkalmazottak elhelyezése megtörténhessék.
A részvénytársasággá alakulás célja, az ezt megelőző teljes vállalati vagyon egybetartásával megegyezően a munkaköri lakások tulajdonjogának a megszerzését is feltételezte. Ezért történt meg a vagyonátadó bizottság intencióinak megfelelően az apportként történő egységes bevitel is.
Harmadik tényezőként kiemelendő, hogy lakás időközbeni önkormányzati, majd részvénytársasági tulajdonba kerülése nem változtat azon a tényen, hogy azt az I. rendű felperes a Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalatnál betöltött munkaviszonya alapján, ennek a munkakörnek a betöltéséhez kötött vállalati lakásként vehette bérbe.
Nem kerülhet kedvezőbb pozícióba ő és a korábbi vállalati feladat ellátására alakult részvénytársaság kedvezőtlenebbé azért, mert a tulajdonváltozás bekövetkezett. A felperesek bentlakásának jogcíme változatlanul a munkaköri volt vállalati lakás használata, és ilyenre a vételi jog sem a korábbi 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet, sem az 1993. évi LXXVIII. törvény alapján nem biztosított.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 20.058/1996. sz.)