adozona.hu
BH 1996.9.500
BH 1996.9.500
A vállalkozói újrakezdési kölcsön kamattámogatása megvonásának feltételei [1991. évi IV. tv. 51. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. március 12-én írásbeli nyilatkozatban vállalta, hogy főfoglalkozású vállalkozó - autószerelő kisiparos - lesz, és vállalkozói tevékenységéhez újrakezdési kölcsönt kívánt igénybe venni. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a kölcsön felvételétől számított négy éven keresztül a vállalkozást főfoglalkozásként fogja folytatni, mely feltétele volt annak, hogy a kölcsönt terhelő kamatot és az éves bankköltséget ne a kölcsönt felvevő vállalkozó fizesse, hanem azok az alperesi hatós...
BH 1996.9.500 A vállalkozói újrakezdési kölcsön kamattámogatása megvonásának feltételei [1991. évi IV. tv. 51. § (2) bek.].
A felperes 1990. március 12-én írásbeli nyilatkozatban vállalta, hogy főfoglalkozású vállalkozó - autószerelő kisiparos - lesz, és vállalkozói tevékenységéhez újrakezdési kölcsönt kívánt igénybe venni. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a kölcsön felvételétől számított négy éven keresztül a vállalkozást főfoglalkozásként fogja folytatni, mely feltétele volt annak, hogy a kölcsönt terhelő kamatot és az éves bankköltséget ne a kölcsönt felvevő vállalkozó fizesse, hanem azok az alperesi hatósági határozat alapján a bankot a Foglalkoztatási Alapból illessék meg. A felperes 1990. május 21. napján vállalkozói igazolványt váltott, ténylegesen azonban a vállalkozói tevékenységét nem kezdte meg, majd 1991. október 7-étől gyermekgondozási segélyben részesül.A megyei munkaügyi központ 1990 augusztusában tartott helyszíni ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes vállalkozása egyáltalán nem indult be, annak folytatásához szükséges műhely készültségi foka is csak 80%-os. Az elsőfokú közigazgatási szerv 1993. november 3-án kelt határozatával a felperes újrakezdési kölcsönével kapcsolatos kamatnak és egyéb bankköltségeknek a Foglalkoztatási Alapból történő átutalását - az alperes által módosított - határozatával 1991. október 7. napjától megvonta.
A felperes keresetét - melyben a közigazgatási szervek hatáskörét is vitatva a határozatok hatályon kívül helyezését kérte - az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által indokai alapján helybenhagyott ítéletével megalapozatlannak találta, és azt elutasította. A bíróság megállapítása szerint valóban létrejött egy polgárjogi jogviszony a felperes és az újrakezdők, pályakezdők kölcsönét folyósító Országos Kereskedelmi Hitelbank Rt. között. Emellett azonban közigazgatási jogviszony is keletkezett a felperes és az alperes között. Első ízben az alperes által 1990. március 12. napján kiállított igazolás alapján a felperes a vállalt kötelezettségére figyelemmel, részesülhetett olyan kedvezményes kölcsönben, melynek kamatai és bankköltségei nem őt, hanem a munkaügyi központ felügyelete mellett a Foglalkoztatási Alapot terheli. Az 1/1989. (III. 12.) ÁBMH rendelkezés 6. §-a szerint azonban csak akkor mentesül a kölcsönt felvevő személy a kamatok és a bankköltség megfizetése alól, ha a kölcsön felvételétől számított négy évig folyamatosan vállalkozását főfoglalkozásként folytatja. Miután a felperes egyáltalán nem folytatott vállalkozási tevékenységet, annak ellenére, hogy arra ígéretet tett, a kedvezmény igénybevételének jogszabályi feltétele nem teljesült, ezért az alperes megalapozott határozattal vonta meg a felperesnek korábban nyújtott kedvezményt.
A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, melyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesi határozatnak az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésével, mentesítését kérte az újrakezdési kölcsönnel kapcsolatos kamat- és bankköltség-támogatás megvonása alól. Indokaként az első fokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében foglalt jogi indokolásra hivatkozott, melyet a felülvizsgálati kérelmében nem kívánt megismételni. Álláspontja szerint az alperesi közigazgatási hatóságnak a számára már ténylegesen nyújtott kedvezmény utólagos megvonására nem volt lehetősége, mert ez tulajdonképpen nem megvonás, hanem egy megtérítést jelentő határozat, melyre a közigazgatási szervnek nincs hatásköre. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy ténylegesen egyetlen napon sem folytatta azt a főfoglalkozású vállalkozói tevékenységet, mely a kedvezményes kölcsön igénybevételének feltétele volt, álláspontja szerint azonban ebből a körülményből még nem következik a kedvezmény megvonásának lehetősége.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 51. §-ának (2) bekezdésében jelölte meg. Álláspontja szerint az alperes hatáskörét túllépve vonta meg a felperesnek korábban már hatósági bizonyítvánnyal juttatott kedvezményeket.
A jogerős ítélet a Pp. 275. §-a (2) bekezdésének értelmében a felperes által megjelölt jogszabálysértés körében volt felülvizsgálható. A jogerős ítélet a felperes által megjelölt jogszabályt nem sértette meg.
Az Flt. 51. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi központ a munkanélküli-ellátásokra való jogosultság, valamint a munkanélküliség megelőzését, a foglalkoztatás elősegítését szolgáló támogatások felhasználása tekintetében hatósági ellenőrzést végez. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetében megszüntetheti az ellátás folyósítását, átmeneti időre felfüggesztheti a támogatások nem megfelelő felhasználását, büntető-, szabálysértési, valamint fegyelmi eljárást kezdeményezhet. A felperes által igényelt újrakezdési kölcsön és kamattámogatás célja, hogy a kölcsönt felvevő főfoglalkozású vállalkozó legyen, és megélhetését e tevékenységből eredő jövedelem biztosítsa. A felek által nem vitatott tényállás szerint a felperes 1990. május 21-én vállalkozói igazolványt váltott, és ekkortól vállalkozóként társadalombiztosítási járulékot is fizetett. A vállalkozói igazolványban szereplő tevékenységet ténylegesen nem kezdte meg - megélhetéséhez azonban 1991. október 7-ig sem munkanélküli-járadékot, sem egyéb társadalombiztosítási ellátást nem vett igénybe. 1991. október 7-től gyermekgondozási segélyben részesül, ez időponttól kezdődően tehát főfoglalkozású vállalkozónak nem minősül. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes esetében a bank és a felperes között létrejött kölcsönszerződéssel polgárjogi jogviszony jött létre, az Áe. 50. §-ának (1) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvánnyal - mely a felperest a kedvezményre jogosította - az alperes és a felperes között közigazgatási jogviszony keletkezett. E közigazgatási jogviszony keretében az alperest megillető jogokat az Flt. 51. §-ának fent idézett (2) bekezdése, illetve 54. §-a részletezi. Az idézett rendelkezések alapján a közigazgatási szerv a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. A fentiek alapján megállapítható, hogy a bíróságok a felperesi kereset tárgyában megalapozottan döntöttek, a törvényes és megalapozott közigazgatási határozat megváltoztatására lehetőség nem volt.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 275/B. §-a alapján alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a sikertelen felülvizsgálati eljárást kezdeményező felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Kfv. I. 27.041/1995. sz.)