adozona.hu
BH 1996.8.429
BH 1996.8.429
I. A költségmentesség megvonása esetén a pártfogó ügyvédet tiszte alól fel kell menteni [Pp. 84. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (2) bek., 8. § (1)-(3) bek., 3/1984. (V. 27.) IM r. 2. § (2) bek.]. II. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg [1990. évi XVIII. tv. 62. § (1) bek. g) p., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bek., 15. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperesek részére korábban engedélyezett személyes költségmentességet megvonta; egyben kötelezte a felpereseket, hogy a le nem rótt 281 787 forint kereseti illetéket 8 napon belül utólag, lelet készítésének terhével az államnak fizessék meg. A pártfogó ügyvéd munkadíját 5000 forintban állapította meg, és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen 15 nap alatt ezt az összeget részére fizessék meg. A végzés indokolása szerint a bíróság a felperesek teljes va...
BH 1996.8.429 I. A költségmentesség megvonása esetén a pártfogó ügyvédet tiszte alól fel kell menteni [Pp. 84. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (2) bek., 8. § (1)-(3) bek., 3/1984. (V. 27.) IM r. 2. § (2) bek.].
II. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg [1990. évi XVIII. tv. 62. § (1) bek. g) p., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bek., 15. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperesek részére korábban engedélyezett személyes költségmentességet megvonta; egyben kötelezte a felpereseket, hogy a le nem rótt 281 787 forint kereseti illetéket 8 napon belül utólag, lelet készítésének terhével az államnak fizessék meg. A pártfogó ügyvéd munkadíját 5000 forintban állapította meg, és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen 15 nap alatt ezt az összeget részére fizessék meg. A végzés indokolása szerint a bíróság a felperesek teljes vagyoni és jövedelmi adatainak ismeretében megállapította, hogy a költségmentesség feltételei már a keresetindításkor sem álltak fenn. A felperesek az adóbevallás adataival valószínűsített jövedelmen túl jelentős ingó és ingatlan vagyonnal rendelkeztek és rendelkeznek (5 millió forint értékű lakásingatlan, telekingatlan, két személygépkocsi). Ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 8. §-ának (1) és (2) bekezdése alkalmazásával a bíróság a költségmentességet megvonta. A pártfogó ügyvéd díjának megfizetésére ugyanezen jogszabály 8. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte a felpereseket.A felperesek a végzés ellen fellebbeztek és arra hivatkoztak, hogy már az 1993. évre igazolt évi nettó jövedelmük sem érte el az öregségi nyugdíjminimum összegét, ez a jövedelem azonban - éppen telephelyük elvonása miatt, amely a jelen per tárgya - jelenleg ezt a szintet sem éri el, így a személyes költségmentesség feltételei fennállanak. Az ingatlanok forgalmi értékének emelkedése pedig megélhetésükön nem könnyít. A kereseti illetéknek és a pártfogó ügyvéd munkadíjának a megfizetése ennek folytán anyagi lehetőségeiket meghaladja.
A fellebbezés csak részben megalapozott.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (R.) 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a fél jövedelme nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. E rendelkezésből következik tehát, hogy személyes költségmentességet akkor kell engedélyezni, ha a fenti két feltétel együttesen fennáll: a félnek az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét el nem érő jövedelme mellett egyéb vagyona nincs. Az adott esetben azonban megállapítást nyert, hogy a felperesek két ingatlannal és két személygépkocsival is rendelkeznek, ezért vagyontalannak nem tekinthetők. Ennek folytán az R. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételek nem valósultak meg; méltányosságból pedig az elsőfokú bíróság a költségmentesség engedélyezését nem tartotta indokoltnak.
A végzésnek a személyes költségmentességet megvonó rendelkezése tehát nem jogszabálysértő, a felperesek igényének érvényesítését pedig az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek az 1993. évi LXXV. törvénnyel megállapított 62. §-a (1) bekezdésének g) pontja biztosítja. E rendelkezés szerint ugyanis a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben.
Ebből következik viszont, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felpereseket kötelezte, hogy a le nem rótt kereseti illetéket leletezés terhe mellett 8 napon belül fizessék meg. Illetékfeljegyzési jog esetében ugyanis a meg nem fizetett illeték megtérítéséről a bíróság az eljárást befejező határozatában a perköltség viselésére irányadó szabályok szerint dönt [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bek., 15. § (1) bek.]. Minthogy az adott esetben a per még folyamatban van, és a felperesek kereseti kérelme tárgyában érdemi döntés nem született, a Legfelsőbb Bíróság a végzés e rendelkezését megváltoztatta, és a le nem rótt illeték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte.
A Pp. 84. §-ának (1) bekezdéséből következik azonban, hogy a személyes költségmentesség megvonása egyben a pártfogó ügyvédi képviseletre való jogosultság megvonását is jelenti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú végzést kiegészítette, és a kirendelt pártfogó ügyvédet a tiszte alól felmentette. Minthogy a pártfogó ügyvéd tevékenysége ezzel befejeződött, helytálló volt az elsőfokú bíróság döntése, amely a pártfogó ügyvéd munkadíjának megállapításáról és megfizetéséről egyidejűleg rendelkezett. A pártfogó ügyvéd munkadíjára azonban ilyen esetben is a 3/1984. (V. 27.) IM rendelet rendelkezései irányadóak. E rendelet 2. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a munkadíj peres eljárásban legfeljebb 1300 forint lehet. A Legfelsőbb bíróság ezért a pártfogó ügyvéd munkadíját a jogszabályban meghatározott legmagasabb összegre mérsékelte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiek szerint részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Pf. V. 20.153/1995. sz.)