adozona.hu
BH 1996.7.401
BH 1996.7.401
Ha a munkáltató a legalább 10 főt érintő létszámleépítésre vonatkozó döntése esetén elmulasztja az érintett munkavállalónak és az illetékes munkaügyi központnak a törvényben meghatározott határidőkben történő tájékoztatását, a felmondások jogellenesek, és azokat a bíróságnak ez okból kell hatálytalanítania [1991. évi IV. tv. 23. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. § (2), (4), (5) bek., 159. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970. április 1-jétől állt alkalmazásban az alperes Sz. M. Irodájánál gépkocsivezetőként.
Az alperes az említett iroda helyett 1995. január 1-jétől korlátolt felelősségű társaságot alapított. Az azzal összefüggésben végrehajtott létszámleépítés keretében 1994. november 7-én az illetékes munkaügyi központot 18 munkavállaló - köztük a felperes - munkaviszonyának várható megszüntetéséről tájékoztatta. A várható létszámleépítésről 1994 novemberében a munkavállalók általános szóbeli tá...
BH 1996.7.401 Ha a munkáltató a legalább 10 főt érintő létszámleépítésre vonatkozó döntése esetén elmulasztja az érintett munkavállalónak és az illetékes munkaügyi központnak a törvényben meghatározott határidőkben történő tájékoztatását, a felmondások jogellenesek, és azokat a bíróságnak ez okból kell hatálytalanítania [1991. évi IV. tv. 23. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. § (2), (4), (5) bek., 159. §].
A felperes 1970. április 1-jétől állt alkalmazásban az alperes Sz. M. Irodájánál gépkocsivezetőként.Az alperes az említett iroda helyett 1995. január 1-jétől korlátolt felelősségű társaságot alapított. Az azzal összefüggésben végrehajtott létszámleépítés keretében 1994. november 7-én az illetékes munkaügyi központot 18 munkavállaló - köztük a felperes - munkaviszonyának várható megszüntetéséről tájékoztatta. A várható létszámleépítésről 1994 novemberében a munkavállalók általános szóbeli tájékoztatást kaptak, majd 1994. december 6-án az alperes - ugyancsak szóban - tájékoztatta az érintett munkavállalókat, így a felperest is a munkaviszonyuk megszüntetéséről.
Az alperes az 1994. december 12-én kelt és a felperessel 1994. december 14-én közölt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 1995. április 1-jei hatállyal megszüntette. A felperes felmondási ideje 1995. január 2-án kezdődött, és január 11-től a munkavégzés alól felmentették. A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetlevelében az előzetes tájékoztatási kötelezettség megsértésére hivatkozva a felmondás jogellenességének a megállapítását, továbbá az alperesnek kétszeres végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetését, és az alperest - a felperes kereseti kérelmének megfelelően - kétszer 18 havi végkielégítés, valamint ennek 1995. január 10-től járó kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes nem tartotta be a felmondásnál az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 23. §-ában az előzetes tájékoztatást követően előírt időtartamot. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsősorban a marasztalása jogalapját vitatta, az Flt. 23. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozott. Álláspontja szerint a munkavállalók általános szóbeli tájékoztatásával a hivatkozott rendelkezésben előírt kötelezettségének eleget tett, mert valamennyi munkavállaló munkaviszonya megszűnt az érintett irodánál, ezért a tájékoztatást névre szólónak kell tekinteni, és a jogszabály a tájékoztatást nem köti írásbeliséghez. Másodsorban a marasztalás összegszerűségét támadta. Az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése szerinti kétszeres végkielégítés címén már csak további 18 havi végkielégítés megfizetésére kötelezhető, az ezt meghaladó részében a marasztalása - megítélése szerint - jogszabálysértő. Mindezek alapján a jogerős ítélet megváltoztatásával elsősorban a felperes keresetének teljes elutasítását, másodsorban a kereset 804 078 forintot meghaladó részében való elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt - a kamatfizetés tekintetében történt marasztalás kivételével - alaptalan. Az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatónak minden olyan létszámleépítésre vonatkozó döntéséről, amely 30 nap alatt legalább 10 főt érint, az érintett munkavállalókat, továbbá az illetékes munkaügyi központot a rendes felmondást megelőzően 30 nappal tájékoztatni kell. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a létszámleépítés miatti felmondás csak az (1) bekezdés szerint előírt tájékoztatást követő 30 nap elteltével közölhető. Az ezt megelőző felmondás jogellenes. A per adatai szerint az alperes maga sem vitatta azt a tényt, hogy a felperest mint a létszámleépítéssel érintett munkavállalót a munkaviszonya felmondásáról 1994. december 6-án tájékoztatta. Ehhez képest az alperes 1994. december 14-én, 1995. január 2-án kezdődő felmondási idővel a felperes munkaviszonyát az előírt 30 napos tájékoztatási határidő eltelte előtt mondta fel, tehát a felmondás jogellenességét az eljárt bíróságok - a jogszabály megfelelő értelmezésével - helytállóan állapították meg.
A felülvizsgálati kérelem csupán az iroda átszervezéséről és a létszámleépítés tényérő 1994. november hónapban a munkavállalóknak adott általános tájékoztatást téves okfejtéssel tekinti az érintettek névre szóló tájékoztatásának. Az alperes adott részlegének az átalakulásából az ott foglalkoztatott valamennyi munkavállaló munkaviszonyának a megszüntetése nem következik szükségszerűen, amint az a munkaügyi központnak megküldött - 18 fő létszámleépítéséről szóló - tájékoztatásból is kitűnik.
A felülvizsgálati kérelem a felmondás jogellenességének megállapítását, a kereseti kérelem jogalapját tehát törvénysértés hiányában alaptalanul támadta.
A munkaviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a felperest az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. §-ának (4) bekezdése alapján a (2) bekezdésben meghatározott, a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg illeti meg a jogszerű rendes felmondás esetén járó végkielégítésen felül. A felülvizsgálati kérelem a jogszabály téves értelmezése alapján következtet arra, hogy a rendes felmondásra tekintettel a felperesnek fizetett végkielégítés az előbbi összegbe beszámít. Ezért a jogerős ítéletet a marasztalási összeg tekintetében is sikertelenül támadta. A Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgálva - megállapította, hogy az ítélet a kamatfizetés tekintetében az Mt. 159. §-ába ütközően hagyta helyben az első fokú ítéletet, így ebben a részében törvénysértő. A felmondás jogellenességére tekintettel a felperest megillető kétszeres végkielégítésnek megfelelő összegű járandóság a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapító határozat jogerőre emelkedésével vált esedékessé, amikor a munkaviszony az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése értelmében megszűnt. Ehhez képest a munkaügyi bíróság az alperest a kétszeres végkielégítésnek megfelelő marasztalási összeg után - késedelem hiányában - tévesen kötelezte késedelmi kamat megfizetésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó része kivételével - hatályában fenntartotta; az alperest késedelmi kamat címén marasztaló ítéleti rendelkezést pedig - a munkaügyi bíróság ítéletének érintett rendelkezésére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes erre vonatkozó keresetét elutasította. Az alperes a Pp. 78. §-a, illetve a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján viseli a felperes felülvizsgálati eljárási költségeit, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.800/1995. sz.)