adozona.hu
BH 1996.7.399
BH 1996.7.399
Ha a munkáltató a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát azzal a célzattal változtatja meg határozott idejűvé, hogy ezáltal mentesüljön az általa egyébként elhatározott felmondással kapcsolatos anyagi kötelezettségei alól, a munkaszerződésnek ez a módosítása semmis, ezért érvénytelen [Mt. 4. §, 7. § (1) bek., 8. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. július 1-jétől állt telepvezető munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1994. március 22-én egy 1994. június 30-ig szóló, határozott idejű munkaszerződést íratott alá a felperessel. Az alperes elnöke az 1994. június 14-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a határozott időre szóló munkaszerződése 1994. június 30. napján lejár, és a teleppel kapcsolatos egyéb elképzelések miatt a munkaviszonyát 1994. június 30-ával ...
BH 1996.7.399 Ha a munkáltató a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát azzal a célzattal változtatja meg határozott idejűvé, hogy ezáltal mentesüljön az általa egyébként elhatározott felmondással kapcsolatos anyagi kötelezettségei alól, a munkaszerződésnek ez a módosítása semmis, ezért érvénytelen [Mt. 4. §, 7. § (1) bek., 8. § (1) bek.].
A felperes 1987. július 1-jétől állt telepvezető munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes alkalmazásában.Az alperes 1994. március 22-én egy 1994. június 30-ig szóló, határozott idejű munkaszerződést íratott alá a felperessel. Az alperes elnöke az 1994. június 14-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a határozott időre szóló munkaszerződése 1994. június 30. napján lejár, és a teleppel kapcsolatos egyéb elképzelések miatt a munkaviszonyát 1994. június 30-ával megszünteti.
A felperes 1994. július 14-én az alperessel írásban közölte, hogy a határozott időre szóló munkaszerződést megtévesztés miatt megtámadja, egyúttal a munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt egyeztetést kezdeményezett. Az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetlevelében a határozott időre szóló munkaszerződés érvénytelenségének megállapítása mellett, az elmaradt munkabére, a felmentési időre járó átlagkeresete, a végkielégítés, illetve a kétszeres végkielégítés összegének megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes az új munkaszerződés aláírásakor megtévesztette annak hátrányos következményei tekintetében; a szerződéskötést azért kezdeményezte, hogy a felmentési időre járó munkabér és a végkielégítés megfizetése alól mentesüljön.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a határozott időre szóló munkaszerződés érvénytelenségét és a felperes munkaviszonya megszüntetésének a jogellenességét; az alperest pedig elmaradt munkabér, a felmentési időre járó munkabér, valamint végkielégítés és ezek kamatai, továbbá kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg tekintetében marasztalta. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a munkaszerződés módosítását jelentő új munkaszerződés aláírásakor nem közölte a felperessel a munkaviszony minden egyéb jogkövetkezmény nélküli megszűnését a határozott idő lejártával. A felperes abban a téves feltevésben volt, hogy az alperes a munkaszerződését meg fogja hosszabbítani. A felperesnek ezt a tévedését az alperes okozta, mivel arra hivatkozott, hogy ha nem lesznek kifogások a munkájával szemben, a munkaszerződést meghosszabbítja. Az alperes a munkáltatói jogait rendeltetésellenesen gyakorolta, amikor az akarathiányos munkaszerződés-módosítást a munkaviszony megszüntetésére használta fel.
Az alperes fellebbezése és a felperesnek - a jogerős ítélet meghozataláig az elmaradt munkabére iránt előterjesztett - csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság abból kiindulva, hogy a felperes tudta: eddigi magatartása miatt került sor az új szerződés megkötésére, amely egy lehetőség a munkaviszonya fenntartására, a határozott idejű munkaszerződés érvénytelenségének a megállapítására nem látott lehetőséget. Álláspontja szerint az Mt. 4. §-ának rendelkezései a munkaviszony alanyainak kétoldalú megállapodására nem alkalmazhatók, tehát az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása nem teszi érvénytelenné a munkaszerződést.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsősorban az Mt. 4. §-ába ütköző törvénysértés miatt támadta a jogerős ítéletet. Az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása hátrányos jogkövetkezményeiként - álláspontja szerint - megilletik a rendes felmondás esetén járó juttatások. Iratellenes és okszerűtlen következtetésre hivatkozva sérelmezte a határozott idejű munkaszerződés érvénytelensége megállapításának mellőzését, mivel a per adatai - különösen K. J.-né tanúvallomása - igazolják, hogy a munkaszerződés módosításával kapcsolatban az alperes megtévesztette. Sérelmezte továbbá a másodfokú ítéletben a munkájával szemben az alperes által felhozott kifogásoknak tényként való megállapítását. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének megfelelő új határozat hozatalát kérte azzal, hogy az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt munkabérét is köteles az alperes megfizetni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A per adatai alapján megállapítható tény, hogy az alperes a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát - a felperessel kapcsolatos kifogásai miatt - meg kívánta szüntetni. Ezt az alperes maga is állította, egyebek mellett az előkészítő iratában, illetve fellebbezésében. A munkáltatói jogkör gyakorlója, az elnök is így nyilatkozott tanúvallomásában. Az alperes azonban a határozatlan időre szóló munkaviszony megszüntetése helyett rövid időtartamú, határozott időre szóló munkaszerződést készített, amelyet az alperes kérésére a felperes aláírt. A felperes határozatlan idejű munkaviszonyának az előbbiek szerint határozott idejűvé történt módosítását illetően a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a munkaszerződés módosítására vonatkozó jogát az adott esetben nem rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Az eset említett körülményei alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a szerződésmódosítást, vagyis a határozott idő kikötését, abból a célból kezdeményezte, hogy a munkaviszony felmondása iránt ne kelljen intézkednie. Ez nyilvánvalóan a felperes jogos érdekeinek a csorbítását eredményezte, mert így elesett a rendes felmondás esetén járó juttatásoktól. A munkaszerződés-módosítás tehát az Mt. 4. §-ának (2) bekezdésébe ütközött, ennélfogva az Mt. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis, tehát érvénytelen.
A felperes egyébként a munkaszerződés módosítását megtévesztésre hivatkozással is megalapozottan támadta. A határozott időre vonatkozó kikötést tartalmazó munkaszerződés aláírásánál a tényleges jogkövetkezményekről való tájékoztatás helyett a munkáltatói jogkör gyakorlójával együtt jelenlevő K. J.-né részéről az a kijelentés, hogy "ezzel nem éri hátrány", a felperes megtévesztésére alkalmas volt. Ezért a munkaügyi bíróság az Mt. 7. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes tévedése címén is megalapozottan állapította meg a határozott idejű munkaszerződés érvénytelenségét.
A megyei bíróságnak az előbbiekkel ellentétes jogi álláspontja téves, ennélfogva a jogerős ítélet a hivatkozott jogszabályokba [Mt. 4. §-ának (2) bekezdése és 7. §-ának (1) bekezdése, illetve 8. §-ának (1) bekezdése] ütközően utasította el a felperes keresetét, tehát törvénysértő.
Tévesen jogi álláspontjából következően a másodfokú bíróság a felperes csatlakozó fellebbezésében a Pp. 247. §-ának b) pontja szerint felemelt kereseti kérelmét - az ítélet jogerőre emelkedéséig járó további elmaradt munkabérre irányuló igényét - elutasította, ezért annak összegszerűségére vonatkozóan a tényállást nem tisztázta. Minthogy a felülvizsgálati eljárásban ez nem pótolható, ebben a körben új eljárás és új határozat hozatala szükséges.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest a jogerős határozat meghozataláig megillető további elmaradt munkabér tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az alperes a Pp. 78. §-a alapján köteles a felperes másodfokú per- és felülvizsgálati eljárási költségei megfizetésére. A másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyancsak az alperest terheli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.657/1995. sz.)